Honosítás bilincsben

Magyarságunk eksztázisát megélve, egykor magyar állampolgár néhai őseinkre emlékezve léptünk ki az épület elé az ünnepséget záró koccintást és fényképezést követően. Annál nagyobb megdöbbenéssel és érzelemváltással kellett tapasztalnunk, hogy az épülettel szinte szemben, szabályos helyen parkoló autónkat kerékbilincsbe verve találtuk.

A City Parking Kft. szélvédőre ragasztott felszólításában az szerepelt, hogy a parkolójegy hiánya miatt Csíkszereda város helyi tanácsa 2008/195. és 2010/230. határozatainak megfelelő paragrafusai szerint jártak el a cég alkalmazottai. Valóban nem rendelkeztünk érvényes parkolójeggyel, de azért mélyen megdöbbentett ez a „szívélyes fogadtatás”. Többszörösen is. Egyrészt, eddigi tapasztalataim szerint – legalábbis az általam ismert más helységekben – kerékbilincset az az autó kap, amelyik tilosban parkol, míg az érvényes jegy hiánya bilincs nélküli büntetést von maga után. A kisebb kihágások, akárcsak a – hasonlattal élve – kisebb emberi tévedések nem vonnak maguk után bilincsbeverést. A bilincsbe vert vádlottal súlyos bűnöket asszociálunk.

Talán a kerékbilincset kapó autóval is. Gazdájának nagyon kellemetlen az ilyen látvány. Másrészt amenynyiben a városi tanács ennyire szigorú, az odalátogató idegenekkel szemben teljes mértékben barátságtalan határozatot hozott, akkor legalább gondoskodjon a parkolóórák felszereléséről és működéséről. Segítse a Marosvásárhelyről vagy bárhonnan odalátogató, nem mindig ráérős autóvezetőt abban, hogy elvárásait betarthassa. Márpedig történetünk idején a többtucatnyi autót ellátó parkolóhoz tartozó egyetlen jegyautomata nem működött.

Ráadásul a kerékbilincset kioldó fiúk érkezéséig tartó várakozásban a megmaradt cigarettacsikket is zsebre kellett vágni, elvárható közelségben elhelyezett szemeteskuka hiányában. Harmadrészt, feltételezem, hogy a City Parking Kft. ügyvezetői és alkalmazottai nem anynyira bunkók és tájékozatlanok, hogy ne tudnák: a csíkszeredai főkonzulátuson is megnyílt a magyar közösség számára a magyar állampolgárság igénylésének a lehetősége, ezért városukba naponta több tucatnyian jönnek más vidékről az iratok benyújtása, valamint a késő délelőtti órákban sorra kerülő ünnepélyes eskütétel végett.

Szóval, vajon tájékozatlan bunkó-e az, aki pontosan az állampolgári eskütétel helyszínével szemben, pontosan az esemény idején keresi a kerékbilincs áldozatait, vagy pénzsóvár érdek is felsejthető immár? És ha igen: a pénz szaga ennyire nem válogat, és mindenekfelett is ennyire jólesik? Mert ugye mi, magyarok irigylésre méltó tartással tudunk ünnepelni, elérzékenyülve énekeljük himnuszainkat és beszélünk szülőföldről, miközben siránkozunk mások tettei felett. De ha minket, ha egyeseket mérlegre tesznek, vajon nem találtatnak-e túl könnyűnek? Székelyföld szívéből, Csíkszeredából vegyes érzésekkel utaztunk haza Marosvásárhelyre, egykori Székelyvásárhelyre. A történtek mellett hiszem és vallom, hogy Csíkszereda és az ott lakó székely ember olyan példát is tud nyújtani, ami tagadhatatlan. 

Dr. Ábrám Zoltán