Kiskirályok Kárpátalján

Nem a kárpátaljai magyarok politikai megosztottsága teszi esélytelenné a kijevi képviseletet, hanem az a nyilvánvaló politikai szándék, amely a magyar–ukrán államközi tárgyalásokon tett ígéretek ellenére veszi semmibe a százötven ezres magyarság akaratát. Mivel a magyar közösség csupán 0,3 százalékát képezi Ukrajna lakosságának, nyilvánvaló, hogy a választási törvény által előírt ötszázalékos küszöb elérése lehetetlen. Az egyetlen esélyt egy olyan egyéni választókörzet kialakítása jelentette volna Kárpátalján, amely magában foglalja a tömbben élő magyarságot.

Az utóbbi évtizedben biztosított lehetőséget ezúttal minden különösebb érvelés nélkül hiúsította meg az ukrán választási bizottság. A magyarlakta területet több részre szabdalták fel a kijevi illetékesek. Elemzők szerint egyébként még a hatalmon lévő Régiók Pártjának (PR) sem kedveznek az új körzethatárok, azokat sokkal inkább konkrét személyekre, helyi kiskirályokra szabták, az ő befolyásuk érvényesült a körzethatárok megvonásánál. Konsztantin Hriscsenko ukrán külügyminiszter lapunknak adott interjújában megvédte a körzetrajzoló bizottságot, szerinte a döntéshozók ez esetben nem voltak kötelesek diplomáciai érveket figyelembe venni. Sokat sejtetően hozzátette ugyanakkor, hogy biztos benne, lesz képviselője a magyaroknak a parlamentben.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség a miheztartás végett előbb cáfolta azokat a sajtóhíreket, miszerint tárgyalt volna a Régiók Pártjával egy bejutásra esélyes listás helyről, majd döntést hozott: három olyan egyéni választókerületben indít képviselőjelölteket, ahol számottevő a magyarok aránya. Kovács Miklós pártelnök érvelése szerint a szövetség alternatív választási lehetőséget szeretne biztosítani a kárpátaljai magyarok számára, hogy ne kelljen olyan ukrán pártokra és jelöltjeikre voksolniuk, mint a kormányzó PR, amely egyebek mellett felszámolta a korábbi magyar többségű egyéni parlamenti választókerületet, vagy mint a Kárpátalján meghatározó politikai erőnek számító, a kisebbségbarát új ukrán nyelvtörvényt elvető Egységes Centrum. Közben az MSZP-vel közismerten jó viszonyt ápoló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnökét, Gajdos Istvánt parlamenti képviselőjelöltként jegyezte be a választási bizottság a kijevi kormányzó párt választási listáján, mégpedig a befutónak számító 74. helyen. Ezzel vált nyilvánvalóvá, mire is utalt korábbi interjújában az ukrán külügyminiszter.

Bár az UMDSZ vezetőjének aligha lesz érzékelhető befolyása a magyar ügyekre Kijevben, a listás hely elfogadásának időzítése remekbe szabott volt, hiszen a Viktor Janukovics államfő által augusztus közepén aláírt nyelvtörvény – amely lényegesen kiszélesíti az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek nyelvének használatát – a PR érdeme. Nehezen tud jelenleg jó pontokat szerezni a magyarok körében a Nyugat-Európa által nyíltan támogatott ellenzék, miután a jogszabály visszavonását ígérte arra az esetre, ha parlamenti többséget szerez októberben. Persze a kárpátaljai magyarok is tisztában vannak azzal, hogy a nagyvonalú nyelvtörvény nem róluk vagy péládul az úgyszintén kisebbségben élő román sorstársaikról szól, hanem a Janukovics, illetve a Régiók Pártjának megbízható választóiról, az orosz anyanyelvűekről. Ez viszont semmit sem von le a magyart Kárpátalján regionális nyelvvé emelő jogszabály értékéből. A törvény értelmében a jövőben kétnyelvűvé válnak a személyi igazolványok, a munka- és katonakönyvek, a végzettségről szóló dokumentumok, a keresztlevelek, a házasságra vonatkozó igazolások, különféle nyomtatványok, hirdetések s nem utolsósorban a települések és az utcák neve is. Kiterjed a kisebbség nyelvének használata az oktatásra, a kultúrára s nem utolsósorban a bíróságokra is, így a jövőben a bírók kinevezésénél alapvető kritériumnak számít majd az ott élő kisebbség nyelvének ismerete. Mi több, a törvény szigorú büntetéseket helyez kilátásba a jogszabály megsértőivel szemben. Legalábbis papíron. Mert Ukrajnában a gondok általában a remekbe szabott jogszabályok végrehajtásnál kezdődnek, s az első jelek nem biztatóak. Azokban a városokban, megyékben, ahol az oroszok vagy orosz anyanyelvűek többségben vannak, máris napirendre vették a jogszabály érvényesítését, máshol viszont akadozik az ügy, így Kárpátalján is, ahol a regionális státus megszerzésénél csak a magyar nyelv jöhet szóba, ezt viszont a helyi ukrán nacionalisták már nem nézik jó szemmel.

A magyaroknak úgyszintén rendkívül fontos kérdésben, a kettős állampolgársággal kapcsolatban is a nagyszámú orosz anyanyelvű kisebbség léte s a jelenlegi kijevi hatalom hozzájuk fűződő pozitív hozzállása határozza meg a hivatalos ukrán álláspontot. Ez annyit jelent, hogy az alkotmány tiltása ellenére a hatóságok elnézik az oroszoknak az anyaországuk által felajánlott állampolgárság elfogadását, márpedig feltűnően ellentmondásos lenne, ha ugyanilyen okok miatt magyarokat vagy románokat vonnának felelősségre. A téma elsősorban a jelenleg ellenzékben lévő tömböt hozta lázba, de a jelenlegi parlamenti többségen is átment – igaz, csak első olvasatban, azaz azon a szinten, ahonnan még a süllyesztőben végezheti – egy olyan törvénytervezet, amely az ukrán állampolgárokat más állampolgárságuk bejelentésére kötelezné. Igaz, semmiféle szankciót nem helyez kilátásba ennek elmaradása esetén. Bár összességében hallgatólagosan elnézőnek nevezhető Kijev hozzállása a kettős állampolgárság kérdéséhez, helyi szinten – főleg Kárpátalján – időről időre különböző formákban kisebb, intő jellegű akció indul a „renitens” magyarok ellen. A korábbi titkosszolgálati zaklatások ugyan megszűntek, az ukrán sajtó azonban folyamatosan, komoly problémaként tálalva tartja napirenden a kérdést.

Ukrajnában egyébként a magyarokat érintő ügyeknek kizárólag Kárpátalján van hírértékük. A közel negyvenhét milliós országban a százötvenezer fős magyar közösség olyan elhanyagolható arányt képvisel, ami alapján nem kell különösképpen csodálkozni azon, hogy a kijevi politikai életet többnyire hidegen hagyja az, ami a távoli kis régióban történik. Éppen ezért a mindenkori hatalom a helyi kiskirályokra bízza az ügyek intézését, amiből általában sok jó nem sül ki a magyarok számára. A kárpátaljai ukrán sajtó, amolyan zászlóvivőként, rendszeresen uszító hangnemben ír a magyarokról. A beregszászi II. Rákóczi Ferenc magyar főiskola nemrég készített kutatásának végkövetkeztetése szerint „a hírportálokon a kárpátaljai magyarokat egyértelműen jogsértő magatartást követő állampolgárokként tüntették fel, akik nincsenek tekintettel az ország hatályos törvényeire. Magyarországot revizionista országként festik le, amely Nagy-Magyarország visszaállítására törekszik, elősegíti és támogatja a kárpátaljai magyarok szeparatista törekvéseit, veszélyt jelentve ezáltal Ukrajna területi egységére”. A nacionalista ukrán szervezetek támogatottságuknál és valós politikai súlyuknál jóval hangosabbak, aktívabbak. Ennek az állandósult hőbörgésnek közvetlen következménye a Vereckei-hágón álló honfoglalási emlékmű folyamatos meggyalázása vagy Huszt várhegyi temetőjének feldúlása. A közeljövő alapvető kérdése, hogy a magyar diplomácia által is jelzett problémák elérik-e Kijev ingerküszöbét, ha igen, lesz-e szándék a megoldásukra.

Pataky István

A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese