Modernizációs ötletbörze

De néhány fontos kérdést is: kinek kellene megszólalni ebben a vitában, kinek a felelőssége egy modernizálási projekt felépítése?
Vannak szakértők, akik azt állítják, értenek a modernizációs kérdéskör bizonyos szeleteihez, és elvárják, hogy a politikum, a gazdasági élet, az emberek meghallgassák őket, és netalán elgondolkozzanak azon, amit mondanak. Egyértelmű tehát, hogy ez esetben az értelmiségnek, az elitnek, az egyetemen oktatóknak meg is kellene szólalniuk. Meg kellene szólalniuk még azelőtt, hogy bárki felkérné őket a szólásra, hiszen van véleményük, s egyesek úgy érezik, felelősségük is van, nemde?
A modernizáció számomra gyűjtőfogalom, jelentheti: az utak megjavítását, az állami berendezkedés hozzáigazítását a jelenkor kihívásaihoz, az egyetemi oktatás jobbá tételét, a romániai filmművészet kivitelét nemzetközi piacra stb. Eléggé egyértelmű, hogy a modernizálás folyamat, ahogy a kerekasztal egyik résztvevője fogalmazott, már zajlik, és nem igazán arra vár, hogy mi eldöntsük, mit is nevezünk annak. De a modernizációnak nemcsak több szelete van, nemcsak folyamat, hanem több szinten is zajlik. Beszélhetünk az erdélyi magyarság politikai projektjének a modernizációjáról, de beszélhetünk a mindennapok szintjén zajló modernizációról is, hangzott el szintén a kerekasztalon. Nyilván, akarhatom modernizálni a Székelyföldet, a Partiumot, de akár Kolozs megyét, Kolozsvárt vagy az utcát, amelyben lakom.
Akik találkoztak már projekttel, tudják: ahhoz, hogy sikeres legyen, ismernünk kell a kiinduló állapotunkat, és tudnunk kell, hova akarunk elérkezni. Tehát ha az előbb leírtakat összefoglaljuk, akkor a modernizációnak több területe van, folyamat, több szintje van, szükséges a kiinduló állapot és az érkező állapot, vagyis a cél megfogalmazása.
Számomra a sok modernizációszeletből a fejlesztési megközelítés a kihívás. Ez alatt azt értem, hogy a modernizációnak van területfejlesztési megközelítése, amelyben jól meghatározott mutatók alapján definiálhatom a problémát, s ebből kiindulva elmondhatom, mit kellene tenni. Nem akarok most megvalósíthatatlan feladatra vállalkozni, és tízezer karakterben leírni, mi a Partium, vagy Székelyföld, vagy Kolozsvár jelenlegi állapota területfejlesztés szempontjából, kitalálni a jövőképet és az odavezető utat. De megnézhetem, honnan lehet elindulni, és elgondolhatom, van-e már felhalmozott tudás ahhoz, hogy ezt alaposan, de gyorsan és pragmatikusan elvégezhessük. Két, statisztikai adatokat tartalmazó honlapot nyitottam ki ehhez, a romániai Országos Statisztikai Intézetét és az Európai Unió statisztikai hivataláét (EUROSTAT).
Akkor, amikor egy térség fejlettségi szintjét elemezzük, legelőször a nemzeti összterméket, a GDP-t vesszük szemügyre. Amennyiben az EUROSTAT adatait nézzük, 2005-ben (ezek az utolsó rendelkezésünkre álló adatok) a romániai egy főre eső GDP 3680,5 euró volt. Hat erdélyi megye volt az országos átlag felett: Temes 5072, Kolozs 4528,1, Brassó 4420,2, Arad 4222,2, Szeben 4111,8, Bihar 3772,3 euró/fő. Igaz, hogy Hargita és Kovászna megye ebben a rangsorban az országos átlag alatt helyezkedik el, de az erdélyi megyék közül megelőzi például Szatmár és Szilágy megyét. Ha tehát a GDP/fő mutatót nézzük, akkor a romániai átlag alatt a következőképpen helyezkednek el az erdélyi megyék: Maros 3564,5, Fehér 3461,7, Hunyad 3406,3, Kovászna 3165,7, Hargita 3068,4, Szatmár 3046, Beszterce-Naszód 3000,3, Szilágy 2883,6, Máramaros 2732,3. Romániában a legrosszabbul Vaslui megye áll, ahol a GDP/fő értéke 2005-ben 1712,1 euró volt, a legjobban pedig Bukarest 8115 euró GDP/fő.
Ha az Országos Statisztikai Intézet honlapján lévő 2006-os átlagjövedelmeket nézzük, azt láthatjuk, hogy a romániai átlag felett (866 RON) egyetlen erdélyi megye helyezkedik el, az pedig Kolozs. A többi erdélyi megye a következőképpen sorakozik az átlag alatt: Temes 858 RON, Szeben 834 RON, Brassó 815 RON, Hunyad 813 RON, Arad 790 RON, Maros 784 RON, Szilágy 781 RON, Szatmár 778 RON, Fehér 756 RON, Krassó-Szörény 732 RON, Beszterce-Naszód 727 RON, Hargita 704 RON, Bihar 692 RON, Kovászna 656 RON.
A 2006-os munkanélküliségi ráta tekintetében már hét erdélyi megye – Hargita, Fehér, Kovászna, Hunyad, Krassó-Szörény, Szilágy, Brassó – van az országos átlag felett, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy a munkanélküliség nagyobb, mint az országos átlag. A romániai átlagnál kisebb munkanélküliségi rátával rendelkeztek a következő erdélyi megyék: Maros 5,2%, Szeben 5,1%, Máramaros 4%, Kolozs 3,4%, Szatmár 3,4%, Arad 3,3%, Beszterce-Naszód 3,2%, Bihar 2,7%, Temes 2%.
De mire is szolgálhatnak ezek a számok? A GDP, a munkanélküliségi ráta, az átlagos kereset a fejlesztési tervek kidolgozásának néhány mutatószáma. Több más mutatóval együtt szolgálhatnak például arra, hogy megmondjuk, hogyan alakulnak a romániai megyék közötti fejlettségbeli különbségek. Ez pedig kiindulópont lehet a különböző szintű fejlesztési tervek elkészítéséhez. Ha csupán Kolozs megyéről akarunk valamit mondani, akkor is be kell helyeznünk a romániai környezetbe ahhoz, hogy elemzéseink helytállóak legyenek.
Természetesen a fentebbi számok alapján nem tudunk következtetéseket levonni. Ismeretes azonban, hogy a csíkszeredai Sapientián születtek olyan tanulmányok, amelyek Székelyföld gazdasági helyzetét vizsgálják. Az is, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen születtek tanulmányok, amelyek az erdélyi, illetve a romániai fejlettségi kérdések bizonyos vetületeit elemzik. Hogy kellene több, és kellene más, és kellene alaposabb? Biztosan. De azt ma már nem állíthatja sem felelős egyetemi oktató, sem felelős politikus, hogy nincsen olyan tudás, amire alapozva ki lehet dolgozni területfejlesztési tervet, és azt meg is lehet valósítani. Az elképzelhető menetrend sem annyira bonyolult: a létező kutatócsoportokat fel kell kérni, összegezzék munkájukat, írjanak közpolitikai elemzést a tennivalókról; jövőképet kell megfogalmazni; a vitát pedig területekre lebontva folytatni kell. Hiszen mintha felelősek lennénk jövőnkért: tanárok, szakértők, politikusok, üzletemberek, munkavállalók – valamenynyiünk.

Horváth Réka