2010. január 08., 11:072010. január 08., 11:07
Mert hát légy legyen az ízeltlábain, amelyik ilyenkor nem kezd őrült csapkodásba, s minél nagyobb sebességfokozatba kapcsol, annál hangosabban zümmög, a kemény koppanásokról nem is beszélve, amelyek az ablaküveggel való sűrű találkozást pontozták. Amúgy nem tartozott a legeszesebb egyedek közé, szemmel láthatólag fel sem merült benne az ötlet, hogy kibújjon a kétes tisztaságú függöny mögül, s más irányba keresse a kibontakozás útjait.
Isten szava magasan szárnyalt a kis gyülekezeti teremben, a kellemesre fűtött hőmérséklet is csak keveseket ragadott az álom és elmélyülés határára. Átokról és áldásról szólt az ige, olyan téma, amely a fásult érdeklődést is képes legalább rövid távú pislákolásra késztetni. A lelkész emberszabású példákat sorakoztatott, már-már interaktivitás jött létre gyülekezet és papja között, a módszer ugyan még mindig csak feszegeti a klasszikus igehirdetési kánonokat, de nyitottabb reverendások valami ilyesmiről álmodoznak felelőtlenebb pillanataikban.
A két unokájával üldögélő nagymama már régen megbánhatta, hogy templomba hurcolta az unokákat. A kislány ugyan nem zajongott, de szeme-szája cinkosan villant, valahányszor a nem sokkal idősebb bátyó valamelyik csínytevése zajos sikerrel járt. Meglehetős sűrűséggel csattant a földön a zsoltároskönyv, csapódott a pad lábához a kabát csatja, a kisfiú ádáz harcot vívott a lelkésszel a közfigyelem polarizálása érdekében. Sportszerű meccs volt, a felek előírásszerűen használták a rendelkezésre álló eszközöket, a csattanásra mindenki a fiú felé kapta a fejét, de a szószékről máris érkezett a Baál-hegyi átokkísérlet hatásosan intonált története. Alkotószellem lengte be a gyülekezeti termet.
A légy megjelenése azonban a történet új távlatait villantotta fel. A fiúcska azonnal ráérzett a lehetőségre, előbb csak diszkréten, mintegy kényelmesebb pozíciót keresve nyújtotta ki kezét, s igyekezett a két ujja közé csippenteni a legyet. Nem tervezett azonban azonnali kivégzést, a szorítás ésszerű szabályozását viszont nagyban akadályozta a függöny anyaga, így minden azon múlott, hogy a vadász veszíti-e el előbb a türelmét, vagy a kiszemelt áldozat talál váratlanul egérútra. Az énekeskönyv valószínűtlenül hosszú ideje nem landolt már a padlón, a ruhadarabok sem keltek külön életre, olyannyira, hogy az Isten igéjére hangolódott nagymama is gyanakodva pillantott váratlanul elcsendesedő rosszcsont unokájára.
Ekkor ért a legfeszültebb pillanatához a légyvadászat. A kis rovar éppen a függöny széléhez tévedt, érzékelőivel már a terem végtelen szabadságának illatát tapogatta, a kisfiú nem várhatott hát tovább. A látszatra végképp nem adva, teljes lényével az ablak felé fordult, egyik kezével a légy szabadulásának útját zárta el, másik tenyerét pedig arra a körzetre szorította, ahol a légy tartózkodott. A lecsapás eredményesnek bizonyult, a kis élet hangos roppanással ért véget, a kivégzés tényéről pénzérményi folt és az abba beleragadt függöny tanúskodott.
Az átok és áldás története az ámenhez érkezett, s a szégyenében a föld alá süllyedni kívánó nagymama kapva kapott a megfélemlítési lehetőségen. Meglátod, a pap bácsi elátkoz téged a legyecske megöléséért, sziszegte, és megpróbálta templomba illő helyzetbe ráncigálni a gyilkos hajlamú unokát. A kisfiú néhány másodpercnyi megszeppent hallgatás után sziszegte vissza: nem fog, megígérem neki, hogy jó leszek. Aztán hogy hitelesebbnek tűnjön az ígéret, még hozzátette: jövő évtől, jó?
Szerző: Csinta Samu