Két nő

 A vidéken nem nagyon kedvelik az olyan lényeket, akiknek énekétől kihűl az alvók lehellete. Babonásak errefelé az emberek.

A környék egyetlen csónakja természetesen nem akárkié, Natas Komza, a híres-nevezetes bandita furikázik vele, amikor úgy hozza a kedve. Ha a Vorevica folyásával megegyező irányban halad, eveznie sem kell, a víz elég gyors, visszafelé pedig Natas Komza oly könynyedén evez, mintha vajat szeletelne. Azon a zúzmarás reggelen, amikor Natas Komza Anton Kreg kulipintyója előtt kötötte ki a csónakját, a sulpa madarak, mintha megkergültek volna, egymást hajkurászták a fehér fák között. A sulpa madarak télen nem repülnek, látni sem igen lehet őket, ki tudja, most mi ütött beléjük.

Anton Kreg, aki nagy szoknyavadász hírében állt, az utóbbi hetekben Natália Luxszal élt, akit Gora Serestől, ettől a mitugrász stöpszlikatonától hozott el egy rajzért cserébe. Anton tudta jól, hogy miféle vendégre számíthat nemsokára; bár csak tavasszal érkezett a Drágosrétre, sejtette már a dörgést. Natas Komza azzal kezdte, hogy egy rajzot szeretne magáról, Anton Kreg azonban felhagyott a művészettel – fő műve már elkészült. Natália Lux volt Anton Kreg fő műve: azzal, hogy egy rajzért cserébe ki tudta szabadítani Gora Seres karmai közül, egy élő embert alkotott, akit nélküle biztosan felemésztett volna a gyűlölet. Natália Lux, aki egyébként is szemrevaló némber volt, most valósággal sugárzott, először volt szerelmes életében, leszámítva persze volt gazdája, Natas Komza iránti szerelmét, amely úgy tűnik, örökké fog tartani. Ha egy ilyen hideg szobrot, mint Natália Lux valaki felmelegít, akár tíz emberbe is képes beleszeretni egyszerre.

Anton Kreg csaknem megvakult, amikor Natas Komza ledobálta a ruháit, a volt festő úgy hunyorgott, mintha a napba nézne. Elismerte, hogy ezt a testet bizony érdemes lenne megörökíteni. Kevesen tudják bár, de Natas Komza is nő, mégpedig nem is akármilyen némber, holmi közönséges csirkefogók könnyedén elveszíthetik a szemük világát páratlan teste láttán. Anton Kreg tudta, hogy miféle ördög vitte kísértésbe, de azt is tudta, hogyha nem tud szembeszállni Natas Komza akaratával, a bandita visszaveszi tőle volt rabszolgáját, és akkor soha többé nem látja egyiküket sem. Anton Kreg azonban – Szigfrid Bonifác főerdésznek hála – tudomást szerzett egy titokról, amelyet még Natas Komza sem ismert.

Ezt az útonálló már akkor megérezte, amikor két kilométerre járt a kunyhótól. Más banditák pusztán a pénzért gyilkolnak, de Natas Komza csak akkor öl meg valakit, ha már mindent elvett tőle, amije csak volt. Így hát Anton Kreg jó mélyen elrejtette magában a titkát, amelyre Natas Komza vágyott, felöltöztette a gyönyörű banditát, majd reggelit készített mindhármuknak. Tudta, hogy amíg Natas Komza meg nem kapja, amit akar, nem mozdul majd mellőle, és bármit megtesz neki, amit csak akar. Anton Kreg borzasztóan büszke volt magára, amiért megszelídített egy ilyen veszedelmes némbert, és gondolatban már hármuk közös életét tervezgette.