Hang-jegy: lelőtt poénok tárháza

A szakavatottabbak talán azt is, hogy a Quimby tagjai bizony nem ma szálltak le a falvédőről: lassan húsz éve készítenek lemezeket, s a 2005-ben megjelent, a megérdemelt országos sikert hozó Kilégzés című kiadvány a nyolcadik albuma volt a csapatnak. Ezen hangzik el az imént említett dal is, ami a dunaújvárosiak munkásságát ismerve nem több, mint egy konyhai kesergő, egy átlagos szösszenet.

Azóta bizony öt év telt el, a Quimby rendesen felajzotta a rajongóit, mielőtt tavaly decemberben kiadta a Kicsi ország című új albumát. Mi több, tavaly, év elején még úgy nyilatkoztak, nem is készítenek több nagylemezt, hanem kisebb játékidejű, úgynevezett maxi-CD-ken mutatják be az új szerzeményeket. Így aztán először megjelent az 5 új dalt tartalmazó Ajjajjaj című korong (a címadó az elmúlt év legtöbbet játszott dala Magyarországon, Fonogramm-díjat is kiérdemelt), majd a három új és öt további, már ismert, viszont megszületésük óta teljesen átalakult dalt tartalmazó Lármagyűjtögető. Aztán persze meggondolták magukat, szerencsére. Ne fejtegessük most, hogy 2011-ben egyáltalán van-e létjogosultsága egy 17 új dalt tartalmazó albumot megjelentetni – én például már alig ismerek valakit, aki meghallgat egy lemeznyi anyagot egy előadótól, mert úgy gondolja, hogy ezáltal teljesebb a kultúrélmény –, bár ez is megérne egy misét, inkább nézzük meg, kikkel van dolgunk és mit is tartalmaz ez a Kicsi ország.

Nos, akkor beavatás. Az 1991-ben alakult zenekar elődje a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium – ma Széchenyi István Gimnázium – Október nevű rockzenekara volt, amelynek tagjai Kiss Tibor, Kiss Endre (Kiss Tibor bátyja), Mikuli Ferenc basszusgitáros és Varga Livius. Érettségi után a csapat szétszéledt, 1991-ben azonban újra összeültek zenélni, és Quimby néven folytatták. Egy évvel később készítettek egy demót, a Rotten Vaint, mely első műsoros kazettájuk anyagait tartalmazta. 1993-ban a következő felállásban: Kiss Tibor – ének, gitár, Kiss Endre – gitár, Varga Livius – ütőhangszerek, ének, Molnár Tamás – szaxofon, Mikuli Ferenc – basszusgitár, Medve Ákos – dob, készítették el első albumukat, amely a még kizárólag angol nyelvű felvételeket tartalmazó A Sip of Story (Egy korty történet) címmel.

A második, Majomtangó című korong megjelenése előtt, 1994-ben csere történt, Kiss Endre helyére a balatonfüredi születésű billentyűs, Balanyi Szilárd lépett be a csapatba, Medve Ákos helyére pedig Gerdesits Ferenc érkezett. A kiadvány már három felvétel kivételével magyar nyelvű számokat tartalmaz. A kritikai elismerést a Quimby számára a Diligramm című lemezük hozta meg, amely 1998 tavaszán az év albuma lett, az első jelentősebb közönségsikert pedig az 1999 novemberében megjelent Ékszerelmére című album jelentette.

A Káosz Amigoson, a következő lemezükön Molnár helyén az Andersen együttes egykori fúvósa, Kárpáti József trombitás szerepelt. A korábban említett Kilégzés című albumuk három év kihagyás után, 2005 novemberében jelent meg. A dalok Puskás Tamás Vízkereszt című Shakespeare-adaptációjában is felhangzottak a Vidám Színpad deszkáin, amíg a zenekar nyomására 5 év közönségsiker után levették a műsorról. Tovább tudjuk: 2010, telt házas koncertek, dalírás, stúdió, lemez.

„Amikor tavaly megjelent az ötszámos Ajjajjaj, akkor azt gondoltuk, nem kell megvárni, amíg összegyűlik egy teljes albumra való dal, és nem ragaszkodunk egy új nagylemezhez. Aztán júniusban nagyon aktív és jó hangulatú próbákat tartottunk, és a nyári fesztiválszezon után ezt átmentettük szeptemberre és október elejére is. Legalább negyven dalötletünk volt, ebből 17 megvalósult” – idézte fel Varga Livius a Kicsi ország címen futó új anyag megszületését. Mint kifejtette, véleménye szerint nagyon sokféle lett az album, és nemrég azt számolták össze, hogy a Quimby legalább nyolcféle számtípusban mozog otthonosan.

A művész talán azt akarta sugallni ezzel a furcsa, de az új album meghallgatása után őszintének ható nyilatkozattal, hogy ne nagyon számítsunk meglepetésekre. Bizony a Quimby már (sajnos) jól bevált, működő formulák, sémák alapján készít új dalokat, emiatt azonban folyamatosan kettős érzések gyötrik a figyelmes hallgatót. Van a lemezen legalább 5-6 slágergyanús szám, koncertkedvenc-aspiráns, meg minden, amit elvárhat az ember egy ilyen kaliberű csapattól, vannak félkésznek tűnő, „odadobott” töltelékdalok is (nem is baj ez, bárkivel előfordul), összességében azonban pontosan a meglepetés hiányzik az egész produkcióból.

A Kicsi ország nem akar keveset: érződik, hogy szívesen szólna a negyvenes szekszárdi háziasszonyoktól a boroskólázó gimnazistákig bárkihez, de idefigyelhetnének végre már Horváth Charlie és Zorán kedvelői is, nem beszélve a csalódott Republic-rajongókról. Persze nincs ezzel semmi baj, mindez igazi „quimbys fílinggel” van tolmácsolva, de aki hallotta a csapat eddigi munkáit, szerintem egy pillanatra sem fog meghatódni attól, amit a Kicsi ország élményként nyújtani tud.

Adott tehát tizenhét darab tipikus Quimby-szám, ami még nem lenne baj; az már igen, hogy olyan bevált formulák szerint készültek ezek a számok, hogy minden, de tényleg minden ismerős róluk (kivételt képeznek a dalszövegek, persze azok most sem rosszak), és nemcsak az elkötelezett rajongók fogják ezt így érezni, hanem feltehetően azok is, akik csak néhány slágert ismernek tőlük. Lőjük hát le a poént: ezeket a zenei megoldásokat már többször hallottuk korábban, a Kicsi országon hatékonyságukat tízezerszer bizonyított „képletek” sorakoznak egymás után, és a Quimby mércéjével mérve meglepő, hogy egy ilyen minőségi szintű dalcsokorra öt évet kellett várnunk.