Elképzelt úton jár tovább

Egyes versciklusok címe is jelziezt, s már e címekből sejthető, hogy Szandra Mayalakja újabb vonásokkal gazdagodik majd, mert olyanhelyeken jár, ahol az új vonások bevésődésemár-már szükségszerű. Az olvasó isígy jár. Az olvasó is szembesül ajellegzetesen zombigyári hangulattal, ami, ki tudja miért,nagyon is emlékezteti őt a nem csupánverseskötetekkel, de hétköznapi borzalmakkal iskörülvevő külvilághoz.
Kinde jelen verseskötetébenis fellelhetőek azok a motívumok, amelyek a két előzőSzandra-könyvet meghatározták: a csavargás,a kóborlás, az elvágyódás, ahiány. A felsorolt motívumok olykor közvetlenül,máskor áttételes formában vannak jelen, asejtés, sejtetés, apró utalások szintjén.S ha már a motívumoknál tartunk, e kötetéppen ezt a mondhatatlanságot tematizálja, afelemelkedés, az alámerülés, abeszennyeződés és megtisztulás misztériumait,az úton lévő ember „útonlevésének”elmondhatatlanságát – a „vagyok, mint a falevél,hányódom a szélben” alapélményét.
A kötet beszélője köztestérben, terek között, azok találkozásipontjánál helyezkedik el. A tér nem pontosanbehatárolható, mint a kert, nem is utal a határtalanságélményére, mint az előző kötetben. AMondhatatlan a hétköznapok könyve, a hétköznapokbanzajló, korántsem hétköznapi, hanem éppellenkezőleg: rémítő és borzalmas eseményeksorát mutatja be úgy, hogy közben felvillantja (asiralomvölgy borzalmait ellenpontozva) a felemelkedéslehetőségét, az angyali szférák egy-egydarabját is.
A kötet világa fordítottvilág, ahol az angyalnak tollseprűből van a szárnya,s akárcsak Kemény István Koboldkórusánakkoboldjai elől, úgy a zombik elől sincs menekvés,mert a zombigyár világában az a jó, amirossz. A zombigyár és a zombi külön világ.„Nem tudom, mely világban él”, de hatásaérezhető, ereje nagyon is jelenvaló, az egyedülivédekezés a hallgatás: „Mi állunkkörben, nem beszélünk./ A lelkünk körbennem beszél. A szemünk dróton nem beszél.Nyelvünk satuban nem beszél” (Szandra May azombigyárban).
Az előbb megidézett Szandra Maya zombigyárban különleges szerepet játszik ekötetben, ugyanis ötvözi a többi ciklusban isjelen levő beszédmódokat, úgy, hogytávolságtartóan – a különbözőbeszédmódokra külön felhívva afigyelmet – hoz létre egy sajátos ívűhosszúverset, versciklust. A szerző adott szövegkeretein belül szól, hol sámánosan, holcsujogtatva, hol sanzonos, hol balladás hangsúlyokaterősítve fel, úgy, hogy eközben a szerzőt értköltészeti hatások is felsejlenek a vers szövetealól. A Sanzon dallamos, de mégis komor szövegeSzőcs Gézát idézi: „A katonátmegölheted: / soha nem vész el a sereg. // A szerelmet,ha álmodod, / az reménytelen állapot.”,feltűnik Jeszenyin „fekete embere” is a szövegben, míga vers egésze, távolról bár, de SzilágyiDomokos nagyobb versszerkezeteit juttatja eszünkbe.
A Szandra May a zombigyárban,bár hasonlít a mi világunkra, mégisinkább negatív utópia, ám ennél aszövegnél is „durvább” a Szandralíz acsudában című ciklus. Első olvasatra úgytűnik, hogy a szerző az Alice Csodaországban történetétírja tovább versben, ám kiderül: ha annakis látszik, mégsem működik meseként, vagymesés történetként e ciklus, hiszen ott,ahol olyan sorokat olvas az ember, mint ezek: „Ni, csontig lerágtammegint / anya, a lábadat”, az olvasó hátrahőköl,még akkor is, ha a szöveg címe A krokodilgyerek.
Kinde nagyon tudatosan adagolja aszörnyűségeket, borzalmakat, egy pillanatra úgytűnik, hogy megnyugodhatunk, aztán egy újabb borzalommegint felviszi az adrenalinszintünket. A szerző sejti ezt, leis írja „Ó, nagyszerű fickándozás, /adrenalin, a vér / édes lesz tőle, mennyei / országomegy halért!”. Sőt ha az eredeti szövegkörnyezettőlkissé eltávolodva a szerző és a befogadóközötti viszony felől vesszük szemügyre ezt aszövegrészt, még azt is gondolhatnánk, hogyitt az olvasó halálának elméletialapvetése sűrítődött néhánymondatba. A szerző csupán ijedtségünkre ésborzongásainkra vár, hogy – miután vérünkmár kellőképpen megédesült – jóízűenelfogyasszon minket, mint egy halat.
Az alaposan végiggondoltkötetszerkezet alapelemei újra és újrafelbukkannak. Mert Kinde Mondhatatlan című verseskötetenem csupán tartalmi szempontból írja le afordított (ki-, be-, le- és felfordított)világot. Hanem poétikai szempontból is. A részegrózsa szétírt szonettje címűszonettkoszorú tulajdonképpen az álságotfordítja vissza/visszájára, jólkivehetően, a szétírt szöveg nem más, minta mesterszonett, mely az Álszonett mámoros virághozcímet kapta.
Poétikai eszközökkelszáll szembe a zombigyár világával is: aszonett eredetileg szakrális formájával, illetvea hármasoltár másik szakrális eredetűformájával (amellyel kapcsolatban, tartalmilag érdekesmódon, samanisztikus beszédmódot használ).
A kötetben húzódóerővonalak közötti feszültséget az utolsóelőtti, Még egy szerelmes utcabál című versegy pillanatra feloldja ugyan („Ami külön volt,elvegyíti, / összemossa az utcabál”), de akötetzáró vers már újra azútkeresésé: „Hová jutok még?Merre térek”, teszi fel újra a kérdésta kötetének szereplőivel együtt „elképzeltutakon” járó szerző.

Kinde Annamária: Mondhatatlan.Nagyváradi Ady Társaság. Nagyvárad, 2006