Flúgos robotok társadalomképe

A sorozat néhány évvel ezelőtti megjelenésekor meglehetősen nagy botrányt kavart, szó sincs ugyanis a Mesék Mátyás királyról vagy a Mondák a magyar történelemből jellegű alkotásokról. Ehelyett a lehető legmeghökkentőbb, -tiszteletlenebb és -abszurdabb módokon csavarja ki, értelmezi át az ismert történelmi alakokat, illetve a velük kapcsolatos eseményeket, néha humorosan, néha pedig kissé öncélúan. A sorozatot éppen emiatt főleg a szélsőjobb részéről érték durva támadások, mindemellett – főleg az interneten – jelentős népszerűségre tett szert.

A Hungarikum népszerűsége azonban aligha fogható ahhoz az őrülethez, amely egy, néha hozzá hasonló hangvételű, de egészen más témájú, idén megjelent román sorozatot, a Robotzi című alkotást övez. A két bádogember kalandjairól szóló, legfeljebb háromperces epizódok a televíziókban nem, csupán az interneten követhetők – mégis százezrek nézik. Sőt van olyan rész, amelyre egymilliónál is több egyéni felhasználó kattintott rá.

A két furcsa robot, Mo és Foca karaktere nem is lehetne ellentétesebb: a sörpocakos(!), rozsdásodó Mo izgága, kivagyi, megrendítően ostoba, viszont legalább arrogáns, és nem utolsósorban alkoholista is. Társa, a zömök Foca (akinek neve a román fabricat original cu aluminiu, azaz az alumíniumból gyártott eredeti termék rövidítéséből származik) viszont hiperintelligens, visszafogott, néha már túlontúl nyugodt, aki nem győzi kioktatni tapló barátját, és néha azért kijön a sodrából, amikor az ismét valami őrültséget művelt.

A Stan és Pan, illetve Hacsek és Sajó párosokat idéző figurák blőd humora ugyanakkor ritkábban öncélú, bár persze itt is akad jónéhány abszurd, övön aluli poén. A néhány perces epizódok némelyikébe azonban kőkemény társadalomrajzot is sikerült belesűríteni, a csak a pénzes pasikra hajtó, agyatlan libák bemutatásától addig a tragikomikus gegig, amikor a lámpából kiszabaduló dzsinn rozoga nyugdíjassá változtatja Focát, miután az azt kérte tőle, hogy tegye őt láthatatlanná. De a mélyrománoknál az a nem kicsit önkritikus rész is kiverheti a biztosítékot, amelyben a két főhős az éjszaka leple alatt laposra veri a leigázásukra érkezett, hiper-szuper amerikai robotot, majd miután kiszolgálták magukat az alkatrészeiből, Foca a legnyugodtabb hangon megjegyzi: nem loptunk, csak alkalmazkodtunk a körülményekhez.
Mo figurája egyébként eleve az irritáló, kültelki panelrómeókat idézi: öntelt, káromkodik, mint a kocsis, és szánalmasan macsós, amikor csajozni akar. A rajzfilmek nyelvezete amúgy furcsa kettősséget tükröz: miközben a szereplők – főleg Mo – gyakran erdélyi román tájszólásban beszélnek, a mai városi  román fiatalok szlengjét is előszeretettel alkalmazzák (már magában a címben is a román netes szlengben használatos módon jelölik a  ţ hangot). Így talál egymásra a nemzeti oldal által dicsőített népi romantika (persze igencsak ironikus zárójelbe téve) és 2011 romániai valósága. Amúgy már maga a nyolcvanas évek számítógépes játékainak digitális csiripelésére írt, a román himnusz motívumait is felvonultató főcímdal és a párbeszédek hátteréül szolgáló roncstelep is jelzi, hogy a sorozat hamisítatlanul román közegben játszódik.

Mo és Foca egyébként illetőségét tekintve erdélyi, és a kezdetekben még nem volt szó arról, hogy kéttucatnyi epizód készül a történeteikből. Négy, Kolozsvárott tanuló fiatal – Codin Pop és Cezar Enache a kincses város Színház- és Filmművészeti Egyetemén végzett, Ramona Cordoş képzőművészetis és Mihai Banea kommunikáció szakos hallgató volt – tulajdonképpen csupán azt szerette volna bemutatni a korábban általa létrehozott, creativemonkeyz.com című dizájnhonlapon, hogy mire is lehet fölhasználni a korszerű digitális animációs technikákat.

Az első epizód azonban hamarosan önálló életre kelt, kultuszdarabbá vált, rajongók ezrei kattintottak rá, és osztották meg keresztül-kasul a román neten, így a „nép” követelésére újabb és újabb részek születtek – ma pedig már 24 epizód legemlékezetesebb poénjait idézi az a 400 ezernél is több rajongó, aki a Facebookon „lájkolta” az alkotók honlapját.
A Robotzi története tehát jellegzetes, a kétezres évek elejéhez méltó sikertörténet – fiatalok internetes szórakozásából vált vírus módjára terjedő, a mai ifjú generáció életérzését illusztráló kultuszművé, amely a több százezernyi kattintás nyomán már bevételeket is generál. A legutóbbi epizódban már egy bosszantóan szembetűnő product placement is helyet kapott – a helyi sörgyár legújabb projektjét reklámozták. Mo és Foca tehát elvesztették az „ártatlanságukat” – ettől függetlenül azonban borítékolható, hogy továbbra is tíz- és százezrek várják legújabb kalandjaikat. Legalábbis addig, amíg kopott páncéljukon az eddigi epizódokban tapasztaltakhoz hasonlóan tükröződik vissza a romániai valóság torz képe.