Kazinczy emlékhelyről – „évzáró” nélkül

A negyed évezred kifejezést dr. Schneider Márta szakállamtitkár asszony záróbeszédéből vettem. A szakállamtitkár asszony az emlékév hivatalos mérlegét is megvonta. Eszerint a kulturális tárca 250 milliós keretösszegéből közművelődési és civil pályázatokat, kiadványokat, internetes magyar nyelvkurzust, külföldi magyar kulturális intézetek jelen évfordulóhoz kapcsolódó programjait támogatták.

Szerte a világon mintegy kétszáz helység kapcsolódott be az emlékévbe. Felsorolta, hogy miről is szóltak ezek a programok, milyen időszakot tekintettek át: a magyar írásbeliség történetének első félszáz évétől – kódexkiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban – a jelenkori nyelvészek standardizáló és modernizációs törekvéséig, majd a kopogtató jövő érdekes vagy bizarr újdonságainak a felvázolásáig. (Érdekesnek tűnik például, a Hagyj egy szót magad után című internetes szavazókampány: 170 000 résztvevő voksai 15 000 olyan magyar szó között oszlottak meg, amelyet a 21. század embere feltétlenül szeretne az utókorra örökíteni. A végső rangsort, az első tíz szót karácsony táján óriásplakátokon teszik közzé. Bizarrnak pedig az SMS-nyelven írott rövidprózai meg poétikai alkotásokat érezhetjük.)

Erdélyben a Kárpát-medencei Kazinczy-év nyitóünnepét már január 23-án megtartották a nagy nyelvújító szülőfalujában, Érsemjénben, a magyar kormány hivatalos képviselőjének, Kuzmányi István nemzetpolitikai osztályvezetőnek, valamint a Magyar Nyelv Múzeuma igazgatójának, egyben a Kazinczy Társaság elnökének, dr. Fehér Józsefnek a jelenlétében. Utóbbi előadásának szerkesztett változata szerepel is a Partiumi Füzetek sorozatban megjelent kötetben. A Dukrét Géza szerkesztette kiadvány augusztusban, az érsemjéni falunapokon került a kezembe, amikor egy nappal a falu másik neves szülöttének, Fráter Loránd „nótáskapitány” mellszobrának a leleplezése előtt, a helyi kultúrotthonban ismételt Kazinczy-szimpóziumot tartottak.

Balázsi József polgármester helyi „csapata”, a nagyváradi (partiumi) műemlékvédők és a Magyar Nyelv Múzeuma körül Széphalomban működő Kazinczy Ferenc Társaság is derekasan kitett magáért. Érsemjénben a Kazinczy Ferenc, Fráter Lóránd és Csiha Kálmán közös emlékháza, Széphalmon a Magyar Nyelv Múzeuma vált az idén sűrűn látogatott, reprezentáns nemzeti zarándokhellyé. Nagyon sokan nagyon sokat tettek a Magyar Nyelv Évében, tisztelet és elismerés érte. Mégsem mondhatjuk el, hogy a nyelv- és hagyományőrzés, a műemlékvédelem terén a Kazinczy-témában nem maradt már semmi tennivaló. Adósságaink egyikére kíván, korántsem az ünneprontás, csupán a figyelemfelkeltés szándékával a jelen írás is figyelmeztetni.

Az érsemjéni Kazinczy-szimpóziumokon nyelvújítónk életéhez kapcsolódó számos helységneve felmerült, a fentebb soroltakon kívül Sárospatak, Debrecen, Kassa, Budapest, Kolozsvár. Hiányzik a felsorolásból (s amint ez a következőkből kiderül, nem is véletlenül) Göncruszka neve. Ruszka nevű helységből több is van a történelmi Magyarország területén, a Gönc előnév viszont már közelít a magyar nyelv ünnepi évéhez.

Károli Gáspár gönci plébános a számunkra annyira tragikus 16. század végén nemcsak nyelvújító, de annál talán több is, irodalmi nyelvünk egyik alapozója. Ő volt a Vizsolyi Biblia néven ismert első teljes magyar Szentírás fordítója és kiadója. Aki pedig Felső-Magyarország térképén, a Hernád-völgyben Göncöt és Vizsolyt lokalizálja, a két helység között Göncruszkát is megtalálja. Ha pedig hivatkozásokban utánakeres, nemcsak Károli, hanem Kazinczy nyomait is felfedezi benne: Göncruszkát és a hajdan Abaúj megyei Széphalmot, valamint Alsóregmecet családi kapcsolatok is fűzik egymáshoz. Kazinczy Ferenc író, nyelvújító legkedvesebb testvére, Klára húga (Alsóregmec 1766 – Göncruszka 1847) Krajnik József (1750–1817) királyi helytartósági tanácsos, táblabíróhoz ment feleségül, s Göncruszkán laktak.

Mikor Kazinczyt a fogságból, Kufsteinből Munkácsra szállították, húga ezt megtudva már Tokajban felkereste a fogolycsapatot; a rokonság nem, de ő ezek után is vállalta a családi kapcsolatot. A nyelvújító feleségével és gyermekeivel szívesen vendégeskedett Klára húgánál. Egész életén át anyagi gondokkal küszködött. Írásainak kinyomtatása, óriási levelezése sok pénzt emésztett föl, nagy családját nehezen tudta eltartani. Gyermekeit szeretett Klára húgára bízta.

Ezt írja róluk: „Bizony én nekik enni is alig tudok adni, s irtózatosság, midőn nevelkedő gyermekeimet koplalni, rongyosan látom a más istentelensége miatt.”  Az örökösödési perei miatt leszegényedett író kis vagyonát az irodalomra költötte, jómódú testvérhúgának írja: „nálad, édes Klárim, 9 és minthogy az én gyermekeimet is a tieidnek nézem, nálam 7: ez mindössze 16”. Itt jártak „klavír” iskolába is. Igazi testvérének tartotta. Krajnik József „sógor” Kazinczy Ferenc karjai között halt meg Göncruszkán. Krajnik József és Kazinczy Klára fia, Imre és az író Eugénia leánya házasságot kötött. Két Kazinczy leány és két Krajnik fiú alapított családot Göncruszkán.

Az idézetek Bojtor Istvánné Toókos Uzonka 2005-ben megjelent falumonográfiájából származnak (A Krajnik–Kazinczy rokonság című alfejezetből).
„Tudomásunk szerint Magyarországon ez az egyetlen ma is álló épület, ahol az irodalmár Kazinczy Ferenc mindig otthon érezte magát. Külön szobája volt az északkeleti sarkon, ahol éjfélekig sokat dolgozott, leveleket írt. Édes húga nevelte éveken át a gyermekeit a sajátjaival együtt...” A Kornis–Kazinczy-kúriáról van szó, egy 24 méter hosszú,12 méter széles udvarházról, falai méteres vastagságúak, pincéjébe a falut is behálózó alagútrendszer torkollik... Első írásos említése csak 1504-ből való, de a Kornisok göncruszkai jelenléte 1243 óta ismeretes. A Kornisok Szapolyai János idején kerültek Göncruszkáról Erdélybe is, s a legmagasabb tisztségek birtokosaként, nemegyszer áldozataként a fejedelemség történetének szinte minden fontos eseményénél jelen voltak.

Családjuk ősi fészkét is egy ilyen, tragikus esemény miatt kénytelenek feladni. Az történt ugyanis 1663-ban, így írja a Pallas Lexikon, hogy Kornis Ferenc a II. Rákóczi György alatt beözönlött tatárok fogságába került, azok pedig 50 000 tallért követeltek érte. Az összeg jó részét meg is kapták, erre a hatalmas váltságdíjra ment rá felvidéki birtokuk, így kerülhetett kúriánk előbb a Csáky, majd a Máriássy család kezére. Kazinczy korában a Máriássyakhoz beházasodó Krajnikok a falu földesurai, ők birtokolják 1900-ig. Ekkor Krajnik Ödönnel, Kazinczy Klára unokájával férfiágon kihal a család göncruszkai része. A kúriában leányági örökösök laknak tovább a negyvenes évekig.

A félezer éves, impozáns nagyságú, bár külsőleg szerény épület igazi megpróbáltatásoknak a Rákosi- és a Kádár-korszakban volt kitéve. De hogy Václav Havel meghatározásával éljünk, napjaink „maffiózó demokráciája” semmivel sem marad el a húsz esztendeje lecsengett pártállami idők mostohasága mögött. Megéri, hogy Bojtor Istvánné monográfiájába belelapozzunk.

Szerzőnkről csak annyit, hogy mint a falu szülötte és hosszú évtizedekig tiszteletes asszonya nem szóbeszédeket terjeszt, hanem napról-napra megélt személyes tapasztalatait, elmélyült levéltári kutatásait osztja meg velünk:
„A kúria az 1948-as földosztás után 40 tulajdonos kezébe került. Simon Péter felvásárolta a tulajdonosoktól és a saját nevére íratta. A termelőszövetkezet 1958-tól pincéit és szobáit burgonya csíráztatására használta, a maradék levéltári anyaggal pedig fűtöttek. Nem járt sikerrel az épület köztulajdonba vétele. Simon Péternétől Maczó Ágnes tanácstitkár (Tokaj) vásárolta meg 1985-ben.

Gondozatlan udvarára Borsos István szobrászművész (Encs) rakacai márványból faragott Kazinczy-mellszobrát 1986-ban avatták föl. Az új tulajdonos hamar eladta az épületet. Az egykori Kornis–Máriássy–Krajnik–Kazinczy féle udvarház ma is áll, várja sorsa jobbra fordulását” – olvassuk a megjelent falumonográfia 48. oldalán. Az említett tokaji tanácstitkár azonos a magyar országgyűlés későbbi alelnökével, az 1985-ös gyanús licit pedig – a közérdek és a már akkor figyelő közvélemény megkerülésével – a kilencvenes évek okkult maffiózó privatizációit előlegezi meg kísértetiesen. Az egykori tanácselnöknek, s az újabb kori, mára már pártjával együtt kibukott politikus távolról sem fáradozott a kúria rendbetételén, sőt fokozódott a rombolás: lebontott kémények, beszakított boltívek. Számításaiban csalódva, túl is adott rajta hamarosan.

E sorok írója – köszönet Sztankay Szabolcs iskolaigazgató úr szíves kalauzolásának – ez év nyarán ismerkedhetett meg a helyszínen is a kúriával, a helyi Kazinczy-kultusszal, a családi vonatkozású építészeti emlékekkel. E rövid helyzetkép hadd záruljon a Sztankay úrtól hallott egyik érdekességgel, amely ide kívánkozik.

Arról van szó, hogy a kassai Thália Színház művészei a máris jelképes szlovák–magyar határ déli oldalán, éppen Göncruszkán vásároltak csoportosan olcsó helyi házakat, ingatlanokat. Határ nincs, s a két helység közötti 34 kilométer autóval immár nem távolság. A Thália Színház életben tartására éppen mostanában zárult sikeresen a Duna Televízió összmagyar gyűjtőakciója. Nem kevésbé sikeresen zárult a Magyar Nyelv Éve is. A Kazinczy Társaság, a magyar nyelv széphalmi múzeuma, a szülőfalu, Érsemjén lakosai, a váradi műemlékvédők, anyanyelvápolók határokon innen és túl, tanárok, diákok, egész magyarságunk igazi ünnepe volt.

Jelen írás azért is született, hogy az ünnepi év férfimunkájára visszatekintve, a jövő évi penzumra is gondoljon. A Thália-akció sikere nemcsak Göncruszkán, nemcsak az anyaországban, de kis magyar glóbuszunkon is arra figyelmeztet, hasonló összefogással talán még egy félezer éves műemlékünk, Kazinczy-emlékhely méltó megőrzése sem lenne lehetetlen...

Szerző: Krajnik-Nagy Károly