Diéta

A diéta, ha nem jött még, jőni fog úgyis, ok sem kell hozzá, dehogy, megfelelő koleszterinszint, jó vérnyomás és M-es ruhaméret mellett is bármikor készséggel kidob egy csapnivaló testtömeg-indexet valamely internetes kalkulátor. Így tehát nem látta semmilyen értelmét annak, hogy közelgő diétája miértjét forszírozza, csupán e napindító szorongást, a kiszolgáltatott várakozás kínját kívánta feloldani mielőbb. 2007. július 26-án délután négy óra tizenhat perckor (pontosan emlékszik az időpontra, hirtelen villogni kezdett a rádiós ébresztőóra, és magától bekapcsolt a plazmatévé – Claudia Schiffer L’Oreal arckrémet reklámozott) érezte meg, hogy itt van: körülöleli, beteríti, áthatja, szúrja, marja, feszíti, szétrobbantja belülről az elkerülhetetlen, hogy ez az a pillanat, hogy nem lehet tovább. A kétszobás panellakásban gyönyörű rend honolt, ebéd utáni (zöldségleves volt és szilvás gombóc) tennivalóit maradéktalanul elvégezte a zsebkendőnyi konyhában, bár a székek még az asztalon hevertek, mert nem száradt fel teljesen a padló, és Zsuzsa épp a függöny redőit igazgatta ekkor a nagyszobában, bár az inkább négytizenötkor lehetett, hisz négytizenhatkor, a villogás után, rögtön számítógép elé ült, és elkezdte diétáját.

Már maga a dokumentálódás is lebegő-boldogan bizsergette végtagjait, mint régészé, ha kezében vannak az ősi tekercsek, melyek létezését évtizede tudja már és keresi, arca kipirult és mosolygott, szélesen mosolygott, néha hangosan is felnevetett talán, apró, kék szemei izgatottan, kapkodva futottak végig a wellness-oldalak színpompás sorain. Olvasnia sem kellett voltaképp, elég volt ránéznie a címekre, és mindent tudott a tartalomról, a moccanatlan mérlegnyelvű sötét évek feszültsége alatt – hihetetlen, hogy észre sem vette – elolvasott és újra elolvasott, mondhatni bemagolt mindent, ami a lénapok, gyümölcsnapok, zsírsavak, kalóriabevitelek és oxidációs stresszfaktorok témaköréhez tartozik. Most tehát csak tobzódott a forrásanyagban, íme, ó, uramatyám, végre hozzá is szól a felszólítás, hogy legyen csúcsformában ősszel is, hogy előzze meg az elsavasodást, hogy készüljön a sort-póló szezonra, hogy hámozza le magáról a narancsot, hogy fogyjon három kilót egy hét alatt, ötöt tíz nap alatt és huszonötöt kilencven nap alatt. Végül a kilencven napos diéta mellett döntött (lefagyasztotta a maradék szilvás gombócot), bár leadandó kilói száma egyáltalán nem foglalkoztatta: gondolatban hosszú menüsorokat állított össze, amelyeket a fehérje-, keményítő- és szénhidrátnapokon készít el majd, és néha elbizonytalanodott azon, hogy vajon zöldség-e a gomba, és gyümölcs-e a banán. A diéta tizenkettedik napján, azaz a harmadik gyümölcsnapon rettentő éhes volt: úgy érezte, soha többé nem akar gyümölcsöt enni, banánt meg pláne nem. Változtatnia kell, ebben biztos volt, ismét elindította hát a számítógépet (este hatot ütötte el éppen a közeli ortodox templom harangja), hogy felkutassa a számára legtestreszabottabb diéták valamelyikét. Nehéz volt döntenie, és el is odázta a döntést, annyira élvezte az elnyújtott keresgélés minden pillanatát, az Atkins-, Annemueler-, Forking- és Metropolitan-diéta, vércsoport-, zóna- és Gi-diéta, ecet-, tej-, dinynye- és pont-diéta, déltengeri-, káposztaleves-, rizsleves és bor-kenyér diéta, és ki tudja még hány, kizárólag amerikai sportorvosok által kidolgozott diéta leírását.

Karda Zsuzsa mérlege ma is ugyanazt az értéket mutatja reggelente, ha rááll meztelen, mérsékelten gömbölyded, szakirodalmilag kevéssé értékelt alakját is elégedetten szemléli ilyenkor. E bensőséges pillanatok a felszabadultság könnyed percei immár, melyekbe nem keveredik a várakozás nyomasztó kínja, fullasztó feszültsége. Olykor, ha már nagyon éhes, diétát vált.