Kudarcra ítélve – startvonalon a dán elnökség

A globális színpadon az elmúlt hetekben egymást követték a különböző fontos események, történések: az amerikai kémrepülő lezuhanása Irán felett; az amerikai elnökválasztási kampány előkészületeinek lassú, de biztos beindulása; az Irakból történő amerikai kivonulás, illetve az Észak-Korea élén történő utódlás/hatalomváltás és lehetséges következménye.

Az unalomtól nem kellett félni Európában sem: az állandó leminősítés árnyékában élő európai vezetők a gordiuszi csomó átvágásának szándékával gyűltek össze Brüsszelben, s az Európai Unió, illetve az eurózóna jövőjének, a szigorúbb fiskális és gazdaságpolitikai koordináció ügyében többé-kevésbé meg is egyeztek (tekintsünk most el az örök különutas és outsider Nagy-Britanniától, illetve a többi akadékoskodó, pardon, fontolva haladó, kivárásra játszó országtól). Az eurózóna megmentésével kapcsolatban a következő felvonás márciusban várható. Egyvalami azonban biztos és megnyugtató még ebben a zűrzavaros időszakban is: az EU lokomotívja töretlenül zakatol tovább, legalábbis ami az elnökségi rendszert illeti, 2012 első fél évében ugyanis Dánia veszi át a soros elnökség feladatait a most befejeződő lengyel elnökségtől.
Viharos időszakban méghozzá. Dánia ugyanis egy olyan pillanatban kapja kézbe a gyorsnaszád tulajdonságaival vetekedni nem tudó EU-tankerhajó kormánykerekét, amikor – némi túlzással ugyan, de – az eurózóna a szétesés szélén áll, a gazdasági és EU-n belüli strukturális problémák az EU és az euró létét és jövőjét kérdőjelezik meg, az Egyesült Királyság pedig olyan messze került a kontinenstől, mint még soha (az EU-intézményeken belül már megkezdődött a brit tisztviselők elszigetelődése).

Az optimálistól messze lévő külső környezet, azaz a nehéz helyzetben való helytállás kényszere igaz volt ugyanakkor az előző soros elnökségekre nézvést is, így a lengyelre és a magyarra. A lengyel elnökség – a kvázi kötelező dicshimnuszok ellenére – nem is hozott áttörő eredményeket (de legalább elődjével ellentétben presztízsveszteségek sorát okozó politikai botrányokat sem). Lengyelország pusztán feltette az i-re a pontot a magyar elnökség által már szinte komplett módon tető alá hozott ún. hatos csomag kapcsán, eredményt ért el a bővítés ügyében (itt szintúgy megkerülhetetlen a magyar elnökség egykori előkészítő munkája), illetve történt némi minimális előrelépés a többéves költségvetés témakörében is. Röviden összefoglalva, ilyen körülmények közepette és előzmények után kezdődik a dán soros elnökség januárban.

Dánia négy általános prioritást jelöl meg elnökségi programjában. Első helyen természetesen a válságkezelés szerepel, azaz a törekvés, hogy az Európai Unió a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban megteremtse, visszaszerezze a piacok bizalmát. Ehhez kapcsolódóan Dánia nagyobb gazdasági felelősséget szeretne teremteni, azaz a közös gazdasági kormányzás erősítését tűzi ki céljául – az első számú dán prioritás kapcsán tehát nem kell fájniuk a fejeknek Berlinben, illetve Párizsban. Közvetlenül a nagyobb gazdasági felelősség megteremtése alá tartoznak a többéves költségvetéssel kapcsolatos tárgyalások is, amellyel összefüggésben a dán elnökség szeretne minél inkább (és minél gyorsabban) a megegyezés irányába elmozdulni.

Elnökségi prioritásként szerepel továbbá a közös piac továbbfejlesztése, illetve egyes területeinek esetleges reformja is (második prioritás). Dánia energetikai szerkezetét tudva, nem meglepő, hogy a dán elnökség különös figyelmet szentelne a környezeti fenntarthatóságra, a zöld növekedés (munkahelyteremtés, megújuló energiaforrások stb.) erősítésére. Végül a dán elnökség a külső s belső biztonság megteremtését és erősítését is célul tűzte ki, többek között az egységes menekültügyi rendszer tető alá hozatalával, illetve a schengeni rendszer erősítésével, esetleges reformjával.

Külön említést érdemel a többéves költségvetési kerettel kapcsolatos tárgyalás, mint a dán elnökségi program egyik prioritása. A 2014–2020 közötti időszakra szóló, többéves költségvetési tervet még júliusban hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság, s a javaslat azóta is támadások kereszttüzében áll (a bizottsági javaslatról többek között ezen fórum elektronikus hasábjain is több írás született már).

A különböző bizottsági javaslatok mentén kibontakozó vita (saját források kérdése, a különböző források kapcsán a kondicionalitás bevezetése, a kohéziós politika jövőbeli átalakítása) egyre inkább az egyes tagállamok nettó egyenlegéről szól, s mint ilyen, az érdekellentét alapvetően a fejlett és a kevésbé fejlett tagállamok között vált tapinthatóvá.

Dánia célja a többéves pénzügyi kerettel kapcsolatban úgy foglalható össze, hogy a fél év alatt megpróbálják a tagállamok között fellelhető nézeteltérések mértékét csökkenteni, az eltérő álláspontokat közelíteni, ami – ismerve a vitában álló tagállamok álláspontjainak eltérését – igen ambiciózus vállalkozásnak is tekinthető. Nehezíti az álláspontok közelítésének lehetőségét, hogy Franciaországban elnökválasztást tartanak 2012 tavaszán, ami politikailag destabilizáló hatással bír a tárgyalásokra nézvést. Ugyanakkor a franciaországi belpolitikai fejleményektől függetlenül dán diplomaták összességében teljesen kizártnak tartják, hogy az elnökségük alatt végleges megállapodás szülessen a 2014–2020-as többéves költségvetésről, s inkább a ciprusi elnökség időszakára valószínűsítik a végső megegyezést.

Az előbbiek fényében, a kedvezőtlen külső környezetből kifolyólag már most valószínűsíthető, hogy a nagy ívű tervekből, a dán elnökség releváns prioritásaiból (sajnos) nem sok minden fog megvalósulni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a dán elnökség borítékolhatóan mérsékelt sikeressége nem Dánia elnökségi felkészültsége, alkalmasságának bizonyítványa lesz. A külső körülmények, az eurózóna válsága, Nagy-Britannia ma még megjósolhatatlan jövőbeli sorsa az európai integráción belül, illetve a többéves költségvetés kapcsán ma még áthidalhatatlannak tűnő ellentétes álláspontok egy olyan keretrendszert képeznek, amelynek meghaladása jelenleg (talán) egy EU-tagállamnak sem sikerülne a relatív rövid, féléves időszak alatt.

Éppen ezért külön dicséretes az a lelkesedés és optimizmus, amivel Dánia a kedvezőtlen környezet dacára az elnökségi munkára készülődik. Talán nem véletlen, hogy a történelem mind a mai napig azokat tartja becsben, akik a kilátástalan helyzet ellenére is maradandót és emberfelettit alkottak (pl. Huszain – Kerbela, Zrínyi – Szigetvár).

Így bár Dánia elnökségének sikeressége már az elnökség megkezdése előtt az externális okok miatt gyakorlatilag bukásra ítéltetett, csak remélni lehet, hogy kemény munkával, a kompromisszumok kitartó keresésével, valamint némi szerencsével és leleményességgel Dánia a baljós előjelek ellenére sikeres elnökséget (és egy erősebb Európai Uniót) fog maga mögött hagyni.

Baranyi Márton
A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem világgazdasági tanszékének doktorandusa