Mircea Cărtărescu a nacionalizmusról

Nyíltan és kertelés nélkül tör ugyanis lándzsát saját igaza védelmében. Név szerint bírálja a politikusokat, s nézeteltérését az államfővel kapcsolatban sem rejti véka alá. (Tudni kell, a kevés értelmiségi közé tartozott, akiket Traian Băsescu maga tüntetett ki első mandátumának elején.) Egy minapi tévészereplésében Cărtărescu nem kerülgeti a forró kását még olyan, nálunk fölöttébb kényesnek tekintett kérdésről sem, mint a román nacionalizmus.

Egy fecske persze nem csinál nyarat, de üdítő, ha a tisztánlátás néha az elithez tartozók száján szólal meg. Mircea Cărtărescu a RTV 1 minapi (dec. 1.!) esti híradója utáni kisinterjúban mondta el véleményét e témáról. „Más a hazafiság és más a nacionalizmus vagy romanizmus (românismul)” – mondotta, leszögezve, ő elhatárolódik e tradíciótól, bár Călinescu kimondottan nacionalistának nevezte magát. Ő jobb szereti hazafiságnak minősíteni saját viszonyulását a nemzeti értékekhez, miként a nemzetállamot is meghaladott formának tartja, helyette a rousseau-i értelemben vett „szerződéses államot” – lásd: A társadalmi szerződést – részesíti előnyben, mely polgáraival kölcsönösen betartandó egyezséget kötve tartja fenn magát.

Az író szemlátomást úgy véli, az ország polgárosodásának útjában álló akadály ama nemzeti elfogultság, többségi öneszményítés, sőt -bálványozás, melyben nálunk még mindig fuldoklik a közélet, s a mások által oly szőrmentén kezelt különbséget van mersze szóvá is tenni. A sajtóban, politikában még mindig zabolátlanul folyó uszítás ettől ugyan nem lesz sem csendesebb, sem kevésbé vészterhes, de e nézet nyilvános vállalása okvetlen előrelépés az elit világában. Ahhoz képest mindenképp, amit Gabriel Liiceanu a kilencvenes évek elején megkockáztatott, mikor is a hagyományos felfogás szerinti román nemzetállamot mint elérendő célt „încremenire în proiect”-nek (terv formában megkövültnek, azaz elavultnak) minősítette – vagyis lényeges módosítását javasolta a román társadalom demokratizálása érdekében.
E szemléleti reform különben a mai napig várat magára.

Szerző: B. Kovács András