Hang-jegy: Kézen fog. Hazavezet - Csík Zenekar

A Csík Zenekar a népzenén belül a Kárpát-medence minden részéről játszik frisseket, a vonósok mellett tangóharmonikával, cimbalommal, klarinéttal-szaxofonnal, két egészségesen nyers hangú énekessel. Rendkívül erős, néha egészen mulatós jellegű zenét is gyakran hallhatunk tőlük, kiválóan, változatosan hangszerelve. Akárhonnan nézzük, meghatározó szereplői a magyar népzenei életnek, s így az eltelt két évtized alatt több rangos zenei díjjal jutalmazták a kecskeméti formációt. Munkájuk legnagyobb elismerését jelzi a Fonogram-díj, melyet 2007 elején érdemeltek ki legutóbbi, azóta aranylemezként számon tartott Senki nem ért semmit című albumért világzene kategóriában. Világzene, mert azon a lemezen már néhány meglepően jól sikerült Kispál és a Borz-átdolgozást is kapunk, őket pedig természetesen az alternatívnak hívott rockszcéna legjelesebb magyar képviselőiként tartjuk nyilván. Az átiratok a zenekar koncertműsorában is azonnal helyet kaptak az elsősorban magyarországi és erdélyi magyar népdalok, táncmuzsikák mellett.

Eddig két műsoros kazettájuk és hét CD-jük jelent meg: Boldog szomorú dal, Tiszta szívvel, A kor falára, Be sok eső, be sok sár, Senki nem ért semmit, Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen..., a legújabb kiadványuk pedig a tavaly december 31-én, óévbúcsúztató koncerten felvett Szívest örömest című album, melyhez DVD is társul. A két évvel ezelőtt megjelent Ez a vonat ha elindult, hadd menjen... már egy újabb Kispál-átirat mellett a dunaújvárosi Quimby zenekartól ismert dalt is tartalmazott, a kiváló szám egyébként teljesen meglepő módon népzenésített formájában vált igazán népszerűvé. A Most múlik pontosan – a Quimby Kilégzés című 2005-ös albumáról kiemelt és átírt darab – főleg miattuk vált szalagavatók, iskolai évzárók, céges bulik, nyugdíjasoknak szervezett nosztalgiaestek, katonabúcsúztatók, házibulik kötelező „tételévé”.

Hasonlóképpen a zenekar koncertjein is a táncházak és népdalkörök, muzsikusok és népzenekedvelők képviselői mellett már ugyanúgy megjelentek az öltönyösök, a copfos motorosok, idősek és fiatalok. Eklektikus zene vegyes közönségnek, hiszen a Csík Zenekar egyik legnagyobb erénye az, hogy bebizonyította: a hegedű, a brácsa, a bőgő, a cimbalom és egy kis fúvós körítés ma ugyanúgy elég a hagyományőrzéshez, mint a rock and roll életérzés tolmácsolásához. „Eddig a rockzene erősítette magát a népzenével. A Csík Zenekar muzsikájában a népzene öleli magához a rockzenét, megtartva a népzene autentikus értékeit, az emberi gondolatok, érzések szép gyümölcseit, látva a mai változó világunkat mozgató pop- és rockzene sok embert megérintő, sodró erejét” – magyarázza a zenekar alapítója és névadója, Csík János is.

Az ifj. Barcza Zsolt (cimbalom, tangóharmonika, elektromos orgona, ének), Bartók József (bőgő, ének), Csík János (hegedű, ének), Kunos Tamás (brácsa, ének), Majorosi Marianna (ének), Makó Péter (szaxofon, klarinét, tárogató) és Szabó Attila (hegedű, gitár, ének) alkotta együttes persze nem éri be ennyivel: rendszerint meghívja fellépéseire a dzsessz világát képviselő Dresch Mihály szaxofon-művészt, a blues felől érkező Ferenczi György szájharmonikást, Lovasi Andrást (a Csík Janiék által feldolgozott Kispál-dalok szerzőjét) vagy Kiss Tibort, a Quimby zenekar frontemberét. Ma is ugyanúgy fellépnek táncházban, lakodalomban, zártkörű rendezvényeken, mint a legnagyobb rockfesztiválokon.

Mielőtt a Szívest örömest munkacímű projekt nyilvánosságot kapott, arra voltam kíváncsi: tud-e még egy újabb váratlan meglepetéssel előrukkolni ez a tiszteletreméltó társulat? Tud-e mondjuk mellényúlni: tönkretenni, giccsessé tenni mondjuk egy klasszikus magyar popdalt? Magyar Örökség- és Kodály-díjjal, többszörös platinalemezzel fémjelzett, hihetetlenül sikeres időszak szimbolikus öszszegzése lesz, vagy megmutatja majd, merre akar továbblépni a zenekar? Hát van itt meglepetés azért bőven! A kiadványhoz társított DVD-t nem láttam még (sajnos), a lemezen azonban jócskán van amin csodálkozni. A koncertalbum természetesen öszszegzés akar lenni – ez tényleg nem meglepő – a több száz koncert repertoárjának a legjava, de kapunk itt egy újabb feldolgozást is.

A Szívest örömest albumon néhány népzenei gyöngyszem (Az árgyélus kismadár, Magyarszováti furulyamuzsika és négyes, Szórakoztató pásztordal mulatozáskor, Én vagyok az, aki nem jó, Ez a vonat ha elindult, hadd menjen …,Kiskunsági oláhos, csárdás és friss) mellett előkerülnek természetesen a már zsigerig ivódott feldolgozások is (Csillag vagy fecske, Most múlik pontosan), mi több, kapunk egy újabb Quimby-feldolgozást (Sehol se talállak, szintén a Kilégzés című lemezről), ezt Kiss Tibor, a dal szerzője énekli el. Ha már meghívták, a dunaújvárosi frontember beszállt természetesen a Most múlik pontosan elővezetésébe is Majorosi Mariannával közösen, ez azonban véleményem szerint így nem tesz jót az átiratnak. És itt jön a meglepetés is: a koncerten vendégművészként közreműködik maga Presser Gábor, a magyar könynyűzene egyik legfontosabb dalszerzője, és elhangzik egy közös dal is (a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz Kern András Ez van című lemezének slágerdala, melyet persze a rangos vendég írt még 1989-ben), ami várhatóan himnusz lesz kocsmákban, táncházakban, művelődési központokban és lagzikon is.

A Szívest örömest ünnepi kiadvány, egy családias hangulatú előszilveszteri örömkoncert szerkesztett lenyomata és egyben tehát összegző is. Bizonyítéka annak, hogy ez a kiváló együttes a jelenlegi magyar szórakoztatóipar egyik ékszere, akikről bizony még sokáig és sokat fogunk beszélni. Nem annyira fontos szerintem most azzal foglalkozni, hogy most akkor rendben van-e ez a könnyűzenével cimboráló népzenehígítás, hogy mi lesz akkor a hagyományőrzéssel. A Csík Zenekar épp attól jó, hogy a népzenekritika hatáskörén kívül esik, de nem is akar átérni a könnyűzene túlsó partjára. Ebben az egész produkcióban az a legfontosabb, hogy összegyűjti, kézen fogja azokat is, akik ezelőtt csak messziről hallgatták mások énekét, másfajta mulatozását.   A népzene archaikus nyelvét fordítják le a mai embernek, és működik ez fordítva is. Szórakoztatás felsőfokon!