Kleptokraták fáradhatatlan harca – visszatért Traian Băsescu

Traian Băsescu elnök a héten visszatért bukaresti hivatalába, ahonnan 52 nappal korábban volt kénytelen távozni. Az utcán álló Ioan Ghişe szenátor (PNL) tiltakozó feliratot emelt a magasba az államfői gépkocsikonvoj elhaladásakor, ezzel a szöveggel: „A nép döntött: leváltotta az elnököt”. A népet azonban, amelyre a szenátor hivatkozott, nem érdekelte Băsescu visszatérése. Nem tört ki a spontán népharag, amelyet szociáldemokrata és nemzeti liberális politikusok jósoltak, sem a káosz, amellyel Mircea Dogaru ezredes fenyegetőzött. Dogaru a leszerelt katonai káderek szakszervezetének (SCMD) az elnöke; ebben a szervezetben tömörülnek az egykori Szekuritáte-ügynökök és a néhai kommunista elnyomó apparátus egyéb funkcionáriusai.

Az SCMD júliusban megállapodást kötött a kormányzó pártszövetséggel (USL), amelyben a szociáldemokrata PSD és a nemzeti liberális PNL fogott össze. Az egyezmény előirányozta az alkotmánybíróságnak, az ügyészség korrupcióellenes ügynökségének, valamint a Szekuritáte irattárát gondozó hivatalnak a feloszlatását. A megállapodás, amelyet a PSD nevében Victor Ponta kormányfő írt alá, részletes tervet tartalmaz arra, hogyan kell helyreállítani Romániában „a nép uralmát”: konkrétan mindazoknak az akadályoknak a felszámolásával, amelyek útjában állnak az USL hatalmának.

Az államfő eltávolítását célzó második kísérletet jobb előkészítés előzte meg, mint az elsőt, amely zátonyra futott a 2007. évi népszavazáson. Első lépésként az új parlamenti többség, amely számos képviselő és szenátor átállásával jött létre, megnyirbálta az alkotmánybíróság jogköreit, leváltotta az ombudsmant (és saját emberét nevezte ki a helyére), valamint a törvényhozás két házának az elnökét. Ezt követően július 6-án a parlament fölmentette tisztségéből az államfőt, jóllehet nem lehetett rábizonyítani „az alkotmányba ütköző súlyos jogsértéseket”, amelyek indokolták volna menesztését.

A Băsescu leváltásáról szóló július 29-i népszavazáson a választásra jogosultak 46,2 százaléka vett részt; közülük 88,5 százalék támogatta az elnök leváltását. A központi választási bizottság megállapította, hogy az 50 százalék plusz egy főnél alacsonyabb részvétel miatt a referendum érvénytelen. Ahelyett, hogy ezt nyomban megerősítették volna, az alkotmánybírák – a kormány és az ideiglenes államfő durva nyomásának engedve – előbb szeptember 12-re, majd augusztus 29-re halasztották állásfoglalásuk meghozatalát. Végül 21-én 6:3 arányban érvénytelennek minősítették a népszavazást.

Az alkotmánybírák két ízben nyilvánosan szembeszálltak a politikai intervencióval, legutóbb augusztus 24-én. Előzőleg Ponta törvénytelennek és igazságtalannak nevezte döntésüket, amellyel „ellentmondtak a demokratikus szabályoknak, az ország törvényeinek és a polgárok akaratának”. Crin Antonescu ideiglenes államfő pedig kijelentette: „hat politikai tiszt akarata” erősebbnek bizonyult nyolc és félmillió románénál. Az efféle nyilatkozatok – szögezték le a bírák – aláássák az alkotmánybíróság tekintélyét, ráadásul megsértik az alkotmány 147/4 cikkét, amely kimondja: az alkotmánybíróság határozatai mindenkire nézve kötelezőek.

A kormány rettenetesen csalódott volt a bírák karakánsága láttán. Az USL abban reménykedett, hogy manipulációkkal utólag csökkentheti a választói névjegyzékben szereplők számát, s így érvényessé teheti a népszavazást. Ion Rus belügyminiszter, akit megbíztak 1,6 millió választónak a névjegyzékből való törlésével, inkább lemondott. Az ügyészség vizsgálatot kezdett durva választási csalás gyanúja miatt. Augusztus 14-én Ponta a The Guardiannek adott interjúban kijelentette: kész a „társbérletre” Băsescu elnökkel, amennyiben tiszteletben tartja az alkotmányt.

E kijelentés bejárta a világot, számos kommentátor pozitív jelzésként értékelte, holott Ponta ezzel csupán a kormányát külföldön bírálók vitorlájából próbálta kifogni a szelet. Miután azonban az alkotmánybíróság érvénytelenítette Băsescu leváltását, a miniszterelnök az Antena 3 televízióban azt állította, hogy az angol újság kiforgatta a szavait. Valójában ő csupán arról beszélt, hogy el tudja képzelni a társbérletet egy olyan államfővel, aki tiszteletben tartja az alkotmányt. „Băsescu úrról nem beszéltem” – így Ponta. A The Guardiannek adott interjú számos külföldi médiában megjelent – a kormányfő cáfolata, amely a Băsescu ellen vívott küzdelem új szakaszát harangozta be, csak a román közönségnek szólt.

Az államfő visszatérése után Pontának és Antonescunak el kell döntenie, hogyan akarják megvalósítani tervüket. Ez pedig nem más, mint – ahogyan Herta Müller irodalmi Nobel-díjas írónő a Der Spiegelnek adott interjúban fogalmazott – „a soraikban lévő kleptokraták megvédése”. A román jogállam erősebbnek bizonyult, mint azt a kleptokraták várták. Kudarcot vallottak azok a kísérletek, amelyek az alkotmánybírák megfélemlítését és a választói névjegyzék utólagos manipulálását célozták.

Traian Băsescu ismét elfoglalta hivatalát a Cotroceni-palotában. Csakhogy az államfő és a független igazságszolgáltatás elleni abszurd háború, amely csaknem jóvátehetetlen károkat okozott Romániának, ezzel még nem ért véget.