Meg6ó felmérés

Azóta nagy ívben kerülöm az orvosi várótermeket, „nagyon sietek” felkiáltással óvatosan lerázom betegségükről szívesen mesélő ismerőseimet (elnézést érte) és a háziorvost csak akkor keresem fel, ha már tűrhetetlenül fáj vahol. Meg egyébként is bokros teendőim sokasága közepette és az egyre növekvő gyógyszerárak mellett flancolásnak érzem a betegeskedést. Zárójelben mondom, ez utóbbi kijelentés kimondottan csakis rám vonatkozik. A szaftos körítést csupán azért írtam, hogy képet alkothassanak arról, mekkora izgalmakat kell átélnem decemberig és decemberben, amikor nekem is kötelező módon, a Közegészségügyi Minisztérium jóvoltából egészségfelmérésre kell jelentkeznem a háziorvosomnál. Elhatároztam, hogy alaposan felkészülök az eseményre, nehogy meglepetésszerűen érjen valami, mint legutóbb az a tetanuszinjekció, amit akkor adtak, amikor rozsdás szögbe léptem. Első lépésként mindjárt elhatároztam, hogy új „orvoshozjáró” -kombinét vásárolok, mert a régi már divatjamúlt. Azon is morfondírozok, hogy talán nem ártana egy kozmetikai tortúrának is alávetnem legintimebb testrészemet, már nem másért – nem kell mindjárt pikáns dolgokra gondolni! –, de huszonéves barátnőimtől arról értesültem, hogy a 21. században alsófertályon már nem divat az őserdőszerű bozont. Ezt is csak miheztartás végett, arra a potenciális eshetőségre, ha „Feszty-körképet” kell mutatnom a nőgyógyásznak. Legalább startból láthassa, hogy noha igen ritkán zaklattam, terhesség és szülési macerák végett, attól még haladó szellemű vagyok, és tudom, mi a trendi „intimfrizura”-divat terén. Ám addig is, míg minderre időt kerítek, igyekszem minél több információt begyűjteni a rám váró tortúráról. Célba is vettem néhány – a macerán már túlesett –, kizárólag makkegészséges ismerősömet, és beugratós meg keresztkérdések özönét zúdítottam rájuk a felmérést illetően. A férfiaktól megnyugtató válaszokat kaptam, legtöbben a vérvételre panaszkodtak csupán. Erről viszont nekem az a véleményem, ha a vérvételt túlélte egy férfi, akkor rá se rántok, fütyörészve kibírom, még ha a vérkészletem negyedét lecsapolják is különféle analízisekre. Nőismerőseim viszont fehívták a figyelmemet: alaposan készüljek, mert kérdőív is van, és az “életmód” című fejezetnél meglehetősen furcsa kérdéseket tesznek fel. Egyikük állítólag listát írt a házaság előtti, alatti, valamint válás utáni szeretőiről, ám megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy erre nincs szükség. Mi több, nyolcvanas éveit taposó, mélységesen katolikus érzelmű, még mindig hajadon barátném azt is elmesélte, hogy a doki olyan kérdést tett fel, amire ő startból „leperverzdisznózta”, most pedig épp más háziorvoshoz készül iratkozni. Ettől már én is rendesen megrémültem, és elhatároztam, alaposabban utánanézek a  kérdésnek. Hátha csak amolyan „asszonybeszéd” az egész. A fürkészést orvos ismerőseimnél folytattam, és megtudtam, az egyik kérdés valóban így hangzik: „volt-e hatnál több szexuális partnere”. Viszont egyikük azzal vigasztalt, hogy már találkozott olyan tűzrőlpattant menyecskével, aki a kérdésre kérdéssel válaszolt: „egyszerre, vagy szerre?” Hűha! Ismerve magamat, halálosan biztos, hogy nem tudok ilyen frappáns választ kicsiholni az agyamból, főleg, ha közben az egy szál „orvoshozjáró” -kombinéban ücsörgök a doki előtt. Meg egyébként sem hittem, hogy ez a kérdés kizárólag a nőknek szól, és ekképp okoskodtam tovább: miért, netán a férfiakról eleve azt feltételezik, hogy hatnál több nővel volt dolguk? Netán úgy gondolják, hogy a nemi betegségeket csak a nők terjesztik? Ismét csak a miheztartás végett és a pontos információ érdekében felkutattam a Közegészségügyi Minisztérium honlapján a kérdőívet. Láss csodát: senki nem hazudott! Ott volt a kérdés, zárójelben a megjegyzés: „femei”. De még mindig motoszkál bennem egyetlenegy kérdés: vérnyomásmérés előtt vagy után teszik fel az ominózus kérdést?