Mi legyen veled, Brassai?

Tíz éve folyik a Brassai Sámuel Gimnázium körül a találgatás, azóta működik ugyanis az iskola az unitárius egyház tulajdonába visszaszolgáltatott épületben. Az egyház beindította saját iskoláját, s emiatt az állami iskolának a folyamatosan visszaigényelt termek miatt egyre kevesebb tanterem jut. Tíz évvel ezelőtt jeleztük először, hogy gondjaink vannak. S kihez lehetett fordulni?

Érdekvédelmi szervezetünkhöz. Amelynek városi tanácsosai, parlamenti képviselői, alpolgármesterei, magyar tanfelügyelői elmondták, hogy a kormánynak sajnos nincs semmiféle stratégiája, amellyel ezt a problémát megoldhatná. Pedig tudott dolog, hogy a Brassai esete nem egyedi eset, az országban hasonló helyzetek bőven akadnak. Tíz éven keresztül folyamatosan jeleztük a felmerült problémát, és írásos beadványainkat eljuttattuk mind az RMDSZ kolozsvári szervezetéhez, mind a helyi önkormányzathoz és a tanfelügyelőséghez, hisz a probléma megoldása nem csak a Brassai Sámuel Gimnázium és az unitárius egyház feladata, nem egyedül ők kell gondoskodjanak egy állami magyar iskoláról. Írásbeli választ csak a polgármesteri hivataltól kaptunk 2009. október 14-én, amelyben közölték velünk, hogy nem rendelkeznek olyan épülettel, amelybe átköltözhetnénk, és a helyzet megoldását a két iskola egyesülésében látják. (Ezzel szemben a hasonló helyzetben levő kolozsvári román tanintézetek problémáját úgy oldották meg, hogy új épületeket építettek számukra...)

Ezt követően a két iskola vezetőtanácsa átgondolta az egyesülés lehetőségét, s arra a következtetésre jutottunk, hogy igazából egyik iskola sem tartja megfelelő megoldásnak a fúziót. Az osztályok száma ugyanis jóval nagyobb, mint amit az épület megbírna, függetlenül attól, hogy két különálló, vagy egy egyesült iskola működne benne. A megbeszélés mégis eredményes volt, mert megfogalmazódott egy olyan közös nyilatkozat a két iskola és az unitárius egyház részéről, miszerint közösen megtesznek mindent annak érdekében, hogy a Brassai Sámuel Gimnázium egy hagyományainak és tekintélyének megfelelő épülethez jusson. Az unitárius egyház 2010 áprilisában felajánlotta, s írásban beleegyezett abba, hogy a Brassai átköltözzék az ókollégium épületébe, ahol jelenleg a Victor Babeş Gimnázium működik. Megoldódni látszott az iskola ügye. Ahhoz viszont, hogy átköltözhessünk, szükség van a polgármesteri hivatal jóváhagyására, határozatára. S itt van a gond.

A nyári vakáció jobbára azzal telt el, hogy a Brassai Sámuel Gimnázium vezetősége találkozásokat szorgalmazott az illetékesekkel, hiszen tudtuk azt, hogy nemsokára kezdődik az új tanév, s a jelenlegi állapotban az iskola részben működésképtelen. Július elején meg is született a jó hír, László Attila kolozsvári alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke biztosított bennünket arról, hogy rendeződtek a dolgok, költözhetünk az Ókollégium épületébe. Egy hét múlva viszont az alpolgármester úr már azzal vádolt minket, hogy felelőtlenek vagyunk, mert nem akarjuk megérteni azt, hogy Kolozsvárnak nincs szüksége ennyi magyar iskolára. Jogosan merült fel bennünk a kérdés: miért éppen a Brassai Sámuel Gimnáziumra nincs szükség? Talán azért, mert tenni is kellene valamit az érdekében? S akinek az lenne a dolga, hogy a kolozsvári magyarság érdekeit képviselve felvállalja egy nagy múltú kolozsvári magyar iskola megmaradásának az ügyét, az képtelen rá, vagy pedig számára ez csak egy kényelmetlen, elodázandó, „majd csak megoldódik valahogy magától” problémát jelent?

Közel 600 gyerek továbbra is a Brassai Sámuel Gimnáziumba szeretne járni, így megpróbáltunk megoldást keresni arra, hogy normális körülmények között kezdhessük a gazdasági megszorítások miatt amúgy is nehéznek induló tanévet. Így aztán erre a tanévre született is egy rövidtávú megoldás, sajnos most is az RMDSZ és a magyar tanfelügyelők segítsége nélkül. Akik segítettek: Anca Podoleanu, a Victor Babeş Gimnázium igazgatónője, valamint Anca Cristina Hodorogea Kolozs megyei főtanfelügyelő. A Victor Babeş Gimnázium igazgatónője kiüríttetett nekünk négy tantermet az iskola földszintjén, így idén is zavartalan körülmények között folyhat intézetünkben az oktatás.

Hogy jövőre, illetve hosszú távon mi lesz, az ismét a megyei érdekvédelmi szervezetünk városi tanácsosainak, parlamenti képviselőinek, magyar tanfelügyelőinek, alpolgármesterének, elnöki tanácsadójának stb. hozzáállásán és cselekvő tenni akarásán múlik. És nem utolsósorban azon, hogy a kolozsvári magyarság hogyan gondolja: vajon valóban túl sok a magyar iskola városunkban, illetve lehet-e hagyni azt, hogy Kolozsvár magyar múltjának és jelenének egyik szimbóluma csak úgy eltűnjön?

A Brassai Sámuel Gimnázium vezetőtanácsa nevében,
Kósa Mária igazgatónő