Amit akkor olvastam tőle, annyira megmaradt emlékezetemben, hogy ma is megosztom tanítványaimmal. És sikerül felkeltenem a figyelmüket, hiszen az Egri csillagok az egyik olyan ritka regény, amelyet szinte mindenki olvasott. A cikksorozat könyv formájában is megjelent, Az egri hullócsillagok címmel. Ezzel Szabó Csaba új műfajt honosított meg az erdélyi irodalomban, a regényes nyomozást. 2003-ban a Bánk bánból kiindulva folytatott „detektívmunkát”, ebből született a Gertrudis vére. Most a harmadik nyomozás eredményeit olvashatjuk, témája a 14–15. századi Moldva. A szerző előző munkáiból következtetve arra számítottam, hogy olyan pontos és cáfolhatatlan információkat kapok, amelyek segítségével megértem, mi is történt Moldvában ekkor. Bevallom, csalódtam. Nemhogy választ nem kaptam kérdéseimre, hanem még azt a kevés, biztosnak tűnő információt is megkérdőjelezve láttam, amit eddig biztosnak hittem.

Természetesen Szabó Csaba be tudta volna bizonyítani, hogy a könyv címadói, „a két moldvai magyar Margit” egy és ugyanazon személy, sőt ha jobban megnézte volna, még egy főnemesi családba is be tudta volna „szorítani” Margitunkat. Lehet, még Laczko fejedelmet, Bogdán fiát is sikerült volna „elmagyarosítani”, hiszen a neve még a román történészek szerint is magyar eredetű.

Nem tette. Érthetetlen, hogy miért. Történik mindez akkor, amikor magyar és román szakemberek egymással vetekednek homlokegyenest szembenálló történelmi elméletek gyártásában. Aki pedig ellentmond nekik, az – ugye – „áruló”. Szerintem maga a szerző is látványosabb eredményekre számított, arra, hogy sikerül megtalálni a Margitok sírját, vagy arra, hogy esetleg új történelmi források kerülnek felszínre. Fontos megjegyezni: a szerző mégsem használta fel a kevés meglévő adatot mellémagyarázásra. Amit viszont biztosnak talált, azt teljes mértékben beépítette könyvébe. Mindezek után érthetőnek tűnik, hogy a szerző elismeri: „Bevallom: e kötetnek nincsenek eredményei.”

Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy egy ilyen könyvet miért érdemes elolvasni? A választ ugyanennek a bekezdésnek a második részében találtam meg: „Bevallom: e kötetnek nincsenek eredményei. Legfeljebb sikerélménye van: mivel nemcsak magyar, hanem román nyelven is világot lát, nem kettős, hanem valós fényben láttat egy olyan korszakot, amely mindkét nemzet utókora számára félig-meddig tabula rasa.” E mondat mindent megmagyaráz. Olyan korszakról esik szó a regényes nyomozás ürügyén, amely a történészek mostohagyermekévé vált.

A románok nem szeretnek vele foglalkozni, mivel ekkoriban túl gyakran fordul elő a katolikus szó, a magyaroknak a Moldva név hangzik idegenül. Ilyen szempontból is hasznos ez a kötet, mivel reflektorfénybe állít egy átugrott korszakot. Én viszont nem azt tartom fontosnak, hogy a Jó Sándor Margarétái románul is megjelenik. Léteztek ugyanis már hasonló próbálkozások. Ezek azonban abban merültek ki, hogy a román vagy magyar fél megpróbálta rátukmálni álláspontját a másikra.

Ezek a kísérletek általában azzal végződtek, hogy a kitanított fél... kikérte magának. Szabó Csaba könyvébe viszont nem hiszem, hogy beleköthet bárki, hiszen nem állít kész tények elé ingatag bizonyítékok alapján, hanem inkább utat mutat. Ezáltal példát állít nemcsak a „regényes nyomozótársaknak”, hanem a történészeknek is. A könyv tehát felhívás, hiszen ha akarjuk, ha nem, „Moldva Közép-Európából született, éspedig annak magyar–lengyel változatából”. Van itt keresnivalójuk a románoknak, hiszen ők alapították Moldvát, magyaroknak, lengyeleknek, sőt szászoknak is...

A felhívás tehát mindenkihez szól: történésznek, irodalmárnak, képzelőerővel ellátott embernek, nemzetiségtől függetlenül: itt az ideje felfedni a Margitok titkát, megismerni azt a Moldvát, amelyet a szerző felcsillant előttünk nemcsak középkori formájában, hanem 21. századi, olykor szomorú, máskor szinte nevetséges, de mindig színes valóságában. Ebben segít az is, hogy a nyomozás gyakran útleírásba csap át. A szerzőnek igaza van: csak azt érdemes elmondani a „két Margit” kapcsán, ami biztos lábakon áll, hiszen elméleteket gyártani könnyű – bizonyítani nehéz. Itt az ideje tehát elindulni nyomozni, hisz a téma nyitott.
A Szabó Csaba stílusában fogalmazva: „Uraim, megállás! Kérem a nyomozói igazolványokat!”

Szerző: Páll Ferenc