Migráció és ami mögötte van

Ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy emelkedett ideológiai rangra a humanizmus, melyet egy tendenciózus tájékoztatás promovált. Erre példa a 10 százaléknyi menekült 100 százalékosként való beállítása azután is, hogy a vaskos tévedés evidenssé vált. Bár sokan – köztük Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter – világossá tették, hogy az Európába érkezők többsége nem menekült, hanem egyszerűen a kellemes gazdasági környezet miatt jött ide, ezek a tények kevésbé érdekelték a fősodor képviselőit.

Megszervezett bevándorlás

A bevándorlási hullámot több furcsaság kísérte. A hangzatos ígéretekkel elcsábított tömegeket csempészek hada kalauzolta a Balkánon át Európa felé, és profi jogászok látták el praktikus tanácsokkal. Ők meg csak jöttek tengeren, utakon és határokon át szervezetten, fennakadás nélkül, folyamatosan. Véletlen? Kizárt. A szakértők egyértelműen elutasították a spontaneitás lehetőségét, kiemelve a kiváló szervezettséget.

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint a harmincezernyi embercsempészt könnyen szét lehetett volna verni már másfél évvel ezelőtt, ha lett volna rá politikai akarat. De nem volt. Igen valószínű hát, hogy a bevándorlók is a hatalmi játszmák részét képezik. Erre utalt Orbán Viktor miniszterelnök, mikor kijelentette, hogy napjainkban a világtörténelem legbizarrabb koalíciója jött létre az embercsempészek, a jogvédő civil aktivisták és az európai csúcspolitikusok között annak érdekében, hogy tervezetten ideszállítsanak sok millió migránst. „Nemcsak a magyar titkosszolgálat tudja ezt, tudják Brüsszelben és Berlinben is: Katar és Szaúd-Arábia 15 ezer dollárt ad a menekültek kezébe, hogy elinduljanak Európa felé. Az embercsempészek megszervezik az utat. Évi hatvanmilliárd dolláros üzlet ez. Az embercsempészet ma jobb üzlet, mint a drog.” (Balog Zoltán humánminiszter)

A szándékoltságot támasztja alá a hosszú idő is, melynek el kellett telnie, hogy az EU-s határokat részben lezárják (ezt se Görögország tette, hanem a balkáni államok), és elkezdjék megkülönböztetni Brüsszelben a menekülteket a bevándorlóktól. Ez az anomália is rejtett politikai célokra utal, bár logika szerint nem zárható ki az sem, hogy a mértékadó bürokraták egytől egyig szellemi fogyatékosok.

De maradjunk az első változatnál. Ha akarta volna, Brüsszel akármikor elővehette volna Görögországot, hogy tartsa be a schengeni egyezményt. Szükség esetén segíthetett is volna neki ebben, s máris egymillióval kevesebben települtek volna be a kontinensre. Csakhogy ugye Brüsszel ezt nem tette. Felelősök? Senki. A „miért nem?”-re meg nincs válasz, marad hát a „titok-Európa építése”, ami megmagyarázza a dolgokat.

Becsapott Európa

Mikor a bevándorlók túlzsúfolt kishajókon és csónakokon megérkeztek Görögországba, a rendfenntartók komppal szállították át őket a szigetről a kontinensre, majd jó utat kívántak a tovahaladásukhoz.
– Passport?
– Kit érdekel?
– Honnan jössz?
– Privát ügy.
– Miért jöttél?
– Menekült!
– Hová mész?
– Neked nem mindegy, te tökfej?

Dublini egyezmény nulla, schen­geni kötelesség elnapolva, a privát bankoknak kiszolgáltatott ország meg csak pumpálta Európa belseje felé a hatalmas tömegeket. Az Unió határainak őrzését, a bevándorlók ellenőrzését vállaló athéni szervek vaskos felelőtlensége cseppet sem zavarta a brüsszeli döntéshozókat. Az ellenőrzés nélkül beáramló milliókért nem járt kötelezettségszegési eljárás, de – a szabályokat betartó magyaroktól eltérően – anyagi támogatás igen… Orbán Viktor szerint „valakik” – például a németek – állandóan védték a görögöket. Nekik, pontosabban Angela Merkel kancellárnak ez nagyon megfelelt, amiért is Európába, Németországba jövetelre buzdította a potenciális betelepülőket. Merkel nemcsak támogatta ezt a velejéig illegális folyamatot, hanem kötelező kvóta címen minden tagállamra rá akarta erőltetni a kényszerbetelepítést.

A határvédelmi szerződések mellőzése, a bevándorlók menekültekké minősítése, a menekültügyi egyezmények félreértelmezése (egy biztonságos országból érkező bevándorlók nem nevezhetők menekülteknek) zajlott, miközben helyreigazítás helyett a trendőrök a magyarokat ekézték, amiért kerítést emeltek, s betartották a schengeni egyezményt. Előszeretettel lobogtatták a humanista kártyát, amire rá is állt az egész gépezet. Sorra szólaltak meg a toleranciáról, multikulturalizmusról és szolidaritásról papoló elvtársak, miközben a migránsok erőszakosan utasították el a regisztrációt, erőszakoltak meg tömegével nőket, üvöltöttek a rendfenntartókra, s támadtak gyilkos erővel az országhatárokat védő karhatalmakra.

„Kopogtatni egy ország kapuján? Minek? Nekünk jogunk van betörni az ablakot! Betartani a házirendet? Minek? Oda tojunk, ahova akarunk! Világos? A nőcskéitek... azok kellenek! Ide velük – ha nem, elvesszük! Viva Merkel mutti! Allah akbar!” A világ meg tátott szájjal bámulja a kontinentális cirkuszt, melyet a kettős mérce és az előremenekülő önáltatás mozgat, s ami veszélyes változásokat vetít előre.

Globális egységet céloznak

De mi a valódi ok? Miért ragaszkodnak egyesek oly hevesen ehhez a népkeverő színjátékhoz ahelyett, hogy tiszteletben tartanák a tagországok szuverenitását, azok autonóm döntési jogait? Thomas P. M. Barnett, az Egyesült Államok védelmi minisztériuma tanácsadójának a véleménye sokatmondó az ügyben. Barnett szerint a globalizáció az egyetlen helyes út (a miértre nincs válasz), és Európa globális egysége megteremtésének leghatékonyabb eszköze egy akadálytalan migrációs áradat, mellyel szét lehet bomlasztani a nemzetállamokat és a helyi kultúrákat.

Ő legalább kimondta. Hogy nincs igaza, az más kérdés. De nem tekergőzött vörös humanistaként erre meg arra, ilyen-olyan látszatindokokkal csapkodva a levegőt. Ezt a tervet látszik támogatni Merkel is, aki 2012 novemberében a következőket mondta az Európai Parlamentben: „Természetesen az Európai Bizottság egy napon kormánnyá alakul majd ... de jelenleg az euróra kell koncentrálnunk, és időt adnunk az embereknek, hogy elfogadják az irányt.” A német kancellár tehát egy európai kormány létrehozásában érdekelt. Ezért szorgalmazza a rejtőzködő és arctalan világerőkkel¹ összhangban a nemzetbomlasztó „európai megoldást”, amit a népsaláta előnyeit ecsetelő humanista elvtársak is támogatnak.

Ők – agyonvilágosodott történelmi elődeikhez (jakobinusok, kommunisták, nácik) hasonlóan – „mi majd...” ígéretekkel pumpálják égig a látszatot. Felelőtlenül dobálóznak terminusokkal, de nem tudják, mi lesz, ha megszűnik a jólét, vállukat vonják, ha az európai identitás alapjairól faggatják őket, fantazmagórikusan értelmezik a történelmet, és globális tudomokként terjesztik a „megoldást”. Csupa „felelősség”. 2008-ban a csődbe jutott bankok megmentése volt a cél („túl nagyok ahhoz, hogy hagyjuk őket csődbe menni”...), 2015-ben meg a schengeni szabályok betartóinak elítélése. Elvégre a szerződések betartása és a világos érvek iránti igényesség gátolja nagy ívű elképzeléseik megvalósítását.

Nő a kockázat

Az eredeti terv azonban az erősödő ellenállásnak köszönhetően ez idáig nem jött be. Ezért a betelepítés erőltetése egyre komplikáltabb, groteszkebb formákat ölt. Az ügyben a pápa is megszólalt, és a migránsok befogadására szólított fel. A katolikus egyházfő nyitott kapukkal és szívekkel asszociálta a befogadást. Olasz elemzők szerint szavait a március 17–18-i uniós csúcstalálkozó résztvevőihez intézte, melynek fő témája a migráció lesz. A hozzászólás azonban – a fentiek fényében – stratégiai hiba volt. Mert itt és most egy tisztátalan politikai folyamat zajlik, ami egy keresztény számára szempont.

Ráadásul nem egyszeri, spontán befogadásról van szó (milliárdok szeretnének jobb életet a Földön – hol a határ?), hanem tudatos népkeverésről, egy évtizedeken át működő betelepítési rendszer létrehozásáról, ami radikálisan megváltoztatná a lakosság összetételét, és előbb-utóbb az önrendelkezés feladásához, nemzetállamok szétbomlasztásához vezet. A miértre meg nincs világos válasz. És ott a vallási, a kulturális vetület is. Sajnálatos, hogy Ferenc pápa testvéreinek nevezte a muszlimokat, éppen azokat, akik tagadják Jézus fiúságát! Akiknek a könyve, a Korán mindazok megbüntetésére szólít, akik őt Isten Fiaként elfogadják. A keresztények számára ez elfogadhatatlan.

Visszatérve a groteszk formákhoz, az Európai Parlament március 8-án jelentést fogadott el, mely szerint minden olyan országból, ahol a nőket diszkriminálják, a nőknek joguk lenne az Európai Unióban a menedékjogra. A menedékjogot kapott nők pedig a családjaikat is maguk mellé hívhatnák. Ha a kezdeményezésből jogszabály lesz, az olyan új „megoldás” lehet, mely alternatívaként működne a kényszerbetelepítés elutasítása esetén, végtelenségig tágítva azon személyek körét, akik menedékjogra jogosultak.

Hogy mindezek után a józan ész vagy valami teljesen más kerekedik a népek fölé, azt a jövő mondja meg. Az viszont tény, hogy Európa egyre kockázatosabb helyzetbe kerül. A palackból kiszabadulni látszó kontroll-ittas szellemiség ma már a vörös humanizmus jegyében akarja ráerőltetni akaratát másokra. Erről szól az eddig tárgyaltak mellett a megavállalkozásokat országos rangra emelő titkos TTIP-tervezet és a családok tízezreit gyermekeiktől megfosztó² norvég gyermekvédő intézet (Barnevernet) tevékenysége is.

Nincs új a Nap alatt, mondja bölcs

Salamon. A kontextus és a történelmi előzmények ismeretében ideje komolyan venni a liberális szabadságkígyót (Széll Kálmán), mely immár a kommunistákhoz és nácikhoz hasonlóan kívánja normáit felülről a népekre diktálni. Orbán Viktor szerint ez az Európa az igazság elfojtására épül. Ezért tilos kimondani, hogy a bevándorlás nem véletlen, hanem kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg.

A nagy egység csak mítosz. A szel­lemrészegek tákolmánya, akik szerint elérkezett az übermensch-kultúra (ők az „über”...) ideje, mely a „fejlődés” és álomglobalizmus nevében emeli fölé magát Istennek, családnak és nemzetnek. Záró üzenetként egy évezredeken átívelő szelíd, határozott hang szól most hozzájuk:

„Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok. Akinek van füle a hallásra, hallja”. (Jézus Krisztus)

1 Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, ünnepi beszéd, március 15.
2 Lásd a Norvégia felett beborult az ég című írást (Szempont, 2015. december)