Félreértelmezések arabokról, muszlimokról

Az első tévedés a kifejezésekkel kapcsolatos. Helytelen például a Közel-Kelet használata, amely szó szerinti fordítása az angol nyelvben megszokott Near East kifejezésnek. Amikor Britannia tényleg nagy volt az Ázsiában, Afrikában, sőt még Észak-Amerikában is gyarmatosított területei révén, számukra könnyebb volt használni a közel és távol kifejezéseket a gyarmataik esetében, de ma már nem illik használni ezeket a gyarmatosító kifejezéseket. Ma már nemzetközileg elfogadják földrajzilag is helyes kifejezésként a Közép-Kelet (angolul Middle East) meghatározást, de sajnos a magyar nyelvű irodalomban és médiában ragaszkodnak a sértő kifejezéshez, a Közel-Kelethez.

Ugyancsak helytelen mohamedán vallásnak nevezni az iszlámot, mindez gyökeresen sértő kifejezés a muszlimok számára, hiszen ők nem hisznek abban, hogy Mohamed próféta imádói vagy félistenítők lennének. Ők azt szeretik, ahogy a Jóisten nevezte őket a Koránban: muszlimoknak. Az iszlám maga összetett szó: első szótagja, az „isztiszlám” odaadást, a második fele „szelámot,” azaz megbékülést jelent, az összetett forma pedig odaadást és megbékélést Istennel – ezért nem illik, és a muszlimok számára ezért sértő használni a mohamedán kifejezést.

A második nagy félretájékoztatás összekeverni az ottani országokat és népeket, holott óriási területekről van szó, amelyek népessége vegyes etnikumokból és törzsekből alakult, más gyarmatokhoz tartoztak a közelmúltban. Egyiptom például brit, Tunézia francia, Líbia pedig – ahol most zajlik a felkelés – olasz gyarmat volt. Az európaiaknak nem lenne szabad az iszlám valláshoz kötniük minden problémát. Nem helyes összekeverni az iszlám vallást az arab fajjal: világszerte 1,6 milliárd muszlimból 300 millióan élnek a közel 25 arab országban.

Az Arab Liga alkotmánya szerint arabnak számít az, aki anyanyelvi szinten beszéli az arab nyelvet. Az arab országok lakosságának 15 százaléka keresztény – tehát nem minden arab muszlim, és nem minden muszlim arab! Az európai orientalisták jellegzetes hibája, hogy összekeverik, összehasonlítják az Európában használatos kifejezéseket és értelmezéseket a közép-keleti értékekkel. Németh Csaba szerző például „protestáns muzulmánoknak” nevezi a síitákat, a szunnita muszlimokat pedig „ortodox muzulmánoknak”. Ez pedig helytelen, ezáltal leértékeli a köztük fennálló esetleges feszültséget. Lehet fordítva is „okoskodni”. Én például írhatnám a közép-keleti sajtóban, hogy azért nem stabil a helyzet Romániában, mert az ortodox keresztény románok nem adnak rendes állampolgári jogokat a református keresztény magyar kisebbségnek.

Ez az állítás ugyanúgy helytelen és felháborító, mint ahogyan a filozófiatanár úr a vallásra próbálta hárítani. Hasonlóképpen tudnánk „filozofálni” a Nagy-Britanniában élő írekről, vagy kérhetném, hogy vallási alapon magyarázzák meg a szlovákoknak az ottani magyar kisebbséggel szembeni állásfoglalását. Azt szeretném, ha az orientalisták semlegesen és odaadással, nem pedig kritikusan és lenézően viszonyulnának az ottani helyzethez. Legyen példa számukra Germanus Gyula (nemzetközi hírű magyar orientalista, arab nyelvészeti, kultúrtörténeti író, számos arab akadémia tagja – szerk. megj.) tanár úr!

Dr. Osman Mohamed (A szerző a Bihar megyei Iszlám Kulturális Közösség vezetője)