Kelet-európai romák Berlinben

A fővárosi újság riportjából kiderül: Neukölln kerületben – ahol amúgy is rengeteg, főleg török bevándorló él – számos olyan ház akad a Flughafenstrassén, a Kirchhofstrassén vagy a High Deck lakótelepen, ahol a kapualjakban lévő levélszekrényeken kizárólag bolgár vagy román nevek olvashatók. Többnyire az önkormányzat által bérelt szociális lakásokról van szó. A jogosult bérlők (zömmel munkanélküli-segélyből élők) illegálisan kiadják „albérletbe” a lakásokat a Balkánról érkezett cigányoknak. Utóbbiak fejenként és havonta 100 eurót fizetnek. A lakás tulajdonosát mindaddig nem érdekli a dolog, amíg az állástalanokat segélyező hivatal rendben átutalja neki a havi lakbért. (A munkanélküli-segélyből, úgynevezett Hartz IV-ellátmányból élők lakhatásáról, megfelelően szerény körülmények között, a német állam gondoskodik.) A neuköllni önkormányzat tud a problémáról, ám szemet huny fölötte. Ez a féllegális helyzet még mindig jobb, mint amikor 200 roma a kerületi Görlitzer Parkban táborozik hónapokon át, ahogyan az tavaly történt.

A törvények értelmében a Bulgáriából vagy Romániából érkezett EU-állampolgároknak három hónapi (vízummentes) itt-tartózkodás után munkavállalási engedéllyel kell rendelkezniük a maradás érdekében – vagy pedig olyan dokumentummal, amely igazolja, hogy munkát keresnek. Ezt azonban senki nem ellenőrzi. A riportban megszólaltatott Szamuelt egyszer az uszodában szólították meg rendőrök, ám beérték bolgár személyi igazolványával. A 30 körüli férfi és felesége, Kraszimira nem akar koldulni, de a jogi korlátozások, amelyek bolgár és román állampolgárokra 2014-ig vonatkoznak, megnehezítik legális elhelyezkedésüket. Szamuel soha nem járt rendszeresen iskolába. Berlinben építkezéseken szokott segédmunkát vállalni, de sokszor előfordult már, hogy nem fizették ki. A pallérok tudják, hogy a feketén foglalkoztatottak nemigen tudnak védekezni. Kraszimira szerencsésebb, mint a férje. Kiváltotta az iparengedélyt, és mint szabadfoglalkozású takarítónő dolgozik. Többnyire Kreuzberg kerületben alkalmazzák török üzletemberek, akiknek ráadásul a nyelvét is beszéli. Egy munkanapra, reggel nyolctól délután öt óráig, 40 eurót fizetnek neki. Ez a háromszorosa annak, amit aratáskor végzett segédmunkáért kapott Bulgáriában.

A házaspár szeretné két gyermekét is Berlinbe hozatni. Mások már megtették ezt, és meggyűlt a bajuk a hatóságokkal. Gabriele Vonnekold, a neuköllni önkormányzat oktatásügyi tanácsnoka szerint sok roma gyerek rendszeresen hiányzik az iskolából, hol az idősebbeknek végzett tolmácsolás, hol rokoni látogatások miatt. A lányokat gyakran már 13 éves korukban kiveszik az iskolából, és férjhez adják. Az önkormányzat illetékesei megpróbálták elmagyarázni a szülőknek, milyen fontos a gyerekek jövője szempontjából az iskola, de nemigen tudták megnyerni a családok bizalmát. „A romák hagyományosan elzárkózó természetűek, mert hazájukban többnyire üldözik vagy hátrányosan megkülönböztetik őket. A roma családok jobbára ellenséget látnak az államban” – nyilatkozta Vonnekold.

Hriszto Kjucsokov romaszakértő szerint ezek csupán előítéletek. A problémát Berlinben is a koldusok meg az utcai zenészek jelentik, ezt a problémát azonban európai szinten kell megoldania a rendőrségnek. „A roma bandák mögött bűnöző struktúrák állnak, amelyek egészen a legmagasabb szintű román és bolgár körökig érnek” – állítja Kjucsokov. Bár a berlini szenátus a romákról szólva rendre „vándormunkásokat” emleget, Kjucsokov szerint a romák igenis le akarnak telepedni, akárcsak ő maga. A bolgár roma családból származó férfi két diplomával rendelkezik. Fizetést a nyitrai egyetem folyósít neki – szerződése 2012-ig szól, diákjai viszont nincsenek. Így azután eljött Berlinbe, ahol a bátyja is él. Azt tervezi, hogy nyelvtanfolyamokat szervez az Amaro Drom-egyesületben.