Karnevál különféle hangszerekre„Űzik már a farsangot!

Velence és a karnevál fogalma az elmúlt évszázadokban szinte egybemosódott, a vízkereszttől húshagyókeddig tartó kicsapongásokról legendák keringtek. Mintha a máskor igen szigorú Senerissima Signoria, a lagúnai köztársaság kormánya is elnézőbb lett volna ilyenkor. S mikor a 18. században Velence lekerült a történelem színpadáról, és a század végén a Velencei Köztársaságot Napóleon eltörölte, elszabadult a pokol, a karnevál véget nem érő bacchanáliává terebélyesedett. Minden bizonnyal megértő fülekre találtak Monteverdi szerelmes madrigáljai, s Adriano Banchieri, a nagy mókamester is mindent elkövetett, hogy a télutó emlékezetes maradjon. Farsangi köszöntője és strófikus tavaszköszöntő dala, az Álarcos villanella a szebb napokat idézi, de minden bizonnyal repertoáron volt az Állatok rögtönzött ellenpontja című műve, ahol kutya, macska és kakukk énekel ellenpontot a basszus monoton szólamára.

Karnevál zongorára, klarinétra, és az „ördög hegedűse”
A 19. század elején született Ernesto Cavalli Velencei Karnevál című, zongorára és klarinétra komponált színes darabját kevésbé ismeri a nagyközönség, de Nicolo Paganini hasonló című alkotása viszont fülbemászó dallamával igazi slágerré vált. A húsz variációt a hegedűművészek igen kedvelik, Lakatos Sándor, a híres prímás repertoárján is szerepelt.
Paganini virtuozitása nagy hatással volt a francia Jean Baptiste Arbanra, aki trombitára komponálta meg Velencei karnevál opusát. Noha Arban elég termékeny zeneszerző volt, az utókor mégis csak e műve alapján emlékezik rá.
Paganini és a Római Karnevál nyitányát megalkotó Hector Berlioz kapcsolatát illetően gyakran emlegetnek egy anekdotát. A kortársak véleménye szerint Paganini fösvénységéhez képest Harpagon Mecénás lehetett. Egy ízben, a párizsi kórház javára szervezett jótékonysági koncerten való szereplésre kérték fel az „ördög hegedűsét”, aki kereken megtagadta az ingyenes fellépést. A párizsi közönség körében lincshangulat uralkodott el a fukar művész ellen, aki Liszt tanácsára – a feszültséget oldandó – nagyobb összeget ajándékozott a beteges, állandó anyagi gondokkal küzdő Berlioznak.
Visszatérve a nyitányra, ezt eredetileg a Benvenuto Cellini vígoperájában közzenének szánta a „programzene atyja.” A római utcák forgatagának hangulatát bájos, angolkürtön előadott szerelmi idillek váltják, s helyet kap benne a népszerű, tüzes, 6/8-ados ütemű népi tánc, a saltarello is. Ugyancsak a saltarellót párosította karneváli hangulattal Eugéne Ysaye (1858–1931) belga hegedűművész, aki Guarneri hegedűjén tette ismertté a művet.

Saint-Saëns zoológiai fantáziája, Schumann „apró jelenetei”
És még nem beszéltünk André Camprának (1660–1744), a Lully és Jean Philippe Rameau közötti korszak neves operakomponistájának Velencei karnevál című operájáról. Orleansi Fülöp régens uralkodása idején a legmagasabb zenei körökbe emelkedett szerző ebben a művében is szerencsésen egyesíti a francia és olasz stílust, s az operabalett műfaj megalkotásával új iskolát teremt.
A francia romantika egyik legszínesebb egyénisége, a zeneszerző, tanár, karmester és kritikus Camille Saint-Saëns (1835–1921)  műveiből kiderül: a vigalom sem állt tőle messze. A Sámson és Delila bacchanáliája már túltesz az önfeledt mulatságon, viszont az Állatok farsangja című, bővérű humorról árulkodó persziflázsa mindenképpen az ünnepkörbe illik. 1886-ban egy kollégája hangversenyét lepte meg a „zoológiai fantáziával”. Az állatok mögött emberi jellemek húzódnak, s becsempészte a tételek közé, az akkori billentyűs manírokkal karikírozva a zongoristát, mint külön állatfajt. A hattyú tétel ma is a csellósok kedvence.
Robert Schumann Paganini hatására kezdett behatóbban foglalkozni a zenével, a hegedűművész frankfurti előadóestje adott neki életre szóló inspirációt. A romantika nagy lírikusa nem tartozott az önfeledten mulató zeneszerzők közé, már 23 éves korában elhatalmasodtak rajta kedélybetegségének első jelei, amely végül elmebajba torkollott. Noha fiatalkori zongoraműve az op.9 Karnevál (Apró jelenetek négy hangra alcímet kapta), valójában több témát felölelő lírai sorozat. Rendre felvonulnak benne az olasz commedia dell’arte hagyományos figurái: Pierrot, Arlequin, az álmodozó Eusebius, az energikus Florestan.

Maszkabál a Straussoknál és orosz szerzőknél
Ennél jóval magamutogatóbb a Strauss család karneváli kínálata. A Strauss apa és fia egymás nagy vetélytársai voltak, ez a versengés egészen 1849-ig, az apa haláláig tartott. Míg az idősebb Strauss többek között a Párizsi karnevált és a Bécsi karnevált hagyta a hálás utókorra, addig az ifjabb Johann Strauss, a „valcerkirály” Római karneváljával és Farsangi dalával bővítette az ünnep zenei kínálatát. Leghíresebb nagyoperettje, a mára már klasszikusnak számító Denevér is egy önfeledt szilveszteri vagy farsangi mulatságba ágyazott történeten alapszik.
Az orosz szerzők szintén beírták nevüket a vigalom repertoárjába: Csajkovszkij Évszakok című kompozíciójában felbukkan a Farsang tétel, s Glazunov e címen komponált nyitányt. Szergej Prokofjev Rómeó és Júliájában ugyancsak nagy szerep jut a maszkabálnak, s Sztravinszkij Petruskája is az egykori szentpétervári farsang hangulatát keresi. A történet szerint a pantomim vásári forgatagában a varázsló bábuja életre kel, s elindul megismerni a világot.

Magyar farsangi zeneművek
A magyar zeneszerzőket is megérintette a téma. Liszt Ferenc IX. Magyar rapszódiája a Pesti karnevál alcímet kapta, s a mester egyik vázlatkönyvéből tudjuk, hogy a dallamot egy cigányzenekart hallgatva jegyezte le. A fináléban felcsendül a népszerű műdal: amikor én még legény voltam… A legterjedelmesebb rapszódiák közé tartozó, 1848-ban keletkezett mű a magyar táncdallamok színes kavalkádja, s nem nélkülözi a liszti humort sem. Poldini Ede (1869–1957) Farsangi lakodalom című operája, viszont már nevében utal a témára. A szerzőt, aki olasz gyökereire volt büszke, fiatal korában Johannes Brahms karolta fel. Poldini a nemzeti romantikát szerencsésen kötötte a posztromantikát követő új európai áramlatokhoz. Főleg színpadi művei tették ismertté, meseoperáin (Hamupipőke, Csipkerózsika, A vasorrú bába, Csavargó és királylány) generációk nevelkedtek. A történet nem túl bonyolult: az esküvőre készülő lányos házat hóvihar zárja el a külvilágtól. Az örömanya, hogy a drága ételek ne menjenek veszendőbe, betereli az utakon rekedt népet a kúriába, köztük Kálmánt, a csurgói diákot. A fiatalember beleszeret a menyasszonyba, akinek nincs ellenére a széptevés. Mikor kiderül, hogy az eredeti vőlegény is elakadt egy csinos házikisasszonyos udvarháznál, már érik a vidám farsangi befejezés. Az 1924-es ősbemutatón Kálmán szerepét Székelyhidy Ferenc énekelte, s Sárdy János karrierje is e figurához kötődik. Poldini Farsangi lakodalmát a Hungaroton hanglemezén többek között Melis György, László Margit hangján élvezhetjük.
A farsangot idézi Dohnányi Ernő (1877–1960) Winterreigen című darabja, az általa megálmodott álarcos mulatságon a szerző saját baráti körét lépteti fel. A 10 bagatellben keringők, indulók, mazurkák adják meg a vidám légkört. Weiner Leót (1885–1960) Bartók, Kodály és Dohnányi árnyékában a kisebb mesterek között tartja számon a magyar zenetörténet. Pedagógusi erényeit több generáció dicséri, s számos kompozíciója bizonyítja, hogy a „kis” jelző tán változtatásra szorul.
Opus 5. Farsang humoreszkje szonátaformája alapján tulajdonképpen egy szimfonikus költemény, melynek története: a vendégek farsangi vigasságra gyülekeznek, a főtéma az orgonapont felett először hegedűkön, majd trombitákon, végül a teljes zenekaron fortissimóban szólal meg. A mű a bált jeleníti meg: a társaság a két tánc között kicsit pihen, és az öregúr kissé felönt a garatra. Az egyik vendég nekibúsul, s egy szeparéban húzatja kedvenc nótáját a cigánnyal. A farsang ezzel tovatűnik, hamvazószerda már komorabb üzenetet, a „memento mori” üzenetét sugallja. A nagyböjtnek is megvan a maga dallamvilága, amely a húsvét, a feltámadás örömét vetíti elénk.

Csermák Zoltán - újságíró, operakritikus