Lhasa számára a zenében nem léteznek határok. Ott van ezekben a dalokban Dél-Amerika, Kelet-Európa – és még ki tudja hány nép és nemzet – hagyománya, a tradicionális zene elemeitől a sanzonig és a cigányzenéig, amik gyönyörű, oszthatatlan egységbe forrnak. Az eredmény egy lélegzetelállító, megható alkotás, amit a világzene hívei épp úgy megkedvelhetnek, mint mondjuk Suzanne Vega vagy Tom Waits rajongói. A zongorától a hegedűn, trombitán, klarinéton át a gitárig és különböző ütős hangszerekig ízléses finomsággal mesterien kezelt instrumentumok egész sora gondoskodik a megfelelő zenei környezetről Lhasa karakteresen fátyolos, átható és szenvedélyes hangja számára. Ehhez az elképesztő kollázshoz meglepően természetesen illeszkednek az elektronikus zene világából „kölcsönzött” hangminták és ritmusképletek is. A befejezhetetlen utazás, útkeresés témakörét körbejáró dalok atmoszféráját tekintve első hallgatásra úgy tűnik, a felhőtlen vidámság igen távol áll ettől a lemeztől. Az ötvenperces zenei élmény azonban tartalmaz játékosabb, pimaszkodó, ironikus hangulatú pillanatokat is, mindezt egyfajta füstös-fülledt légkörben tálalva. Ezt főleg Lhasa énekhangja és a visszafogott hangszeres játék miatt érezhetjük így, de ez annyira hatásos, hogy egyszerűen nem engedi, hogy felületesen figyeljünk a zenére.
Nem érdemes dalokat kiemelni a lemezről, ezt egyben, az elejétől a végéig érdemes meghallgatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok