Egykamarás legyen-e a román parlament?

A közelgő népszavazás kapcsán felvetődik, hogy miért szükséges a kétkamarás parlament, illetve teljes értékű-e az egykamarás parlament? Az európai második kamarák típusainak többfélesége megnehezíti az egységes és sommás válaszadást. Annyi mindenképpen kimondható, hogy ami a demokratikus követelményeket illeti, a második kamara léte önmagában nem követelménye, de nem is csorbítása a demokráciának, bár sem a második kamara mellett, sem az ellene felhozott érveket nem lehet súlytalannak tekinteni.

A modern jogállamok alkotmányos gyakorlatában vannak azonban bizonyos nélkülözhetetlen, a kétkamarás parlamentre vonatkozó alapelvek. Ilyen követelmény, hogy a parlament egyik kamarája szükségszerűen a népszuverenitás közvetett gyakorlásának mellőzhetetlen eleme, a népképviseleti elvre épülő, általános és egyenlő választójogon alapuló, többpárti képviseletet biztosító testület kell hogy legyen. Megjegyzendő, hogy ahol az alkotmányozó akarat egykamarás parlamentet állít, az is erre az alapelvre kell hogy épüljön. A kétkamarás parlament esetében viszont a második értelemszerűen nem lehet csupán az első kamara megkettőzése, hanem az állampolgárok képviseletét valamely más, eredetileg kiemelt érdek alapján, az első kamarával szemben valósítja meg. Így vannak például korporatív, föderatív vagy területi érdekeket képviselő második kamarák, melyek az érdekelt szervezetek, illetve helyi önkormányzatok küldötteiből alakulnak meg, és olyan sajátos érdekeket képviselnek, melyek a pártpolitika által dominált népképviseleti kamarában nem tudnak kellő súllyal megjelenni.

Összegezve: a második kamarának akkor van értelme, ha az általa kiemelten hordozott érdekek megjelenítésével és hangsúlyozásával a parlamenti döntéseket kiérleltebbé, megfontoltabbá tudja tenni azáltal, hogy a többpárti első kamara döntései felett kontrollt, illetve az újragondolás kényszerét valósítja meg.
Sajnos Romániában nem sikerült ez idáig egy valódi, ésszerű kétkamarás rendszert kialakítani. Itt az alkotmányos rend olyan, eleve elhibázott kétkamarás parlamentet érvényesít, melyben mindkét kamara azonos módon választott, azonos hatáskörrel felruházott és egyaránt pártpolitikailag dominált testület. Bár a 2003-ban eszközölt alkotmánymódosítás igyekezett szabályozni a kamarák döntési kompetenciáit, ezek lényegében azonosak, a törvénytervezetek értelmetlenül bejárják mindkét házat, mely csak bonyolultabbá teszi, lassítja a törvényhozás folyamatát. Kétségtelenül szükséges a román parlament reformálása. A megoldás vagy a kétkamarás rendszer megőrzése, vagyis a jelenlegi szenátus helyett egy különleges, szakmai vagy területi-önkormányzati érdekek érvényesítésére hivatott második kamara létrehozása, vagy pedig az egykamarás parlament, a szenátus megszüntetésével. Az államelnök a népszavazás kiírásával az utóbbi megoldást, az egykamarás parlament létrehozását szorgalmazza.
Ami a parlamenti képviselők számát illeti, Romániában, ahol a lakosság létszámához képest 47 ezer lakosra jut egy honatya, más államokhoz viszonyítva valóban túlméretezett a 471 tagot számláló parlament. Összehasonlításképp ez az arány több mint háromszor nagyobb, mint Németországban, ahol a Bundestag 614 tagot számlál, azaz 133 ezer lakos küldhet a törvényhozásba egy képviselőt, és tizenkétszer nagyobb, mint az Egyesült Államokban, ahol a törvényhozási fórum mindössze 535 tagból áll (100 szenátor és 435 képviselő), ami a képviseleti arány szempontjából azt jelenti, hogy 575 ezer lakosra jut egy honatya.

Gulyás József (A szerző nagyváradi jogtanácsos)