Fotó: Krónika
A hatvanas évek derekán tanárként szülõfalujában, Gyegyóalfaluban oktatott. Gondolta, hogy egyszer majd könyvkiadásra adja a fejét?
A negyvenes években még otthon szültek az asszonyok. Abban a szobában, amelyben születtem, édesapám kölcsönkönyvtárának a háború után megmaradt darabjai is ott voltak. Egyedülálló falusi kölcsönkönyvtár volt a két világháború között, több mint 3500 kötettel, aminek nagy részét a bevonuló szovjet katonák szétdobálták, de közel négyszáz könyv csak megmaradt. Gyerekkoromban, amikor erre már falun is lehetõség nyílt, édesapám Gyergyóalfaluban nyitott egy könyvesboltot. Tehát a gyermekkorom könyvek között telt el, elolvastam az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványait, Nyírõ József, Makkai Sándor könyveit vagy a Herczeg Ferenc-sorozatot. Miután beiratkoztam a kolozsvári Pedagógiai Fõiskola látogatás nélküli, földrajz–történelem szakára, Gyergyóborzonton, majd Alfaluban tanítottam 1962 és ’69 között. Ebben az idõszakban édesapám biztatására, aki a fogyasztási szövetkezetnél árubeszerzõ volt, tízszázalékos juttatásért könyvterjesztéssel is kezdtem foglalkozni. 1969 nyarán, szintén édesapám biztatására, a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Kereskedelmi Vállalatához kértem az alkalmazásomat a könyvkereskedési részlegre, ahol az elsõ évben tankönyvek forgalmazásával foglalkoztam, majd 1970-ben átvettem a részleg vezetését, és 1976-ig ebben a feladatkörben Hargita megye falusi könyvterjesztéséért feleltem. Minden faluban könyvesboltot nyitottunk. Sajnos ’89 után, tudomásom szerint, majdnem mindeniket felszámolták – mintegy 49 könyvesboltot.
A hatvanas–hetvenes években nem is volt olyan nehéz a könyvterjesztés, hiszen államilag finanszírozott ágazat volt…
A hetvenes évek elején a Megyei Mûvelõdési Bizottság munkatársaival, Burus Jánossal, Bakó Lászlóval közösen író-olvasó találkozókat szerveztünk. Akkor ez többnyire kampányszerû volt: minden februárban volt az ún. Falusi Könyvhónap, amikor minden faluban találkozót kellett szervezni. Ekkor alakult meg a Kriterion, illetve a Dacia Könyvkiadó, létrejött a Politikai Könyvkiadó magyar részlege, ezek közremûködésével hívtuk meg a szerzõket a találkozókra. Emlékezetem szerint az elsõ találkozóra Kászonaltízen került sor a Marosvásárhelyen megjelenõ Új Élet folyóirat szerkesztõivel. Meghívottunk volt Bartis Ferenc, Katona Szabó István, Gagyi László és mások. Aztán következtek a Kányádi Sándorral és Fodor Sándorral szervezett találkozók Alcsíkon, majd Beke Györggyel a Gyimesekben jártunk. Beke akkor az Elõre munkatársa és „száguldó riportere\" volt, és már az elsõ találkozásunkkor igen helyesnek tartotta, hogy könyvbemutatókat szervezünk Hargita megyében – de módfelett sajnálta, hogy a szórványvidéken nemhogy találkozókat szervezni nem lehet, de a magyar könyvek el sem jutnak oda, fõleg falura. Egy év múlva, az újabb februári könyvhónapon már arról számolhattam be Beke Györgynek, hogy sikerült egy „Könyvet postán\" szolgálatot indítani: azaz meghirdettük az Elõrében, a Hargitában és a Kovászna megyei lapban, a Megyei Tükörben, hogy milyen könyveket forgalmazunk és szállítunk házhoz postai utánvéttel. Beke azt mondta, hogy ennek nagyobb nyilvánosságot kell teremteni, és A Hét címû hetilapban írt is egy cikket errõl, Tõzsér-posta címmel. Õ volt tehát a Tõzsér-posta keresztapja.
A hetvenes évekbeli kultúrforradalom idején és fõleg az egyre durvább nyolcvanas években nem szúrt szemet a kommunista hatóságoknak a Tõzsér-posta?
Sajnos igen. 1975-ig jól mûködött a postánk, aztán felfigyeltek rá a hatóságok, és 1975 decemberében – azzal az ürüggyel, hogy illegálisan mûanyag hajcsatokat árulunk a könyvesboltokban – letartóztattak. Domokos Géza viszont közbenjárt az érdekünkben Fazekas Jánosnál, az akkori miniszterelnök-helyettesnél, így szabadlábra helyeztek. Utólag, 1990-ben Fazekas János Bukarestben mesélte el, hogy a Hargita megyei belügyi szervektõl olyan jelentés ment Bukarestbe, a „kettes kabinetbe\", vagyis Elena Ceauºescuhoz, hogy a Zsil-völgyébe küldött Jókai-regény, A fekete gyémántok is hozzájárult az ottani bányászsztrájk megszervezéséhez. Jókait sztrájkszervezõnek nevezték ki, a könyvposta-szolgálat addig beérkezett több mint 3000 levelét és címlistáját elkobozták, engem pedig hat hónapi felfüggesztett börtönre ítéltek.
Mégsem tört ketté a könyves pályafutása…
1976-ban a fogyasztási szövetkezetektõl átjöttem a Hargita Megyei Könyvterjesztõ Vállalathoz, amelynek kereskedelmi részlegét 2003-ig vezettem. Itt újraindítottam – a szövetkezeteknél idõközben megszûnt – könyvpostát, több író-olvasó találkozót szerveztünk, Domokos Gézával és a Kriterion szerzõivel pedig Kriterion Könyvnapokat tartottunk Hargita megye több helységében.
És hogyan született a Pallas–Akadémia Könyvkiadó?
A ’89-es események után szerettük volna magánosítani az Állami Könyvterjesztõ Vállalatot, de mivel ez nem ment simán, 1993-ban Zöld Ferenccel, az Akadémiai Kiadó akkori igazgatójával a budapesti Pilvax kávéházban egy beszélgetés közben elhatároztuk, hogy fele-fele arányban vegyes vállalatot alapítunk. Pallas–Akadémia Könyvkiadó néven 1993 április elsején Csíkszeredában bejegyeztük a céget, 1993–94-ben már saját könyvesboltokat hoztunk létre Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Nagyszalontán, majd a kolozsvári Egyetemi Könyvesboltban, illetve Szatmárnémetiben is alapítottunk egy-egy részleget. Akkoriban fõleg az Akadémiai Könyvkiadó lexikonjait, kézikönyveit terjesztettük, és évente négy-öt könyvet adtunk ki, amelyeket az Akadémiai Kiadó munkatársai Budapesten szerkesztettek, és ott is nyomtatták ki. Az elsõ Pallas–Akadémia könyv Kozma Mária Sárkányfogvetés címû regénye, a második Sütõ András Az élet és halál kapuiban címû esszékötete volt. 1995-ben feleségem, Kozma Mária is a Pallashoz szegõdött szerkesztõnek. Ettõl kezdõdõen már több könyvcímet adtunk ki évente. Sajnos 1995-ben – alighanem a világon egyedülálló esetként – az Akadémiai Kiadót eladták egy holland cégnek, amely öt év alatt majdnem teljesen felszámolta azt, Zöld Ferencet elbocsátották, mi pedig a holland cégtõl megvásároltuk az Akadémiai Kiadó ötvenszázalékos részesedését, de a kiadványainkon azóta nem tüntethetjük fel az Akadémiai Kiadó jelvényét.
A vállalkozás Erdély egyik legnagyobb magyar kiadójává és könyvterjesztõjévé nõtte ki magát. Milyen szakterületeket és mûfajokat ölel fel a munkájuk?
Már induláskor megfogalmaztuk, hogy az erdélyi tudományosságot szolgáljuk azzal, hogy kortárs szerzõk értékteremtõ szépirodalmi, történelmi, néprajzi, helytörténeti, turisztikai jellegû munkáit adjuk ki. Igyekeztünk ehhez méltó szerzõgárdát toborozni, idõsebbeket és fiatalokat egyaránt, olyanokat, akiknek a neve jól cseng a szakmájukban, de kezdõket is szívesen közlünk, ha a munkáikat minõséginek, értékesnek ítéljük. A kiadványok sokasága szinte természetessé tette a sorozatok megteremtését, illetve a mûvek sorozatokba való tagolását: ilyen például a Bibliotheca Transsylvanica, a Mûterem, a Nagyapó mesefája, a Barangolás a Székelyföldön vagy az Utak, tájak, emberek sorozatunk.
Az 1989-es rendszerváltozás elõtt több tízezres példányszámban jelentek meg és keltek el a romániai magyar könyvek. Ma már az ezres példányszám is bûvös, álomszerû szint. Így is megéri?
Emlékezetem szerint a legnagyobb példányszámú verseskötet 1989 elõtt Kányádi Sándor Fától fáig címû könyve volt, 40 ezer példányban jelent meg, és két év alatt elfogyott. Ma egy Kányádi-kötet ezer példányban jelenik meg, és szintén két év alatt fogy el. Kortárs prózakötetek átlag 500 példányban jelennek meg, és három év alatt fogynak el. A kiadót a turisztikai könyvek, valamint a történelmi jellegû könyvek teszik jövedelmezõvé, amelyeknek példányszáma esetenként eléri a 10 ezret.
Melyik volt eddigi legsikeresebb könyvük?
A legsikeresebb Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstõl 1918-ig címû könyve volt. Eddig közel 5000 példányban jelent meg, és kéthavonta utánnyomást készítünk 500 példányban. Minden könyvünket, a kevésbé sikereseket is, legtöbb tíz év alatt eladjuk.
Van eszményi könyvkiadás és terjesztés? Van erre Tõzsér-recept?
„Eszményi\" könyvkiadás és terjesztés nem létezik. A Tõzsér-recept: közösségi munka; könyvkiadó, terjesztõ, szerzõ és vásárló kölcsönös megbecsülése.
Tõzsér József
1945. január 19-én született Gyergyóalfaluban, 1962-ben végzett a gyergyószentmiklósi Salamon Ernõ Gimnáziumban. 1962-ben beiratkozott a kolozsvári Pedagógiai Fõiskola földrajz–történelem szakára. 1962–69: helyettes tanár Gyergyóborzonton és Gyergyóalfaluban, 1969–76: könyvterjesztési szakirányító a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Gazdasági Vállalatánál. 1996–93: a Hargita Megyei Könyvterjesztõ Vállalat kereskedelmi részlegét vezeti, 1993-ban megalakítja a Pallas–Akadémia könyvkiadót, amelynek igazgató-tulajdonosa.