Kelj fel és járj

Mintegy másfél éve vannak arra utaló jelek, hogy történtek bizonyos lépések az Afrika fejlesztésével kapcsolatos ígéretek teljesítése felé. Fel kell tenni azonban a kérdést, vajon mikor találnak fenntartható megoldást Afrika embertelen szegénységére– nem csak a G-8-államok és a Live 8 szervezői, hanem Afrika vezetői és népei is.
Afrika egy paradoxon. A bolygó egyik leggazdagabb kontinense, rengeteg olajjal, drágakővel, erdőkkel, vízzel, vadvilággal, talajjal, termőfölddel, mezőgazdasági termékekkel, nők és férfiak millióival. Mégis, a kontinens lakosságának többsége nagyon szegény. Folyton felteszem a kérdést: miért?
Egyik ok az, hogy Afrika lakóinak jelentős része nem rendelkezik elegendő tudással, hozzáértéssel, eszközzel és politikai szándékkal ahhoz, hogy erőforrásait jólétté alakítsa. Nem képesek hozzáadott értéket társítani a nyersanyagokhoz, hogy a feldolgozott javakat helyi és nemzetközi piacokon értékesítsék, illetve jobb árakat és kedvezőbb kereskedelmi feltételeket kialkudni. Egy másik ok az, hogy az átlagemberek szenvedik meg, ha az adósságokat nem törlik el, ha nincs pénzügyi támogatás, vagy ha kereskedelmi korlátok érvényesülnek.
Úgy gondolom, az afrikai átlagpolgároknak magukévá kell tenniük egy sor olyan értéket, mint a közérdek szolgálata, valamint a célok eléréséhez szükséges elkötelezettség, állhatatosság és türelem. Arra is szükség van, hogy az afrikaiak annyira szeressék országaikat – földjüket –, hogy megvédjék a környezetromboló folyamatoktól. A kontinens egészét a füves területek elsivatagosodása fenyegeti az erdőirtások miatt, az erdők kivágása a megélhetési mezőgazdálkodás terjedése miatt, a túllegeltetés, valamint a biodiverzitás csökkenése.
Egy másik érték, amit az afrikaiaknak követniük kell, a fiatalok iránti szeretet és törődés. Egyik legmegrázóbb tapasztalat azt látni, hogy a fiatalok elkallódnak leromló egészségük miatt, vagy a munkanélküliség következtében, akkor is, ha esetleg tanultabbak. Az afrikai kormányoknak előnyben kellene részesíteniük a műszaki oktatás fejlesztését, illetve a HIV/AIDS megelőzését, az orvosi ellátás javítását és a különböző támogató programokat.
A szakképzettség hiánya kirekeszti az embereket az eredményes és jövedelmező gazdasági tevékenységekből, ők pedig nem képesek kielégíteni lakhatási, egészségi és táplálkozási szükségleteiket. Foglyaivá válnak a szegénység, és gyakran a bűnözés ördögi körének.
Afrikának a béke és a biztonság célkitűzéseinek tudatos követésével kell felkészülnie az eljövendő lehetőségekre és kihívásokra. Az afrikai szegénységet főként a konfliktusok táplálják. Munkám során az elmúlt harminc évben megfigyeltem, hogy az országos és a regionális konfliktusok középpontjában is az erőforrások állnak. Ki ellenőrzi és használja az erőforrásokat? Ki lesz a körön belül, és ki lesz, akit kizárnak?
Amikor a készletek szűkösek, annyira gyengék, hogy többé nem képesek biztosítani a megélhetést, vagy eloszlásuk egyenlőtlen, mindig konfliktus robban ki. Nekünk Afrikában ésszerűen, fenntarthatóan és felelősen kell kezelnünk erőforrásainkat. És méltányosan kell elosztanunk azokat.
Ellenkező esetben továbbra is háborúk és konfliktusok, bűnözés és családi bizonytalanság vár ránk a fejlődés, következésképp a szegénység megszűnése helyett. Az afrikai vezetőknek nem a saját, hanem az emberek érdekeit kellene szolgálniuk.
A leginkább félreismert probléma talán az, hogy az átlagemberek megfosztottak képességeik kibontakoztatásának lehetőségétől. Ez az egyik fő oka annak, hogy oly sok ember képtelen kihasználni az Afrikában meglévő rengeteg alkalmat és lehetőséget.
Az afrikai népek számára biztosítani kell, hogy önbizalomra, méltóságra és önértékelésre tegyenek szert. Fel kell ruházni őket tudással, készségekkel és eszközökkel, hogy léphessenek. Azért oly fontos a hitelkönnyítés, mert további erőforrásokat nyújt a kormányzatok számára, hogy olyan kezdeményezésekbe ruházzanak be, amelyek alapvető képzési lehetőségeket biztosítanak az emberek számára.
A továbbra is fennálló rengeteg kihívás ellenére számos eredmény született Afrikában. Sok országban jele mutatkozik a jó kormányzásnak. Számos más országban folytatódik a civil társadalom fejlődése a kormányzatok, az Afrikai Unió és a nemzetközi közösség támogatásával. Több állam rendezi konfliktusait és a békét, a stabilitást tartja szem előtt. Értékelnünk és bátorítanunk kell azokat, akik merész döntéseket hoznak.
Ámde továbbra is sok feladatot kell teljesíteniük az afrikaiaknak és támogatóiknak világszerte. Akárcsak a bibliai történetben, amikor Péter és János azt mondta a koldusnak: „kelj fel és járj”, az afrikaiaknak most fel kell állniuk, és el kell távolodniuk a tudatlanságtól, a tehetetlenségtől, az apátiától, a beletörődéstől, és a gazdasági és politikai szabadság felé kell haladniuk, egy szegénység nélküli Afrika felé.

A szerző kenyai parlamenti képviselő, Nobel-békedíjas (2004)
Fordította: Fall Sándor
Project Syndicate, Krónika, 2006.