Mit jelent „Európa” az Egyesült Államokban?

Steven Hill közel egy évtizedes kutatásaira és európai utazásaira alapozott, Európa ígérete címmel megjelent könyve a második világháború óta tartó egyedi, csendes európai forradalom vívmányait, eredményeit és központi elemeit veszi számba. A világ legnagyobb kereskedelmi blokkjává növekedett Európa az utóbbi fél évszázadban olyan modern gazdaságot és társadalmat épített ki, amely gazdasági biztonságot, környezeti fenntarthatóságot és globális stabilitást biztosít valamennyi lakója számára. A szerző szerint a szociálkapitalizmus névvel illetett európai modell adja a legkiválóbb választ, stabil megoldást a 21. század főbb kihívásainak tekintett öregedési problémára, a fejlődő országok jelentette versenyre, valamint az energiabiztonság és -hatékonyság megteremtésére. Hill megállapítását az európai modell tartalmi elemeinek – a gazdasági, kereskedelmi hatalomnak; az egészségügyi rendszernek; az energiahatékonyságnak; a demokratikus intézményeknek és az innovatív külpolitikának – részletes ismertetésével támasztja alá a könyvben.

Valamennyi európai számára azonnal adódó kérdés lehet, hogy mit ért egy amerikai „Európa” alatt, és mennyiben lehet azt egységes modellnek tekinteni. Steven Hill Európa-fogalma az Európai Unió 27 tagállamát fedi le, az integrációs szervezetből azonban továbbra sem következik egyértelműen az egység, ahogy ezt a mélyítés-bővítés folyamán jelentkező rendszeres konfliktusok, viták vagy az eurózóna-tagság is mutatja. A szerző az egyik Washington DC-beli think tanknél, a New America Foundationnál tartott könyvbemutatóján, reagálva a homogenitást vitató hozzászólásokra, az egység megjelenítésére a „Szivárvány-Európa” (Rainbow Europe) koncepciót használta, rávilágítva ezzel az egységben rejlő sokszínűségre, de továbbra is fenntartva egy globális európai modell létezését.

Véleményének alátámasztására, az európai modell pilléreinek ismertetése során a szerző elsőként az európai gazdasági potenciált emeli ki. Az Európai Unió a világ legnagyobb gazdasága, amely megközelítőleg akkora, mint az Egyesült Államok és Kína együttvéve, továbbá a világtermelés egyharmadát adja. A gazdaság nagysága mellett annak szerkezetét vizsgálva fontos elemet képez a kis- és középvállalati szektor, amelynek mérete mind az amerikait, a japánt vagy a fejlődő országok közül a kínait is meghaladja. A gazdaság ereje mellett további fontos tényezőt képeznek a lakosságnak nyújtott közszolgáltatások, elsősorban az egészségügyi rendszer, amely alapján valamennyi európai ország az Egészségügyi Világszervezet rangsorában a legjobbak között szerepel, holott a ráfordítások kisebbek, mint az Egyesült Államokban (az USA csak a 37. helyen áll). A jóléti állam, a welfare kifejezés helyett Hill a „workfare” kifejezést használja, amellyel az újraelosztás európai formáját kívánja magyarázni, amelyben a családoknak, egyéneknek nyújtott – adókból visszaosztott – állami támogatások az egészség és a termelékenység fenntartását célozzák.
Harmadik nagyobb egységként a szerző az energiahatékonyságot emeli ki, mivel Európa élenjáró a globális felmelegedés elleni küzdelemben a megújuló energiaforrások széles körű alkalmazásán és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésén keresztül. A bevezetett technológiák és eljárások következtében Európa ökológiai lábnyoma feleakkora, mint az Egyesült Államoké. Hill a könyvbemutatón külön kiemelte, hogy Amerikának nem kell tartania a környezetkímélő technológiáktól, hiszen ezek Európában is beváltották a hozzá fűzött reményeket, valamint több százezer munkahelyet teremtettek. A demokratikus politikai intézmények és választási mechanizmusok, amelyek az európai országokat a legfejlettebb demokráciák közé emelik, az egységes európai modell negyedik pillérét képezik. Hangsúlyos szerephez jut a társadalmi részvétel és támogatás, a többpártrendszer és a konszenzus, mint az európai demokrácia sajátosságai. Utolsó elemként az innovatív európai külpolitikát tárgyalja a könyv, amely az amerikai katonai erőre épülő hard power helyett a diplomáciai és társadalmi kapcsolatokat előtérbe helyező smart power alkalmazásának tulajdonít nagyobb szerepet. A nemzetek közötti regionális kapcsolatok kiaknázása mellett egy sajátos Marshall-terv is részét képezi az európai külpolitikának, amely a rendszerváltás kezdetén a nyugati államok segítségét jelentette a keleti blokktól elszakadó államok integrálásához, majd a 2000-es évek után a volt szovjet tagköztársaságok kerültek a támogatások középpontjába az EU újonnan csatlakozott államainak közbenjárásával.

A görögországi események és a válságból való kilábalási prognózisok romlása után a Johns Hopkins Egyetem Transzatlanti Kapcsolatok Központjában (Johns Hopkins, SAIS, Center for Transatlantic Relations, Washington DC) a könyvről rendezett vitán Steven Hill optimizmusra szólított fel, és kiállt az európai modell fenntarthatósága mellett, hangsúlyozva, hogy a modell ismertetésekor kiemelt elemek továbbra is megalapozzák a hosszú távú stabilitást nemcsak Európa, hanem a világgazdaság más résztvevői számára is.

A könyv elolvasásával képet kaphatunk arról, hogy Európán kívül, elsősorban Amerikában miként jelenik meg kontinensünk, annak mely sajátosságai emelkednek ki és lehetnek példa értékűek más államok számára. Az európai olvasó számára egy egységes európai modellről szóló, elsőre talán felszínesnek és megalapozatlannak tűnő könyv kevésbé tűnik izgalmasnak, azonban a transzatlanti dialógus ismételt erősödésével Steven Hill írása mind üzleti, mind politikai körökben fontos segédeszközt jelenthet annak megértéséhez, hogy hogyan látnak minket, európaiakat a tengeren túlról.

Kozenkow Judit

(a szerző a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági tanszékének doktorandusa)

Forrás: http://web.uni-corvinus.hu/~vilgazd/hirlevel