Kiútkeresés Kárpátalján

Már a kötelezővé tett ukrán nyelv- és irodalomvizsga is hátrányos helyzetbe hozta a magyar iskolák végzőseit, hiszen közülük sokan annak ellenére sem adhatták be jelentkezésüket felsőoktatási intézményekbe, hogy a szaktantárgyi követelményeket teljesítették. A tavalyi tanévben már nem fordították le az emelt szintű érettségi tesztfeladatokat magyarra, így azok a magyarok, akik anyanyelven oktató iskolákban érettségiztek, eleve hátrányos helyzetből indultak a főiskolai, egyetemi megmérettetéseken. Az állami hatóságok tudatosan szűkítik a kisebbségek anyanyelvű tankönyvekkel való ellátását, idén a 10. osztályt a magyar nyelvtankönyv kivételével valamennyi tantárgyból ukrán nyelvű tankönyvvel akarják ellátni. Elemzők szerint az intézkedés nyilvánvaló célja, hogy a kész tények elé állított pedagógusok maguk hozzák meg a döntést az ukránra való áttérést illetően. De a kisebbségellenes oktatási intézkedések nem állnak meg itt: megvonták az egyházi iskolák támogatását, betiltották a belső dokumentáció magyar nyelven történő vezetését, rendeletben szabályozták, nyelvhasználatot a tanintézetek területén, azaz számos olyan lépés született, amely Ukrajna alkotmányának is ellentmond. Ráadásul a nyilvánvalóan magyarellenes kormányzati intézkedések bátorítást adtak az eddig súlytalannak látszó szélsőséges erőknek. A kijevi állami televízióban nemrég a Magyarország által gerjesztett állítólagos kárpátaljai szeparatizmusról mutattak be egy olyan nyíltan magyarellenes riportot, amelyben elsősorban az ultranacionalista Szabadság nevű szövetség politikusai nyilatkoztak. A műsorban megszólaló politikusok megdöbbenéssel beszéltek arról, hogy az Ukrajnában élő magyarok „pofátlanul” az anyanyelvükön akarnak tanulni, s hogy egyre-másra állítgatják fel emlékműveiket, amelyek mindegyike „egy-egy leplezett határkő”. Ilyen hangulatkeltés közepette nem meglepő a Vereckei-hágón álló magyar honfoglalási emlékmű megrongálása, s a kárpátaljai rendőrség vezetőjének reagálása sem. Utóbbi szerint a műalkotás nem képvisel történelmi értéket, sehol nincs hivatalosan bejegyezve emlékműként vagy műemlékként, így megrongálása még csak kihágásnak sem minősül.

A kárpátaljai gazdasági, politikai körülmények sem könnyítik a magyar közösség helyzetét. A megye jóval szegényebb az ukrajnai átlagnál, holott az utóbbi szint is alig mérhető európai mércével. A szegénység miatt a magyarok körében is magas a kivándorlók aránya. Az 1989-es utolsó szovjet népszámlálás óta Kárpátalja magyar lakosságának lélekszáma hivatalosan öt-tízezerrel csökkent, valójában azonban huszonöt-harmincezresre becsülik e számot. A politikai megosztottság rendkívül mély, a határon túli közösségeket összevetve talán itt beszélhetünk a legkibékíthetetlenebb ellentétről. A Gajdos István nevével fémjelzett Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) teljes mértékben beágyazódott az oroszbarát ukrajnai politikai képviseletbe, a Régiók Pártja már évek óta egyfajta helyi fiókszervezetként számol az UMDSZ-szel. Gajdosék még a „narancsos” forradalom idején is a végsőkig kitartottak Viktor Janukovics mellett, s ezt korántsem a magyar közösség érdekei miatt tették. De az UMDSZ arról is híres, hogy egyetlen határon túli szervezetként baráti viszony és egyben érdekszövetség fűzi a Magyar Szocialista Párthoz. Ezen a szoros kapcsolaton a kettős állampolgárságról szóló népszavazás sem változtatott. A másik oldalon, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - nem tagadva a Fidesz iránti szimpátiáját - olyan politikát próbál követni, amely mindenekelőtt a magyarságot tekinti kiindulópontnak, így e közösséghez való viszonyulás alapján alkot véleményt a kijevi politikai erőkről, s adott esetben ennek függvényében keres szövetségeseket. Hogy egyik pártnak sem sikerült áttörést elérni, ez nyilván a potenciális ukrajnai magyar szavazó rendkívül alacsony számarányával is magyarázható. Emlékeztetőül: Ukrajna lakosságának mindössze fél százaléka magyar. Jelenleg nincs parlamenti képviselője a kárpátaljai magyarságnak és a legutóbbi önkormányzati választások sem értek el sikert. A magyarok egyharmada otthon maradt, illetve ukrán pártokra adta szavazatát. Az átszavazás érthető, hiszen a megélhetés mindennapi gondjaival küszködő embereknek a nemzeti identitás ápolásánál fontosabb a nincstelenség, a munkanélküliség felszámolásának reménye, a nagy kijevi pártok pedig nem fukarkodtak az erre vonatkozó ígéretekkel. Ráadásul az utóbbi nyolc évben az anyaország gyakorlatilag lekerült a térképről, a kárpátaljai magyarok tudomásul vették, hogy még Kijev is közelebb van, mint Budapest.

Most, az ukrajnai elnökválasztás vasárnapi döntő fordulója előtt a magyar közösség ismét az ukrán főváros felé tekint, igaz, visszafogott reményekkel. Bár Julija Timosenko ukrán miniszterelnök és államfőjelölt a minap a kisebbségek számára kedvező intézkedésekre utasította oktatási miniszterét, a lépést nyilván csak akkor lehetne komolyan venni, ha eltörölnék a diszkriminatív emelt szintű érettségi rendszert, s például az ukrán nyelv és irodalom tételeinek kidolgozásánál a nemzetiségi iskolák tanterveit vennék alapul. Egyelőre azonban még a magyar iskolák tankönyvellátásának kérdésében sincs pozitív változás. Az egykori „narancsos” politikusnak a kisebbségek irányába tett gesztusa érthető, hiszen a több nemzetiség által lakott Kárpátalján az átlagnál alacsonyabb részvétel mellett az UMDSZ által is támogatott Viktor Janukovics kapott több voksot. Az ellenzéki jelölt már korábban azt ígérte, megválasztása esetén hatályon kívül helyezi azokat a kormányintézkedéseket, amelyek az országban élő nemzetiségeket, köztük a kárpátaljai magyarokat sújtják, és biztosítja, sőt bővíti a kisebbségek anyanyelvű oktatását, anyanyelvhasználatát, a közéletben való részvételét szavatoló jogokat.

Ígéretekben tehát most sincs hiány, bár az sokat elárul az ukrajnai helyzetről, hogy a beígért intézkedések tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint a korábban bevezetett diszkrimináció felszámolását. Az új ukrán elnök személyét, az ígéretek valós súlyát még homály fedi, az előrejelzett magyarországi politikai átrendeződés viszont esélyt adhat a kárpátaljai magyaroknak. Budapest hatékonyabb fellépése a nemzetközi szervezeteknél és Kijev feltételekhez kötött támogatása az európai integrációs törekvések kapcsán máris hangsúlyosabbá tenné az anyanyelvű oktatás biztosítása melletti magyar kiállást. A kettős állampolgárság pedig a biztonságérzetet adná meg. Ez akkor is így van, ha Ukrajna - elsősorban a nagy számú orosz ajkú polgára miatt - nem fogadja el hivatalosan a kettős vagy több állampolgárságot. Az ugyanakkor tény, hogy igen magas azoknak az ukrán állampolgároknak a száma, akik a tiltás ellenére más útlevéllel is rendelkeznek. Kijevi ellenvetés vélhetően csak akkor várható, ha Budapesten belpolitikai csatazaj kíséri az egyénileg igényelt, feltételekhez kötött, de letelepedés nélkül megszerezhető magyar állampolgárság bevezetését.

Pataky István

Megjelent a Magyar Nemzetben, a szerző a napilap külpolitikai rovatvezető-helyettese