Európa felélénkítése

E vita csírája megvan, ésteljesen különbözik attól, amely az elbukottalkotmányreferendum kampányát uraltaFranciaországban két évvel ezelőtt. Az európaiintézmények – az Európai Központi Bank,az Európai Bizottság és a StabilitásiPaktum – működését éles bírálatokérik, de nem a nemzeti szuverenitás irántinosztalgia nevében. Európát nem utasítjákel, a kritika az európai intézményektökéletesítése szellemében, a közjónevében fogalmazódik meg.
Mindkét francia államfőjelölt,Ségolne Royal és Nicholas Sarkozy szorgalmazta egygazdasági kormányzat létrehozásátaz eurozóna számára. Egy ilyen „kormányzat”természetesen létezik már, az EurópaiKözponti Bank (ECB) formájában. De szükségvan egy intézményi keretre, amely nagyobb politikaifelelősséget teremt Európa elsődleges gazdaságicélkitűzései, a teljes foglalkoztatottság ésa növekedés iránt, és legalábbrészben megszünteti a demokráciadeficitet, amelyetaz eredményezett, hogy az ECB átvette az eurozónaállamainak monetáris politikáját.
A politikai egység mostanihozhasonló hiánya nem a legalkalmasabb pillanat egy ilyentervezet kezdeményezéséhez. De történelmilegEurópa mindig sikeres volt, amikor veszély eseténvisszafordíthatatlan folyamatokat kezdeményezett,amelyek minden más tényezőnél fontosabbakvoltak. Európa alapító atyái megértettékezt, amikor kigondolták az Európai Szén- ésAcélközösség létrehozását:rendkívül intelligens stratégia volt arrabátorítani a régi ellenségeket, hogygyűjtsék közös alapba a legfontosabb háborúseszközöket, gazdasági érdekeik érvényesítéseürügyén.
Most hasonlóan bizonytalan ésveszélyes időszakot élünk, és most islétezik egy politikai és gazdasági tervezet,amely képes egyesíteni az Uniót: az energetikaifüggetlenség, amely a nemzeti szuverenitáskulcseleme. Jelenleg összeurópai szinten semmi nemgarantálja az egyes tagállamok felelősségétaz iránt, hogy gondoskodjon jövőbeli tartalékaikbiztonságáról.
Az Európai Bizottság azonfáradozott, hogy egységes energiapiacot próbáljonlétrehozni, ennek érdekében a győzködnikellett kormányzatokat arról, hogy a versenyelőfeltételeként szétbontsák meglévőmonopóliumaikat. A tagállamok – úgy tűnik –beletörődtek ebbe, de hevesen ellenállnak annak, hogyeurópai cégek átvegyék az ellenőrzést„nemzeti bajnok” társaságaikon.
Meg kell hagyni, a kormányzatoknem bújhatnak ki a saját polgáraik irántifelelősség alól, és csak a legnaivabbtechnokrata hiszi, hogy a piac egyedül képes energetikaifüggetlenséget biztosítani. Ugyanakkor azonban, atisztán kétoldalú tárgyalások azegyes EU-tagállamok és az olaj- és gáztermelőországok között gyengítik a tagállamokalkupozícióját, egyben aláássákEurópa geopolitikai súlyát a nemzetköziügyekben.
De azért szerencsérenincs szükség a beletörődésre. Létezikegy kézenfekvő megoldás, amely hasonlít a szén-és acélközösséghez, ez pedig egyeurópai energetikai, környezeti és kutatásiközösség (E3RC). Tévedés azt hinni,hogy az ökológiai problémákat csak negatívnövekedéssel lehet kezelni. Tulajdonképpen ennekaz ellenkezője igaz. Új energetikai és környezetitechnológiák vitathatatlanul növekedéshezvezetnek a jövőben.
Ámde csak akkor fogyaszthatunkösszességében kevesebb energiát, ésegyben több környezetbarát energiát, ha akutatási erőfeszítések megkettőződnek, éssikerül hatékony energetikai technológiákatkifejleszteni. A jelenlegi gazdasági tevékenységokozta környezeti csapások és a jövőbelitevékenységek katasztrofális potenciáljaegyértelművé tette: az energiapolitika és akörnyezetvédelem elválaszthatatlan egymástól.
Ebben a helyzetben az E3RC kétközvetlenül összefüggő célkitűzéstkövetne: ezek Európa energetikai függetlenségénekmegvalósítása az új energia- éskörnyezeti technológiák segítségével,valamint Európa erős alkupozíciója a globálispiacokon. Az E3RC létrehozása új üzenet islenne az európai közvéleménynek: a versenynem az egyetlen, ami kitölti Európa horizontját.Az EU mindenek fölött együttműködéstigényel.

Jean-Paul Fitoussi
A szerző a Francia GazdaságiKonjunktúra Intézet (OFCE) elnöke.

Fordította: F. S.
© Project Syndicate, Krónika2007.