Hang-jegy: exportra szánt üres házak

A „recept” kiválóan működik, függetlenül attól, hogy az igényes magyar zenei szcéna egyik legjobb képviselőjeként számon tartott Harcsa Veronika mihez nyúl hozzá. Az énekesnő eddig három szólólemezt – Speak Low (2005), You Don’t Know It’s You (2007), Red Baggage (2008) – és két Erik Sumo Band-albumot – My Rocky Mountain (2005), The Trouble Soup (2009) tudhat maga mögött. Az állandó zenekarok mellett pedig számtalan projektből, alkalmi kollaborációból vette ki a részét az elmúlt években. Harcsa Veronika korábban zongorázott, szaxofonozott, majd informatikusként folytatta, időközben azonban rájött, hogy a dzsessztanszéken a helye. Jól döntött, részünkről a szerencse.

A bűbájos, hihetetlenül érett hangú szőke énekesnő egyszerűen nem tud tévedni: ha szerepet vállal vendégénekesként, vagy saját zenekarával lép színpadra, egészen biztosan kiváló teljesítményt nyújt. Az egy évvel ezelőtt alapított egy Bin-Jip (ejtsd: bin dzsip) nevű formációban Harcsa Veronika az elektronikus zene iránti vonzalmát élheti ki, és minő „meglepetés”, ehhez a projekthez is kiváló társakat talált. A ritmusokért, zenei alapokért (és a stúdiómunkáért) Andrew J felel, akinek a neve a magyar tánczenei színtérről lehet ismerős, a gitárt Gyémánt Bálint dzsesszgitáros pengeti, a billentyűknél pedig Kaltenecker Zsolt, Magyarország egyik legjobb, leginvenciózusabb zongoristája foglalt helyet.

A zenekar a Bin-Jip című koreai filmből (jelentése: üres házak) kölcsönözte a nevét, bár a zenekar léte és a tagok közös munkája egy ideje nyílt titok, a csapat nem akarta elkapkodni a színre lépést: több mint egy évig írták és csiszolgatták eklektikus, a korábbi munkáikhoz képest modernebb és kísérletezőbb hangzású, mégis dalközpontú műsorukat, mielőtt koncertezni kezdtek volna vele. A Bin-Jip zenekar igen demokratikus munkamódszerrel dolgozik: a zenészek szinte egyenrangú zeneszerzőkként, hangszerelőkként és producerekként vesznek részt a munkában – nemcsak saját hangszeres szólamaikkal járulnak hozzá az egészhez, hanem együtt alakítgatják a dalszerkezeteket, hangszíneket. Nem egészen egy év alatt egy teljes nagylemeznyi anyagot vettek fel, amely Enter címmel jelent meg szeptemberben.

A lemez is legalább annyira eklektikus, mint a zenekar összetétele: bár az együttes tagjai különböző zenei irányzatokat képviselnek, könnyedén megkapták a közös nevezőt. Nagyjából a 90-es évek közepén befutott bristoli zenekarok, előadók – Portishead, Massive Attack vagy Tricky – hangzásvilágát (is) megidéző, fúziós popzenével van dolgunk, és persze nem hiányoznak innen a visszafogottabb dzsesszes elemek sem. Kiválóan öszszerakott, színvonalas produkciót kapunk, melynek minden pillanata azt sugallja, az Enter remek zenészek jól kiagyalt végterméke. Jár egy piros pont Moldvai Márknak és Schram Dávidnak is, akik a hangmérnöki feladatkört látták el – az egy tucat nóta mindegyike kifogástalanul, korhűen szólal meg.

Csak azt lehet sajnálni, hogy a dalok angol nyelvűek, s talán ez is csak amiatt szomorít el, hogy a zenekar első hivatalosan megjelent dala, a Váróterem című Cseh Tamás-feldolgozás annyira jó lett, hogy titokban reméltük, ez lesz az a lemez, amelyen Harcsa Veronika végre magyarul fog énekelni. Sajnos nem így történt, mivel a Bin-Jip a nemzetközi placcon is helyt kíván állni ezzel a lemezzel. Ez egy kiváló, hiba nélküli debütálás, és nem is lenne csoda, ha külföldön is sikereket érne el. Aligha készül jobb magyar exportcikk a közeljövőben.