Két legitim magyar párt Erdélyben

Szerep- és munkamegosztás

Nem vagyok párttag, s hogy mit akar az alakulat, mondják el arra hivatott képviselői, én csupán pár civil gondolatom foglalnám össze az alábbiakban. Az MPP belső magyar ellenzékként jött létre, s nem a béke- és egységbontás szándéka szülte, hanem az erdélyi magyar társadalomban időközben kialakult új, illetve magukra maradt régi rétegek kértek politikai szervezetet és képviseletet is maguknak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szavazói és támogatói tábora ugyanis érezhetően csökkent az ezredforduló utáni években. A szövetségnek ezt az árat kellett megfizetnie azért, amiért betagolódott és betagolódhatott a román politikai életbe, ahogyan a parlamentben, de főleg a kormányban az 1996-os választásokat követően szerepelt, s amiért társadalmi bázisa és hangadói köre egyre inkább a vállalkozói szférából, illetve a magyar képviseletet foglalkozásszerűen űző körökből került ki. A szövetség ezáltal azt a különben örvendetes tényt adta tudomásunkra, hogy a magyar középosztály és annak közéleti szereplőgárdája megszületett, s erősen gazdasági és közigazgatási elkötelezettsége miatt mintegy leszállt az elvont társadalomtervezés \"egéből\", és a földön köti meg a többségi társadalommal a számára adatott lehetőségek keretei között a neki legmegfelelőbb kompromisszumokat. Viszonylag otthonosan mozog a parlamentben, s még olyan teljesítményekre is képes, mint a kisebbségi Tăriceanu-kormányban nyújtott többéves kötéltáncosi produkció. A magyar kézen lévő anyagi és hatalmi vagyonnal rendelkező, többnyire magánszférabeli és helyhatósági, de a kormányig, minisztériumi igazgatóságokig elható befolyásával e professzionalizálódott csoport tulajdonképpen a hatékony politizálás egy fajtáját valósította meg. Ezért mondom: nemcsak szükség van rá, de egyik pillére a mindenkori hazai magyar politizálásnak. Nem véletlen, hogy sok becsvágyó, ötletdús fiatal lát benne érvényesülési lehetőséget és ezért az idősebb gárda lecserélésének, a sikeres nemzedékváltásnak jól látható jelei is mutatkoznak.

Manipulatív taktikák

Hogy közben az ún. professzionalizációval egyenes arányban manipulatív technikák erőteljes megjelenése is járt, hogy ez jobb híján a magyar választót vette célba mindenekelőtt, hogy korábbi társadalomszervezői célrendszeréről és szerepköréről lemondott, illetve megvalósíthatatlannak vélt céljait a távoli jövőbe tolta ki, hogy egy átfogóbb nemzetépítés választási jelszóvá silányult egyes vezetői száján – az nyilván azzal is magyarázható, hogy a többségi társadalom ellenállásának közegében jobb megoldást nem talált. Illetve annak, hogy az élére állt középosztályi réteg nem tudta elkerülni, hogy terepszínt vegyen fel, hogy – szociális helyzete megkövetelte mértékben, vagy annál is jobban – ne hasonuljon bizonyos értelemben a román társadalom gazdasági-politikai elitjéhez. Itt a szociális és nemzeti hovatartozás kölcsönös viszonyának egy-másfél évtized alatt bekövetkezett számottevő módosulásáról van szó, mely külön elemzést érdemelne, mert 1990 óta alaposan átfogalmazódott. (Mértékegysége lehetne az általános korrupció fenomenológiája, de a megélhetésszerűen űzött politizálás stílusa, a karrierpolitikusi pályák képe is jól tükrözi).

Lejáratás helyett legitimitás

Ezzel a színváltott és megszilárdult, olajozottan működő gépezettel és érdekszövetségek hálózatával szemben kellett a képviselet nélkül maradt magyar rétegek nevében fellépnie a belső ellenzéknek. Hogy az RMDSZ hatalmi féltékenységgel szemlélte a monopóliuma ellen törő szervezetet, természetes – hogy lejárató kampányoknak vetette martalékul, már nem az. Az MPP-nek rengeteg akadályt kellett leküzdenie, lokális kezdetei után országos bejegyeztetése valóságos vesszőfutássá vált. A kínos és keserves, évekre elhúzódó folyamat végül választási fellépése előtt is megnyitotta az utat, és viszonylag szép eredménnyel szerepelt legutóbb a helyhatósági választásokon, különösen a Székelyföldön, ahol önkormányzati pozíciói sem elhanyagolhatók. Konstruktív ellenzéki szerepének, ellensúlyi funkciójának ellátásában persze akadályozza, hogy kiforrásában a mai napig hátráltatott helyzetben van. Közéleti csatározásokba küldött mai káderei nemegyszer érezhetően tapasztalatlanok. Szervezeti struktúrája kiépítése után magához kell vonzania azokat a szakembereket, azt a közszereplői gárdát, amely tanácsbeli súlyát a végrehajtói szférában is gyümölcsöztetni tudja. Miként ki kell építenie, meg kell szerveznie azt a vállalkozói és társadalmi hátországot is, amely nélkül egy párt nem létezhet.
Le kell szögeznünk, az ellenfelei részéről rázúdított rágalomözön és gáncsoskodás nemcsak az ő, de a magyar társadalom kiforrását is hátráltatja. Aki a lejárató kampányok malmára hajtja a vizet, az árt az erdélyi magyar nemzetépítés ügyének is. Láthatjuk, a hatalom- és befolyásmegosztás kibontakozását helyi vagy országos szinten sokan minden igénybe vehető eszközzel gáncsolják, holott az, hogy kit milyen funkció és befolyás illet meg, csak a választási eredmények függvénye lehet. Ellenfelei részéről féktelen hataloméhséget takar a hatalom kisajátításához való makacs ragaszkodás.

A szükséges kisebbségi parlament

Ezért kellene minél előbb a kölcsönös legitimitást szavatoló, parlamenti jellegű együttműködést létrehozni a két párt: a szövetségből párttá viszszaminősült és a pártból nemzetépítővé előléptetett két, szerintem egyformán reprezentatívnak tekintendő szervezet között, melyek – hangsúlyozom – egyaránt létjogosultak is. Sürgős és időszerű lenne a parlament megalakítása, hogy az áldatlan testvérharcnak véget vessünk, a lejáratással való visszaélésnek nemkülönben, s a kölcsönösen elismert legitimitás korlátai közé tereljük a két párt harcát és együttműködését. Az erdélyi magyar társadalomnak adott esetekben együttesen kell fellépnie. Ideje kidolgozni a játékszabályokat, melyeket mindkét félnek be kell tartania, hogy az erdélyi magyarság az eddiginél jóval számottevőbb erővé váljon a bel- és külpolitikai porondon.

B. Kovács András