Elvszerűség a politikában...?

Annak a ténynek, hogy Csíkkozmáson hatvan székelyföldi önkormányzat képviselője vehetett át támogatási szerződést vagy iskolabuszt, valamint annak, hogy Victor Ponta Kelemen Hunorral ott volt ez év augusztus 3-án a Nyergestetőn tartott 1848-as megemlékezésen – amikor azt mondta, hogy „a szimbolikus térben tett lépés után a pragmatikus lépéseknek kell következniük” –, ezek a tények örömmel kellene hogy eltöltsenek bennünket.

Az az ígéret is biztató kellene hogy legyen, hogy a miniszterelnök szerint „Románia valamennyi polgára haszonélvezője lehet a román kormány támogatási programjának, azok nemcsak a moldvaiaknak vagy az olténiaiaknak szólnak.” Victor Ponta mellett megszólalt Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes is, reményének adván hangot, miszerint a novemberi elnökválasztáson a székelyek úgy fognak szavazni, hogy „az jó legyen az országnak”.

Ha eddig soha nem láttuk és hallottuk volna Pontát és csapatát, fenntartás nélkül örvendenünk kellene a segítségnek és az ígéreteknek. Sajnos a közelmúlt arról beszél, hogy most a kampányban Pontáék szemfényvesztést űznek a székelyekkel. Elég csak arra gondolnunk, hogy Ponta és csapata azzal került hatalomra, hogy megtorpedózta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának önállóságát.

Tudjuk, hogy Ponta és csapata a legvehemensebb ellenzője a székelyföldi autonómiának. Az autonómia a legkevesebb, ami megillet egy egymillió polgárnál többet számláló népet, amikor a világon sok-sok olyan állam tagja az ENSZ-nek, amelyeknek lakossága nem éri el az egymilliót.

Ugyanakkor Victor Ponta azt a Corina Creţut jelölte az Európai Bizottság regionális politikáért felelős biztosi tisztségébe, aki magyarellenességét soha nem rejtette véka alá. Azt csak elképzelhetjük, hogy Corina Creţu hogyan képvisel minket az Európai Bizottságban.

Az elmondottak kapcsán felteszem a kérdést: szükség van-e elvszerűségre a politikában? A válaszom határozott igen. Mind az egyes személynek, mind a közösségnek, sőt a politikai képviseletnek is a hitelességét az elveihez való hűség adja meg. Ha mi nem vesszük magunkat komolyan, hogyan várhatjuk el ezt másoktól?

Kedei Mózes
A szerző székelyudvarhelyi unitárius lelkész