Európa új feladata Afrikában

Három évvel később a keleti Ituri tartományba küldött EU-misszió – az Artemis Művelet – ismét bebizonyította: Európa eltökélte, hogy felhasználja katonai képességeit a hosszú távú békefolyamat támogatására.

Egyesek számára a nyers katonai erő a hatalom egyetlen igazi mércéje. De az EU 16 katonai missziója az ESDP támogatása érdekében jóval több ennél. Afrika kiterjedt vidékei támogatásra szorulnak, Európa pedig segíthet, és segítenie kell. És az Unió új keletű politikai-katonai kötelezettségvállalása nem visszalépés a kolonializmusba.

Jelenleg sok afrikai országnak okoz szenvedést az instabilitás, az állam kudarca, a regionális háborúk, az erőszakos politikai belviszály és más válogatott bajok: mészárlások, polgárháborúk, menekültáradatok, gazdasági szétbomlás és környezeti katasztrófák. Mégis, a nagy afrikai tájkép nem egyenletesen sötét. Néhány afrikai ország viszonylag stabil és sikeres, Afrika fiatal lakossága nemsokára eléri az egymilliárd főt, a kontinens gazdag ásványi tartalékokban, és belső dinamizmussal rendelkezik.

Ugyanakkor mi, európaiak nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy tegyünk, mintha Afrika problémái nem lennének hatással társadalmainkra. Az európai projekt olyan értékekre épült, amelyeket mi egyetemesnek tartunk, és fenn kell tartanunk nemcsak erkölcsi imperatívuszként, hanem azért is, mivel saját stratégiai érdekeinket szolgálják. Az EU messze a legnagyobb exportpiac az afrikai áruk számára, és otthont is nyújt népes afrikai származású közösségeknek. Hasonlóképpen, nagyon sok európai polgár él családjával együtt Afrikában.

A válság korai szakaszában az európai beavatkozás – politikai és pénzügyi támogatás, diplomáciai vagy akár katonai akció – megelőzheti az erőszak elharapózását. Mi több, amikor egy válság megszűnőben van, és lehetőség van a mérséklő befolyásra, a külső beavatkozás hatékony lehet a béke megerősítése és a háborúzó felek tárgyalóasztalhoz ültetése tekintetében.

Olyan országokban, amelyek megtapasztalták a polgárháború borzalmait, általában szívesen fogadják a külső katonai erőt, így volt ez a 2003-as és a 2006-os kongói műveletek esetében is. Puszta ottlétével a kontingens a katonákat odaküldő országok jó szándékát és törődését juttatja kifejezésre, és a törvényesség és a rend képviseletében értékes eszközt biztosít a békekötésen munkálkodó közvetítőknek.

Európa Afrikával kapcsolatos politikájának talán vannak hiányosságai, de legalább létezik; célja támogatni az afrikai államokat és az olyan regionális szervezeteket, mint az Afrikai Unió, ahányszor csak szükséges, vagy igény van rá. Az ESDP tekintettel van az általános európai politikára, és tervezési, kiképzési, valamint logisztikai támogatást biztosít az afrikai államok vagy államcsoportok által létrehozott katonai misszióknak és erőknek.

Európa soha nem állította, hogy meglennének az eszközei Afrika összes stratégiai kiegyensúlyozatlanságának helyreállítására – és ez nem is áll szándékában. Mégis, összességében az EU-tagállamok rendelkeznek egy sor olyan eszközzel – beleértve a katonai képességeket is –, amelyek a döntő beavatkozásokhoz szükségesek. Legértékesebb eszközük kulturális jellegű: a helyi lakossággal kapcsolatba kerülő katonák körültekintően használják tűzerejüket, és képesek elfogadni a szürke számos árnyalatát a szemben álló felek közti skálán.

Mindamellett az európai katonai lehetőségek korlátozottak, az európai tervezőknek a „minimális” opciókat kell keresniük, ennek pedig az a hátulütője, hogy a kisebb elkötelezettségek hosszú távú perspektívát igényelnek. Az ESDP még nem működik elég régóta ahhoz, hogy egyértelműen értékelhető legyen. Ennek ellenére okot adnak a bizakodásra szerény erőfeszítéseink Kongóban – az EUPOL néven ismert rendőri tanácsadó misszió, valamint az EUSEC elnevezésű védelmireform-misszió – és Szudánban, ahol hatvan európai nyújt támogatást az Afrikai Unió AMIS II missziójának Darfúrban.

Az EU-tagállamoknak mindenekelőtt azt kell felismerniük, hogy az afrikai problémákat az afrikaiaknak kell kezelniük. Ez egyenlő mértékben elvi kérdés és hideg, stratégiai számítás kérdése, továbbá ez az, ahol az ESDP sokat segíthet

Az ESDP legfontosabb előnye Európa Afrikával kapcsolatos kulturális ismerethalmaza. Mára az egykori gyarmatosító erők jelentős fejlődésen mentek át, akárcsak egykori gyarmataik. A Földközi-tenger mindkét partján generációk múlnak el, és új kapcsolatok alakulnak ki. Megmarad viszont a tudás, a megértés és a kölcsönös tisztelet – ezekre a sarokkövekre kell építeni Európa afrikai politikáját.

Michle Alliot-Marie

A szerző Franciaország belügyminisztere, 2002 és 2007 között védelmi minisztere

Fordította: Fall Sándor,  © Project Syndicate, Europe’s World, Krónika 2007.