Küszöbön az államfő felfüggesztése

Az USL-t három párt alkotja: a Victor Ponta miniszterelnök vezette Szociáldemokrata Párt (PSD), a Crin Antonescu államfőjelölt vezette Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az alig néhány képviselővel, de jelentős médiabirodalommal rendelkező Konzervatív Párt (PC). Az USL-ről alapítói is azt állítják, hogy konjunkturális koalíció.

A baloldali szocdemeket és a jobbközép liberálisokat talán leginkább a közös ellenség, Traian Băsescu államfő személye késztette szövetségre. A másik oldalon a jobboldali Demokrata-Liberális Párt (PDL) áll, amelynek éléről Băsescu nyolc éve az elnöki hivatalnak otthont adó Cotroceni-palotába került, és amelyet azóta – nem alaptalanul – elnöki pártként tartanak számon. A kisebb parlamenti frakciók többnyire a hatalom oldalán foglalnak helyet, legalábbis akkor, ha ők képezik a mérleg nyelvét.
A legutóbbi elnökválasztás után, 2009-ben Băsescunak még elegendő befolyása volt ahhoz, hogy a PDL köré kormánytöbbséget szervezzen. Emil Boc jobbközép kormánya azonban egy sor drasztikus megszorító intézkedésre kényszerült, hogy felszínen tartsa az országot a gazdasági válság idején, így a PDL népszerűsége a 2012-es választási év elejére már 20 százalék alá csökkent, és a párt soraiból elkezdtek az ellenzékhez menekülni a helyezkedő politikusok. Márciusban Băsescu meghozta ugyan a vezéráldozatot, és lemondatta leghűségesebb emberét, Emil Bocot a kormány éléről, de az őt váltó Mihai-Răzvan Ungureanuról már a PDL-sek sem tudták elhinni, hogy képes kirángatni a pártot a gödörből. Április végén az Ungureanu-kabinet elvérzett a bizalmi voksoláson: addigra már annyian átültek a baloldalra, hogy az USL – némiképp meglepődve – többségben találta magát. Băsescu tudta, hogy most már csak rontana a PDL megítélésén, ha ismét megpróbálná áterőltetni egy jobboldali kormány-koalíció beiktatását. Már csak abban reménykedhetett, hogy a választásokig hátralévő fél évben egy USL-kormánynak elég ideje lesz lejáratni magát annyira, hogy a választók szimpátiája ismét a PDL felé forduljon. Így bízta meg Băsescu a szociáldemokrata Victor Pontát kormányalakítással. Az első hónapnyi politikai társbérlet udvarias légkörben telt el: június 10-éig mindenki az önkormányzati választásokra összpontosított, Băsescu pedig taktikusan hallgatott. A választások után azonban Ponta olyan jogkört kezdett követelni magának, amelyre Emil Boc sosem mert volna igényt formálni: azt vette a fejébe, hogy ezentúl ő képviseli Romániát az Európai Unió állam- és kormányfőinek csúcsértekezletén. Băsescu – talán a látványos megaláztatástól való félelmében, talán ellenfele lejáratásának szándékával – visszavágott a fiatal kormányfőnek. Ponta szerint legalábbis Băsescu vette elő és küldte el egyik tanácsadója révén a Nature című brit tudományos folyóiratnak a miniszterelnök doktori disszertációját, és azokat a könyveket, amelyekből Ponta másolta dolgozata egy részét.

A miniszterelnök és az államfő közötti feszültség ekkor mérgesedett el végképp: Victor Ponta plágiumbotrányának kirobbanása volt az a fordulópont, amelytől már egyenes út vezetett Băsescu felfüggesztése felé. Az államfő – és utolsó bástyái – ellen indított totális háborúnak nemcsak érzelmi magyarázata van: Ponta számára nem annyira bosszú, mint inkább menekülés az, hogy a tervezettnél korábban nekirontott Băsescunak. Neki ugyanis a plágiumbotrány előtt nem volt sürgős az ügy, az államfő felfüggesztését csak az USL társelnöke, Crin Antonescu sürgette, aki a koalíciós megállapodás szerint az USL államfőjelöltje. Míg Pontának a tervezettnél fél évvel hamarabb az ölébe hullott a miniszterelnöki tisztség, Antonescunak nem volt túl kecsegtető perspektíva kivárni a 2014-es elnökválasztást, de legalábbis 2013 tavaszát, amikor – egy sikeres parlamenti választás után – az USL ráért volna előkészíteni Băsescu felfüggesztését. A plágiumbotrányból menekülni próbáló miniszterelnök így kénytelen volt ráállni az államfő felfüggesztésére, de a rendes parlamenti ülésszak lejártával, a vakáció küszöbén nem sok ideje maradt arra, hogy a felfüggesztés útjában álló akadályokat a demokratikus játékszabályok betartásának látszatával számolja fel. Ennek tulajdonítható az, hogy egyetlen nap alatt, a szabályoknak fittyet hányva cserélték le a parlament ellenzéki házelnökeit és az ombudsmant. Ez utóbbi azért volt útban, mert az államfő leváltásához két jogszabályt is módosítaniuk kellett: ezt csak sürgősségi kormányrendeletekkel lehetett idejében megtenni, márpedig egyedül az ombudsmannak áll jogában a sürgősségi rendeleteket megtámadni az alkotmánybíróságon. Van még egy akadály Băsescu eltávolításának útjában: az alkotmánybíróság. Erről első nekifutásra lepattant a balliberális úthenger, úgyhogy most inkább a kikerülésével próbálkozik. Amikor ugyanis az – alaptörvény értelmében elmozdíthatatlan – alkotmánybírák lecserélését helyezték kilátásba Antonescuék, Európa is felcsattant, és az éles hangú külföldi kritikák visszakozásra késztették az USL-t.

Băsescu most már aligha kerülheti el a felfüggesztést, és az előzetes közvélemény-kutatások szerint az azt követő népszavazáson nem sok esélye lesz megőrizni államfői tisztségét. Az ellene indított hajtóvadászat bumeránghatása azonban akár segítheti is őt a választók rokonszenvének visszaszerzésében, így az sem zárható ki, hogy meglepetéssel végződik az államfő eltávolítására indított kormányzati offenzíva.

Baranyi László

A szerző a Magyar Távirati Iroda bukaresti tudósítója