2008. november 07., 12:102008. november 07., 12:10
Indulása óta változatlan felállásban működő, csendben dolgozó, szimpatikus együttesről van szó, mely legfrissebb lemezével aratta eddigi legnagyobb sikerét: a 2008 tavaszán megjelent The Seldom Seen Kid megérdemelten nyerte el az év legjobb brit zenei kiadványának járó Mercury-díjat. A Guy Garvey gitáros-énekes vezette kvintett sosem kesergett azon, hogy a kritikai sikerhez mindeddig nem társult hatalmas nemzetközi ismertség és népszerűség, hiszen 18 éve zenélnek együtt, ezalatt fenn tudtak maradni a zenei világban, ráadásul albumról albumra egyre jobbak abban, amit csinálnak: kifinomult, elegáns, visszafogottságában is izgalmas, középtempós popzenét, melyhez intimen kitárulkozó, szellemes dalszövegek társulnak, ügyesen egyensúlyozva az artisztikusság és a slágeresség határán.
A csapat legújabb lemezét hallgatva több alkalommal is felkaphatjuk a fejünket a lenyűgöző hangszerelési megoldások kapcsán. Az albumot nyitó Starlings légies hangszerelésű, de a többször is váratlanul berobbanó fúvósok teszik igazán hatásossá. Az örökzöld Summertime motívumába átúszó The Bones Of You című második dal a kiadvány egyik legjobbja, melyet a csodaszép zongoratémával díszített ballada, a Mirrorball követ. Kapunk néhány torzított basszusgitárral és nyers hangzású gitárral megtámogatott dalt is. Ilyen például a slágeres Grounds For Divorce, mely – akárcsak a lemezt záró Friend of Ours című szomorkás tétel – a zenekarhoz közel álló, 2006-ban elvesztett barát emléke előtt tiszteleg. Az ábrándos Weather To Fly észrevétlenül beúszó fúvósokkal nyűgöz le, a gitáros-énekes Richard Hawley-val közösen írt és előadott The Fix pedig szintén a lemez legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Ha majd évek múlva a 21. század első évtizedének brit gitárzenei mezőnyére emlékezünk vissza, az Elbow-nak stabil helye lesz a memoárban, mert ez bizony már magabiztosan a legjobbak szintje.