EP-lista: hogyan tovább?

Azzal a kézzelfogható, politikailag indokolt és vállalható javaslattal álltak elő, hogy Tőkés Lászlónak biztosítsanak befutóhelyet az EU-képviselői listán, mondván, hogy ez esetben három képviselőnk lehetne Brüsszelben. A szervezet vezetése mindezt belügyekbe való beleavatkozásnak minősítette, és kurtán-furcsán elutasította az indítványt.
A szervezet újdonsült ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor, igencsak jámbornak gondolhatja a romániai magyar újságolvasót, hiszen a kolozsvári Krónikának nemrég adott interjújában azzal a magyarázattal rukkolt elő, hogy a listáról való lemaradásért tulajdonképpen Tőkés László hibáztatható, mivel nem jelentkezett RMDSZ-jelölésért. Vagyis a csíkszeredai kongresszus által előírt belső választások megtartása nélkül, tehát alapszabály-ellenesen összehívott szatmári kongresszuson tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott személyiségnek vissza kellett volna kunyerálnia magát a szövetségi vezetés kegyeibe (!?). Halkan jegyzem meg, Tőkés László most sem jelentkezett az RMDSZ-listára, de a szövetség egyre népszerűtlenebb vezetősége hívja, csalogatja.

Listán vagy függetlenként?
A tusványosi tábor alkalmával tartott tanácskozáson a Tőkés Lászlót jelölő és 138 ezer támogató aláírást összegyűjtő hat szervezet arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem ért egyet azzal, hogy az általuk támogatott független jelölt RMDSZ-listán induljon, és mentőövet nyújtson a romániai magyar érdekképviseletet csődközelbe hozó RMDSZ-csúcsvezetésnek. Tudomásom szerint álláspontjuk azóta sem változott.
Igencsak fogas kérdés: Tőkés László az általa is oly sokat kárhoztatott (látszat)-egységretorikának dőljön be, vagy pedig elvszerű, etikus politizálását folytatva, függetlenként induljon. Konkrétan: a Székelyföldön állampártként regnáló, elhasználódott, sok esetben félelmeket ébresztő RMDSZ listáján való indulással Tőkés László hozzá tud-e járulni az 5 százalékos küszöb eléréséhez szükséges szavazatok megszerzéséhez, vagy sem? Félő, azt fogják mondani rá, hogy a püspök úr egy tál brüsszeli lencséért feladta elveit, és csalódott hívei egyszerűen nem voksolnak. Ne feledjük, hogy minden valószínűség szerint nagyon sokan az RMDSZ elleni tiltakozásként írták alá a Tőkés László jelölését támogató íveket. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy azok, akik félszből, iskolatámogatásért stb. írták alá az RMDSZ jelöltjeit támogató listákat, a szavazófülke magányában Tőkésre ütik a pecsétet, amennyiben függetlenként indul.
Traian Băsescu elnök székelyföldi diadalútja is azt igazolja, hogy egyre nagyobb a szakadék az RMDSZ vezető káderei és a székelyföldi szavazók között. Sokan nem értik, hogy az RMDSZ miért nem támogatta a Székely Nemzeti Tanács autonómiareferendumát. A szövetségi elnök szerint azért, mert úgyis tudjuk, hogy a székelyek autonómiát akarnak. Ezzel szemben Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnöke e kérdés kapcsán azt fejtette ki az SZNT elnökének, hogy helye van minden identitást megőrző politikai lépésnek, amely nem veszélyezteti Románia területi integritását.
Hetekig folyt az RMDSZ-küldöttség és Tőkés László megbízottjai közötti párbeszéd, sőt úgynevezett csúcstalálkozó is létrejött.  Nagyon jó lenne tudni, hogy mi erről a véleménye az RMDSZ miniparlamentjének, a Szövetségi Képviselők Tanácsának és a Tőkés László EP-képviselői jelöltségéhez 138 ezer aláírást összegyűjtő hat szervezetnek és főleg az őt támogató székelyföldi tömbmagyarságnak. Az RMDSZ Állandó Tanácsának javaslata, hogy Tőkés László szerepeljen befutóhelyen az RMDSZ listáján, ismételten rávilágít az RMDSZ demokráciadeficitjére, arra a tényre, hogy több mint egy évtizede „négy-öt magyar összehajol” és azt csinál, amit akar a másfél milliós közösség sorsával, és senki sem tudja ellenőrizni őket.

A hitelesség vargabetűi
Ha a Szövetségi Képviselők Tanácsa megszavazta a Nagy Zsolt–Winkler Gyula-listát, akkor a demokrácia alapszabályai szerint ahhoz, hogy az Állandó Tanács szabályosan felkérhesse Tőkés Lászlót, előzőleg össze kellett volna hívnia az SZKT-t, és hatályon kívül kellett volna helyeztetnie a jogerősen jóváhagyott listát. Csak halkan kérdem: mi lesz, ha az SZKT pont úgy megbokrosodik, mint a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet és leszavazza a politikai túléléséért küzdő felső vezetés javaslatát?
Nyilván, jó néhányan felvetik a krízishelyzetet generáló szövetségi elnök és köre politikai felelősségének kérdését is, hiszen a 2001-es, alapszabály-ellenesen összehívott szatmári kongresszuson Markó Béla legközelebbi munkatársai segítségével szorította ki Tőkés Lászlót a vezetésből (ahol évek óta minden javaslatát leszavazták, tehát nem tudta befolyásolni a szövetségi elnök politikai vonalvezetését). Ezzel kezdődött az RMDSZ politikáját belülről vitató személyiségek alternatív szervezetekbe való tömörülése, ez vezetett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség létrehozásához.
Már az ógörögök is tudták, hogy kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, és belátva azt, hogy Tőkés László továbbra is igen népszerű, a püspök sikeres aláírásgyűjtése nyomán az RMDSZ-vezetés lemondott arról, hogy jogi trükkökkel akadályozza meg Tőkés László indulását. Ez vezetett oda, hogy immár a szövetségi elnök is kijelentette, hogy Tőkés László hiteles személyiség, akivel sohasem veszett össze. Ez esetben miért kellett kiebrudalni a tiszteletbeli elnöki tisztségből?
Nem vitás, hogy a szövetségi tisztségviselők között jó néhányan nem lelkesednek azért az ötletért, hogy Tőkés RMDSZ-listán szerepeljen. A két leginkább érintett személy, az eredeti listán befutóhelyen szereplő apparatcsikok közül a miniszteri székkel kárpótolt Winkler Gyula berzenkedéséről nincs tudomásunk, de Nagy Zsolt, a nyomozati eljárás alatt álló volt miniszter a más alkalommal is hiába szorgalmazott előválasztások kiírása mellett tört lándzsát. Ismerve a Tőkés Lászlót jelölő testületek álláspontját, és követni próbálván a székelyföldi szavazók hangulatát, azt gondolom, hogy a közös listán való indulás csak abban az esetben hozhat eredményt, ha az RMDSZ és a Tőkést jelölők testületei egyértelműen felsorakoznak e mellett a megoldás mellett.

Az egyetértés akadályai
A szövetségi elnök azt is kimondta, hogy „Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével nyilvánvalóan több kérdésben nem értünk egyet.” Melyek ezek a kérdések, az autonómiaformák és elérésüknek útjai, a népszavazás-kezdeményezés további ignorálása, a Bolyai Egyetem, az önálló magyar orvosi és gyógyszerészeti karok visszaállítása, az egyházi javak visszaszolgáltatásának felháborító elodázása, az anyanyelv használatának korlátai? Szerintem mielőbb meg kell határozni azt, hogy Tőkés László programjából mit nem vállal az RMDSZ és fordítva. Példának okáért a jelenlegi megbeszéléseken kimunkált megoldás, hogy 15 évvel az autonómia ügyéért tett RMDSZ -szenátori és -képviselői eskü után nekifognak a közös autonómia-törvénytervezet kidolgozásához, azt a régi turpisságot juttatja eszembe, hogy ha valamit nem akarsz megoldani, hozz létre egy bizottságot… Nem hinném, hogy ezzel az elodázó megoldással a szavazóurnákhoz lehetne csábítani a székelyföldi autonómia elkötelezett híveit.
Egyetértőleg idézem a szövetségi elnököt, hogy semmiképp sem kellene kockára tenni a romániai magyarság brüsszeli képviseletét. Vitathatatlan viszont, hogy csak egyetlen holtbiztos megoldás létezik: az, hogy az RMDSZ vonja vissza a listáját, és támogassa Tőkés László független jelöltként való indulását. A másik két megoldás, az RMDSZ-listán, illetve a külön-külön való indulás oda vezethet, hogy a romániai magyarságnak másfél évig nem lesz európai parlamenti képviselője. Javaslatomat a választási törvény által előírt bejutási küszöbökre alapozom. Pártlistán meg kell szerezni a szavazatok legalább 5 százalékát, míg függetlenként a szavazatok legfeljebb 2 százaléka szükséges az EP-képviselői mandátumhoz. A biztos választási siker mellett ez a lépés döntően hozzájárulna a kölcsönös gyanakvás eloszlatásához, az összmagyar együttműködéshez szükséges bizalom megteremtéséhez.

A szerző ügyvéd