Kinézünk

Móricka lett az első felelő. Az áldozat esélytelen nyugalmával állt fel a padban, kivette szájából a rágógumit, ami két perccel azelőtt egy Amiral típusú cigarettához hasonlított, és elegánsan elhelyezte jobb fülcimpája mögött, remélve, hogy néhány perc múlva tovább rághatja anélkül, hogy észrevenné az őt éppen faggató hatalom. A viccekben általában Móricka vágja be a slusszpoént, most meg pont őt szólítja fel elsőként ez a sótlan szipirtyó – méltatlankodott a Tin i Tina márkájú, jugoszláv származású rágógumi, ami a cimpa mögött cigaretta helyett immár egy balesetet szenvedett amőbához hasonlított, és abban sem volt biztos, hogy szájba kerül-e még valaha. Ha kinézünk az ablakon – kezdte Móricka, miközben kisujjával leellenőrizte a rágót –, látjuk, hogy az erdő szélén egy népviseletbe öltözött kövér néni csípőre tett kézzel arról énekel, hogy különböző növények levele zöld. Meg azt is látjuk, hogy most már traktorok szántanak a mezőn a dolgozó nép nagy örömére, amely a rohamos gazdasági fejlődés következtében fölöslegessé vált lovakból sütött flekkent eszik, kivéve a nagyapámat, aki szerint az illetlenség lenne a Ráróra nézvést.

Mindazonáltal ezt Nicolae Ceauşescu elvtársnak, Románia Szocialista Köztársaság elnökének, a Román Kommunista Párt főtitkárának köszönhetjük, és persze Gyorgye bácsinak, aki megsütötte a lovakat. Nem jó – mondta a tanító néni – sok a mellébeszélés, tömörebben, fiam. A rágógumi száradott, törődött, és kedve lett volna beszólni a hatalomnak, de a fülcimpa mögötti száműzetésében jobbnak látta hallgatni. Ebből a szempontból amúgy is szerencsés volt, nem lévén szája. Ahogy kinézünk az ablakon – kezdte ismét Móricka, aki tökéletesen tisztában volt a Tin i Tina rágó aktuális árfolyamával, ezért kissé félretartotta a fejét –, látjuk, hogy szánt a traktor, zúg az eke, hogy egyremásra épülnek a tömbházak, és ezt biztosan Nicolae Ceauşescunak köszönhetjük, mert például a mi blokkunk tetejére is fel van írva, hogy éljen ő.
A rágógumi kétségbeesetten konstatálta tapadási képességének rohamos csökkenését, a bóbiskoló tanító néni pedig felriadt a csendre: mégmindignemjótömörebbenfiam – hadarta. Móricka ekkor nagyon tömör lett, mert az a sunyi Petya egy házi készítésű, közép-hatótávolságú fúvókával kilőtte a füle mögül a rágót, nem számolva ennek későbbi súlyos következményeivel. Geronimo! – gondolta a rágó, mielőtt nagyot koppant volna a tanterem gázolajjal átitatott padlatán. Ahogy kinézünk, azt mind Csauseszkunak köszönhetjük – mondta Móricka, és határozottan leült, hogy mielőbb felforralhassa a bosszút. A tanító néni elképedt eme példátlan tömörség hallatán, és keresni kezdte a fonalat. A rágógumi imádkozott (bár ez akkoriban hivatalos Isten híján elég ciki volt), nehogy valaki eltapossa. Móricka egy szintén házi készítésű csúzlival kilőtte Petya jobb szemét, és ezzel elindította a forradalmat. Hamarosan az egész osztály lövöldözni kezdett.

A rágógumi akkor még nem sejtette, hogy a szédítő gyorsasággal beáramló imperialista tőke következményeként a turbó, az órbit és a vrigliz sárba tiporják addigi nimbuszát, azt meg pláne nem, hogy Jugoszlávia sem lesz többé, és még sok minden nem lesz, ami hol volt, hol nem volt. A tanító néni lassan magához tért a tömörség okozta meglepetéséből, és megpróbálta lecsillapítani az uralkodó osztályt. Na ide figyeljetek, balkáni söpredék – szólalt meg a szokott nyájas modorában –, játsszuk azt, hogy elmesélitek, mik szeretnétek lenni, ha megéritek az uniós csatlakozást.

Tűzoltó! – mondta Pistike. Katona! – mondta Jancsika. Vadakat terelő juhász! – mondta Gyurika, aki valamelyik érzékével megsejtette, hogy a legelőről vezet a legrövidebb út a szenátusba. Na mi van, mit lóbálod a mellső lábad, te is lennél valami? – udvarolt Mórickának a tanító néni –, mondd csak, elvégre demokrácia van. Az alapvető emberi jogokért mindig bátran kiálló, rettenthetetlen szabadságharcos, aki mindig hű marad elveihez, nem korrumpálható és nem hagyja magát félrevezetni tanító, tanár, professzor nénik és bácsik, politikusok, papok, rendőrök, kommunisták, szocialisták, fasiszták, anarchisták, populisták, spiritiszták, hippik, jehovatanúk, házmesterek által és... Tömörebben, fiam, mondta a tanító néni, és elment Schengenbe eprészni. Petya bal szeme megérezte, hogy tanító nélkül elvész az osztály, és ezen csak az összefogás segíthet, ezért összefogott. Az osztály behódolt az új uralkodóknak, és óvatosságból hol a bal, hol pedig a jobb szemét hunyta be. A Tin i Tina márkájú, exjugoszláv rágógumit közben beseperték a lábtörlő alá, ahol egy groteszk, rózsaszín amőbaszoborrá keményedett, és Móricka többé már soha nem veszi a szájába.

Vincze Gyula