Délvidéki főhajtás a jövőért

Szerbia ennek fejében csupán egy pozitív brüsszeli döntést vár a pénteki uniós csúcstalálkozón a csatlakozási tárgyalások kezdete időpontjának kijelölésével. Tomiszlav Nikolics és a radikálisból mérsékeltté szelídült Szerb Haladó Párt tavaly májusi győzelme után nem sokan fogadtak volna az egy évvel későbbi fejleményekre, de a szocialista Ivica Dacsics vezetésével létrejött koalíciós kormány munkába lépését követően már egyre többen kezdték fölvetni, hogy az odahaza patriótaként, külföldön nacionalistaként emlegetett új belgrádi vezetés különösebb politikai rizikó nélkül tudja megtenni azokat a Koszovóval kapcsolatos engedményeket, amelyekért a Borisz Tadics korábbi államfő vezette demokratáknak örökké viselniük kellett volna a nemzet- és hazaáruló jelzőt.

ikolicsékat kétkedve fogadta Európa, a megállapodással viszont bizonyították készségüket arra, hogy tartsák, sőt erősítsék az integrációs irányt, mindemellett megtartva a szoros, bizalmi viszonyt Oroszországgal. A hosszú, folyamatosan kudarccal végződő brüsszeli szerb–koszovói egyeztetések alatt Nikolicsék vélhetően mindvégig tisztában voltak vele, hogy végül beadják a derekukat, a verejtékes érdekvédő tárgyalásokkal pedig közben jelezték szavazóiknak: megvédik a haza becsületét.

A taktikus Koszovó-politikával szorosan összefüggenek a Vajdaság autonómiáját relativizáló, a tartomány önálló gazdálkodásának ellehetetlenítését célzó belgrádi törekvések. A pristinai önállóság ügyében külső nyomásra engedményekre kényszerülő szerb vezetés most Újvidék esetében igyekszik hangosan bizonyítani sziklaszilárd elkötelezettségét a „szeparatista\" törekvések elleni harcban. „A Vajdaság nem lehet állam az államban\" – érvel Ivica Dacsics, aki folyamatosan cáfolja az autonómia korlátozását, az országos szinten ellenzékben lévő erők által irányított tartomány vezetői viszont veszélyeztetettnek érzik az alkotmányosan rögzített önrendelkezés működtetését.

Az újvidéki parlament május végén nyilatkozatot fogadott el a Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről. A többséget alkotó pártok – köztük a Vajdasági Magyar Szövetség – elutasították a Belgrádban hatalmon lévő pártoknak azt a vádját, miszerint a dokumentum a Szerbiától való elszakadást célozza. A most kiújult ellentétben fontos szerepet játszik az előbb említett politikai felállás. Belgrád nehezen viseli, hogy Újvidéken a haladó párt és a szocialisták továbbra is mellékszereplők. Alapvetően szerb–szerb viszályról lévén szó, a kialakult helyzethez csak érintőlegesen van közük a tartomány tizennégy százalékát kitevő magyaroknak, akik politikai képviseletük révén mérsékelt hangerővel, de egyértelműen kiállnak a Vajdaság autonóm jogköre mellett.

A felfokozott hangulatban mindig könnyebben kerülnek előtérbe az etnikai villongások. Az idei év elején ismét különböző délvidéki atrocitásokról érkeztek hírek, az esetek nagy többségében magyar sértettekkel. A magyarországi médiában hatásosnak vélt zsurnalisztikai egyszerűsítéssel csak magyarverésekként emlegetett incidensek általában kocsmák, szórakozóhelyek előtt történnek, a résztvevők ittas állapotban vannak, ami természetesen nem menti fel az esetleges magyarellenes elkövetőt, de mindenképpen óvatosságra inti az esetek elemzőit. Ehhez jön a szerb rendőrség „visszafogott lelkesedése\" az ilyen jellegű atrocitásokkal kapcsolatban, így többnyire homályban marad a verekedések, verések háttere. Így elmarad a tettesek elrettentő mértékű megbüntetése is. A kivételt ezen íratlan szabály alól csak az elhíresült temerini magyar fiatalok megleckéztetése jelentette...

Egyébként az utóbbi időben Szerbia-szerte drámai módon romlott a közbiztonság, elszaporodtak a lopások, betörések, tettlegességek. Politikusok is könnyen célpontokká váltak. Május közepén megverték és kirabolták a korábbi szerb egészségügyi minisztert Belgrádban. Milovan Bojics arccsontját eltörték, elvették tőle a táskáját, amelyben személyes iratai mellett mintegy 7500 lejnek megfelelő dinár volt. Áprilisban a Crvena zvezda vízilabdaklub szurkolóinak egy csoportja Szegeden támadt rá a szerb ellenzéki Liberális-Demokrata Párt elnökére, Csedomir Jovanovicsra, feleségére és barátaira. Korábban az elkövetők a tettlegesség áldozataival együtt a belgrádi férfi vízilabdacsapat szegedi mérkőzésén tették tiszteletüket.

A magyarországi média érthető módon azokat az eseteket igyekszik tálalni, amelyek negatívan érintik a délvidéki, kisebbségben élő magyarokat. Nemcsak szükséges közszolgálat ez a hozzáállás, hanem létező médiafogyasztói igényt is kielégít. A teljes körű tájékoztatás érdekében ugyanakkor érdemes időről időre megismételni, hogy Szerbia olyan modellt alkotott az utóbbi években, amely példaértékű a térségben, de uniós szinten is. A nemzeti tanácsokról szóló törvény garantálja a személyi elvű autonómiát a kisebbségeknek, azaz az érintett közösségek, körükből választott vezetőik révén, maguk intézhetik anyanyelvükhöz, oktatásukhoz, kultúrájukhoz kapcsolatos ügyeiket. A magyar – mások mellett – a Vajdaság egyik hivatalos nyelve.

Persze nem minden írott remekmű működik megfelelően, ha hiányzik a gyakorlati megvalósításhoz szükséges háttér. Jelen esetben a belgrádi központi kormányzatnak folyamatosan biztosítania kellene a kulturális autonómiához szükséges, az alkotmányban is garantált anyagi forrásokat, s rendeznie kellene a kisebbségi jogok gyakorlását nehezítő jogszabályi ellentmondásokat is. Mindent összevetve viszont nehéz lenne kétségbe vonni, hogy jelen pillanatban az uniós csatlakozási tárgyalások kezdési időpontjának kitűzésére váró Szerbia kisebbségvédelemben jogi szempontból az EU-tag Romániát és Szlovákiát lekörözve teljesít.

A gyűlölködőknek, nacionalistáknak és az örök fanyalgóknak különösen kellemetlen napjaik vannak mostanában a határ mindkét oldalán. Múlt pénteken Szerbia parlamentje rendkívüli ülésen fogadta el a délvidéki magyarok ellen 1944–45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot, szerdán pedig Áder János köztársasági elnök belgrádi kollégájával, Tomiszlav Nikoliccsal közösen hajtott fejet a vajdasági Csúrogon a második világháború szerb és magyar áldozatai előtt. Túlzás, s talán felesleges is ezeket az eseményeket történelmi megbékélésnek nevezni, de az vitathatatlan, hogy emberemlékezet óta nem folyt ennyire normális mederben mindaz, amit gyűjtőszóval magyar–szerb kapcsolatoknak szoktunk nevezni. A helyzet ilyetén alakulásában meghatározó szerepe van a Vajdasági Magyar Szövetségnek, amely bátran nevezhető a legprofesszionálisabb és – ebből is adódóan – a leghatékonyabb határon túli magyar pártnak.

Jelenleg Magyarországnak ezerszer több közös pontja van Szerbiával, mint számos nyugat-európai állammal, olyanokkal, amelyeknek határozott véleményük van a budapesti kormánypolitikáról, de az országot nehezen tudják elhelyezni Európa térképén. Magyarország a most csatlakozó Horvátország mellett a jövőben Szerbiában is partnerre találhat számos európai uniós kérdésben. A csúrogi főhajtás egyszerre jelképezi a múltbéli tragédiát és az egymás érzékenységei iránti megértést. Ez a politikában jó alap egy őszinte viszonyhoz.

Pataky István
A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese