Függőségek

Rég volt ez, hagyjuk – hallom is már. Rendben, hagyjuk. Rég volt, azóta meg úgyis köztudott, hogy a pénz beszél, aminek ugye se (politikai) színe, se szaga. Egész pontosan: mindössze az „enyhe” (politikai) színillata nagyon erős.

Folyamatos napihír, de nem igazán érdekes az egyik pártból a másikba átfüggeszkedők függetlensége sem, csakúgy, mint bizonyos államelnököké. Sok mindent lehet rám mondani, de hogy Amerika-barát volnék, azt semmiképp sem. Ennek ellenére nagyon becsülöm, hogy ott az egyik vagy a másik párt színében indulnak a jelöltek (az igazán függetlenek legföljebb a kampány elején tesznek egy-két botladozó lépést), s a megválasztásuk utáni reggelen is ugyanolyan színűek maradnak, amilyenként álomra hajtották a fejük. Vagyis nem kezdenek el pártfüggetlenséget hazudni, hogy aztán mutyiban… És ennek ellenére minden amerikaiak elnökének mondják magukat – és az amerikaiak annak is érzik! (Nálunk épp fordítva. De inkább hagyjuk az elnökeinket, függetlenségük ugyanolyan reménytelen ügy, mint a sajtóé.)

A tanügyi törvénytervezetnek nevezett nagy horderejű gazdaságfilozófiai gépiratban viszont olvastam valamit, ami nagyon elgondolkodtatott: ezentúl az iskolaigazgató nem lehet párttag – addig, amíg iskolaigazgató. Előtte is, utána is (helyette pedig még inkább!) nyugodt lelkiismerettel.

Érdemes egy kicsit a mélyére nézni eme kitétel hírértékének. Mert első látásra ugyanaz a helyzet, mint az államelnökkel. Valójában viszont sokkal drámaibb: rejtett álláshirdetés ez a törvénypasszus, a célszemélyek pedig a mákszemnyi meggyőződéssel, de annál több szervilizmussal és ennek függvényében maximális hatalomvággyal rendelkezők. Akiknek egyetlen függőségük van: az igazgatói szék. Jelentkezési feltétel: bárkivel bármikor bármiben lepaktálnak. Na mármost gondoljunk bele, milyen iskolaigazgató lesz az ilyen? Milyen mértékben és milyen irányba alakítják majd a rájuk bízott ifjú nemzedéket? Az ilyenek vezette iskolákban lesz-e egyáltalán más tantárgy, mint az új reformdiszciplína, a bárkivel bármikor bármiben lepaktálás tudománya?

Még nem tudok felébredni ebből a rémálomból, mert két kérdés még birizgálja az agyam: hová
vezethet, ha az ilyen magatartást nemcsak biztosítja, de kötelezi is a törvény? És mi történik akkor, ha egyszer majd, véletlenül olyan valaki is kilép az egyik vagy másik pártból, aki nem akar sehol igazgató lenni? Csak elvei vannak. Ja, hogy az eleve be sem lépett! Igaz, bocsánat. Ez sem elhanyagolandó szempont.