Koszovó – az EU katalizátora

A csupán 1999 óta Nyugat-Balkánként emlegetett térséghez Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó tartozik, ahol összesen mintegy 22 millió ember él. A térség gazdasági fejlődése ígéretes, mindegyik ország gazdasága jelentős növekedést mutat, amely a növekvő ipari termelés és az exportok eredménye. A belföldi beruházások folyamatosan növekednek, mivel az üzleti szféra úgy gondolja, hogy a még meglévő politikai és biztonsági problémákat – Koszovó függetlenségének lehetséges negatív következményeit és Bosznia gyengélkedését – inkább előbb, mint utóbb sikerülhet megoldani.
A regionális kapcsolatok helyreállítására és javítására máris történtek lépések. A Délkelet-európai Stabilitási Paktum az EU vezetésével 1999 óta sikeresen ösztönözte a határokon átnyúló regionális együttműködést. Javult az energetikai és szállítási infrastruktúra, valamint a bűnmegelőzés. A stabilitási paktum jelenleg helyi irányítás alatt áll, a Szarajevó központú Regionális Együttműködési Tanács formájában, készen arra, hogy regionális és többoldalú standardokat dolgozzon ki tagjai számára.
A nemrég újjáélesztett Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) célja az, hogy legfőbb regionális motorja legyen a kereskedelemnek és általában az üzleti szférának, összhangba hozva a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) szabályait a felek EU-val szemben vállalt kötelezettségeivel. Ehhez hasonlóan, a Délkelet-európai Együttműködési Folyamat is egy viszonylag új regionális szervezet, amely segíti az EU-tagjelölt és potenciálisan jelölt államokat, hogy felkészüljenek az uniós tagságra, megteremtve az első igazi regionális politikai fórumot, amelyen a tagállamok és a jelöltek is részt vesznek.
Csakhogy ezeknek a szervezeteknek nem szabad annak a jóval átfogóbb fejlesztési folyamatnak a pótszereivé válniuk, amelyet maga az EU kezdeményezhet. A térség kedvező kilátásai és viszonylag kis mérete ellenére az Unió meglehetősen lassan lépett ebbe az irányba.
Persze a tagjelölt országok EU-hoz való közeledésének gyorsaságát a reformok üteme határozza meg. Európa pedig az Egyesült Államok segítségével határozottan fellépett az 1990-es évek mészárlásainak megállítása érdekében, és jelentős szerepe volt a balkáni államok újjáépítésében.
Ámde az EU-nak mindeddig nem sikerült felkészítenie a nyugat-balkáni államokat a csatlakozásra, azzal összhangban, hogy az Unió vezetői a 2003-as thesszaloniki csúcstalálkozón megígérték: befogadják ezeket az országokat, ha felzárkóznak az európai standardokhoz.
Ez az ígéret nem a könyörületesség megnyilvánulása volt, hiszen a Balkán az EU értékeit gazdagítaná. Meg kell hagyni, az alkotmánytervezet kapcsán kialakult és elhúzódó belső válság jelentős zavart okozott az Unió működésében, és rontotta az EU hitelét a Balkánon. Reméljük, hogy az új reformszerződés hozzájárul majd a bírálatok elcsitulásához, és megnyitja az utat az integráció új, jóval szilárdabb szakasza felé.
Ha ez nem történik meg, felmerülhet a kérdés, hogy hová tűnt az 1970-es és 1980-as évek európai szelleme, amikor a demokratikus államok európai közössége olyan államokat üdvözölt soraiban, mint a diktatúrából és társadalmi nyugtalanságból épphogy kikecmergett Görögország, Portugália és Spanyolország. Az akkor hozott politikai döntések jóval kockázatosabbak voltak, mint most a balkáni államok esetében, a görög és az ibériai sikertörténetek bebizonyították: bölcs döntések születtek.
Milyen a jelenlegi helyzet? Az EU-hoz legutóbb csatlakozott Bulgária és Románia balkáni állam, mindkettő speciális szükségletekkel. Míg az Unió eleinte kissé mellékesen kezelte a két országgal folyó csatlakozási tárgyalásokat, később úgy döntött, hogy a csatlakozás után is folytatja Bulgária és Románia monitorozását, hogy biztosítsa a közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszer hatékonnyá tételét.
Az Uniónak tanulnia kell ebből a tapasztalatból, és felvételi stratégiát kell kidolgoznia a nyugat-balkáni államok számára, amelyek fejlődését egy bonyolult, konfliktus utáni átmeneti folyamat késleltette. Az EU-nak figyelembe kell vennie a Nyugat-Balkán országainak különleges szükségleteit, alapot kell biztosítania reményeikhez, ezzel egyidejűleg pedig csillapítania kell a Koszovó önállósodása nyomán felkorbácsolt kedélyeket.
Európa és a térségbeli államok érdeke egyaránt az, hogy az integrációs folyamatot felgyorsítsák. Az újra életre keltett csatlakozási folyamat hozzájárul az EU területi és politikai megszilárdulásához, ugyanakkor megerősíti szerepét a szomszédos zónákban, a mediterrán, a közel-keleti és a fekete-tengeri térségben.

Szerző: Wolfgang Petritsch, Ausztria genfi ENSZ-nagykövete, az EU egykori koszovói különmegbízottja.

Fordította: Fall Sándor

© Project Syndicate/Europe’s World, Krónika 2008.