Fontos személyi döntések előtt az európai államszövetség

A tagállami kormányokat képviselő Tanács főtitkárának személyéről is dönteni kell, de ez a beosztás nem döntéshozó, hanem sokkal inkább adminisztratív jellegű. A főképviselő egyben az EU legfontosabb végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak is alelnöke lesz, tehát e tisztség elnyerőjének az országa már nem jelölhet külön biztost az Európai Bizottságba.

A csütörtöki csúcstalálkozótól várt személyi döntések tehát befolyásolják az új összetételű bizottság megalakítását is. A bizottság régi-új elnöke, José Manuel Barroso azt reméli, hogy az állam-, illetve kormányfők döntése után egy héten belül össze tudja állítani az új bizottságot.
Az Európai Tanács elnökének és a főképviselőnek a kiválasztásakor több szempontot igyekeznek összehangolni: jobboldal és baloldal, nagy és kis tagországok, régiek és újak közötti arányokra, a földrajzi elosztás szempontjára, sőt a nemek egyenjogúságára is próbálnak tekintettel lenni.

Miután az eddigi egyeztetések nyomán nem jött létre általános egyetértés, valószínűleg a bizottság összetételében, a fontosabb biztosi tárcák elosztásában is tükröződniük kell ezeknek az arányosítási törekvéseknek. Elképzelhető, hogy a csütörtök éjjel még vesztesnek látszó ország néhány nap múlva nagyon fontos biztosi tárcát kap. Barroso jobbközép irányzatú portugál politikus, az ő posztja a legfontosabb uniós tisztség.

Az Európai Parlament elnöke a lengyel jobbközéphez tartozó Jerzy Buzek. A most eldöntendő két csúcstisztség egyike tehát – mégpedig az eddigi megnyilatkozások szerint valószínűleg a főképviselői poszt – a méltányosság alapján mindenképpen a balközépnek jár. Ibériai túlsúly aligha jöhet létre, tehát spanyol politikusnak kicsi az esélye, az új tagállamok esélyét pedig az mérsékli – bár ez nem kizáró szempont –, hogy Buzek személyében már kaptak egy fontos posztot.

Az Európai Tanács elnökének jogköre erősen korlátozott, ráadásul a jogi értelemben véve „gyenge” államfői feladatokon is osztoznia kell majd valamiképpen a féléves rotációban elnöklő országok kormányfőivel. Sokak vélekedése szerint ezért valamelyik kis tagországból kell érkeznie. E felfogás szerint ugyanakkor hasznos lehet, ha a főképviselőnek hátországa, súlya, tekintélye van a globális porondon, őt tehát adhatná valamelyik nagyobb tagország. De még semmi nincs kőbe vésve, és az sem kizárt, hogy mégis az Európai Tanács elnöke lesz majd „Európa arca”.

Az előbbi logika szerinti elnökjelöltek közt Herman Van Rompuy belga kereszténydemokrata miniszterelnököt emlegetik a legesélyesebbként, míg az utóbbi szerint Tony Blair volt brit munkáspárti kormányfő neve merült fel, még hónapokkal ezelőtt. Bár a brit kormány kitartónak látszik Blair támogatásában, egyre nagyobb ellenállással találja magát szemben. Sokak szerint valószínű, hogy Gordon Brown miniszterelnök most már csak saját alkupozíciójának magasan tartása érdekében ragaszkodik Blairhez, és végül a britek más fontos posztot szereznek meg.

Rompuy mellett az elnöki poszt esetleges befutójaként emlegetik Jan Peter Balkenende holland és Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfőt, de nem szabad megfeledkezni Vaira Vike-Freiberga volt lett államfőről sem, hiszen erős a törekvés a nők helyzetbe hozására. Rajta kívül kapacitálták Mary Robinson volt ír államfőt, de ő állítólag nem állt kötélnek. A főképviselői posztra három brit is szóba került: David Miliband külügyminiszter nemet mondott, Catherine Ashton kereskedelmi EU-biztosnak nincs diplomáciai tapasztalata, Peter Mandelson kereskedelmi miniszter ellen viszont semmi komolyabb érv nincs.

Mégis úgy hírlik, hogy a szocialisták körében Massimo D’Alema volt olasz miniszterelnök a favorit, bár többen ellene vannak, kommunista múltja miatt. Az osztrákoknak is van elképzelésük mindkét tisztségre: szerintük Wolfgang Schüssel volt néppárti kancellár lehetne elnök, vagy pedig Alfred Gusenbauer volt szociáldemokrata kancellár lehetne főképviselő. Csakhogy Schüssel annak idején kokettált a szélsőjobbos Jörg Haiderral, a főképviselői poszt esetében pedig az a gond, hogy Ausztria nem NATO-tag.

Carl Bildt svéd külügyminisztert is javasolták elnöknek, de őt állítólag többen „túlságosan keménykedőnek” tartják. Szóba jött a főképviselői poszt esetleges várományosaként a finn liberális Olli Rehn, az EU bővítési biztosa. A fentieken túl számos politikus – jelöltek és önjelöltek – neve forog az esélylatolgatók körében, de brüsszeli elemzők nem zárják ki, hogy az utolsó pillanatban is előállhatnak újabb esélyesekkel.

Fredrik Reinfeldt, az EU soros elnökségét ellátó Svédország miniszterelnöke szerdán a stockholmi EU–orosz-csúcstalálkozó miatt felfüggesztette véget nem érő telefonos konzultációit a tagállamok vezetőivel. Egyesek szerint a rendkívüli csúcs keretében akár pénteken is folytathatják az alkudozást. A döntéshez politikai szempontból jó lenne, de jogi értelemben nem szükséges a teljes egyetértés, elég a minősített többség is.