Csáth tárcát ír

Fájdalmat nem éreztem, ellenben enyhe euphoriát tapasztaltam, így hallutinatióra kezdtem gyanakodni, amely felfedezés meglepett, ugyanis két óra 46 perc nyugodt álmom során egyáltalán nem alkalmaztam P-t. Nagyítóval vizsgáltam az iménti dudor helyét, ám semmiféle defectust nem vettem észre, combom bőre sértetlen volt, színe normális, a szőrszálak épek. Meztelen női testet véltem azonban felfedezni a bőr erezetének vonalaiban, amely altáji izgatottságot eredményezett. Gondolataimat elterelendő jelentős dózist, 0025 P-t alkalmaztam, amitől az altáji izgatottság és néhány percre látásom is elhagyott. Vakon tapogatózva asztalomhoz botorkáltam, és tollat ragadtam, hogy egy lapra írhassam mindazt, amit tapasztalok. Látásomat szerencsére hamar visszanyertem, lassan realitásérzetemet is visszanyertem, máj. 29-e, szerda, 1912. mondtam el magamnak az aznapi dátumot. Fokozatosan a tagjaim fölötti uralmamat is visszanyertem, ez megnyugtatott.

Terápiás céllal 8 szál cigarettát írtam fel magamnak, amelyet engedelmesen el is fogyasztottam egymás után, majd kisebb szünet után (mely alatt 0010 P-t alkalmaztam) további 12 szálat szívtam el, egyiket a másikról gyújtva meg. Euphoria nem volt. Szokott helyemen, a lakásomhoz közeli vendéglőben reggeliztem, közben bal combomat rendszeresen ellenőriztem, nehogy a dudor időközben visszatérjen. Dudort azonban testem más részén tapasztaltam, amikor a Mária nevű, jócskán korosodó felszolgáló kihozta levesemet (zöldségleves marhahússal). Az asszony affektált, kellette magát, nyelvét kidugta ajkai között, és fehér anyagot – megérzésem szerint tejfölt – nyalt le erős, fekete bajuszszálairól, kéjes élvezettel. Hirtelen felfokozott vágyaimat csillapítandó a mosdóba rohantam, ahol 0014 P-t alkalmaztam. A szer lecsillapította kéjvágyam, bár aggódva tapasztaltam, hogy kora délelőttre elfogyasztottam az aznapra szánt maximális adagomat.

Hogy aggodalmamat elűzzem, 0011 P-t alkalmaztam, ettől aztán megnyugodtam. Azt tapasztaltam, hogy szöveteim ellazulnak, kiömlök ruhámból, mint az olajos szappanlé, és mivel a szappanos víz és az olaj nem elegyednek, két tócsába oszlom széjjel. Létem metaphoráját véltem felfedezni e szétválásban, és zaklatott elmeállapotomban is tisztán tudtam, hogy a szappanos lé szegény testem, mely megtisztítani igyekszik önmagát az őt rothasztó P-től – mely létem legnagyobb ellensége –, amelytől azonban nem szabadulhat. Látomásom után hamar visszanyertem lélekjelenlétemet, asztalomhoz ültem és elfogyasztottam a levest, amely addigra majdnem teljesen kihűlt. Máriára nem néztem többet, bár tekintetét mindvégig magamon éreztem. Délután – minthogy betegem nem volt – novellát írtam a Nyugatnak egy ópiátfüggő férfiról, aki egy napon felébredve kutyatetemet talál a szobájában. Minthogy fogalma sincs róla, hogyan kerülhetett gondosan elzárt szobájába az oszló tetem, meggyőzi magát, hogy pusztán hallutinatio amit lát, a kutyatetem pedig önnön elmúlásának metaphorája, amelybe ő maga hajszolja magát a rontó szerekkel, amelyeket naponta magához vesz.

Elhatározza, hogy jó útra tér, és nem rombolja magát tovább ópiátokkal, az oszló tetem azonban erre feléled, és szétmarcangolja, így elvont jelképből cselekvő alakká és valódi elmúlássá alakulva. Elégedettség töltött el, amikor végeztem munkámmal, ugyanakkor rémület fogott el, amikor ráébredtem, hogy ez az ember, akit én írtam, valójában én magam vagyok. 0030 P-t vettem magamhoz, aminek következtében aznap már másodszorra léptem ki a saját testemből. Üres, sötét szobámban láttam magam, ahol én voltam az az ember, akit én írtam meg, de egyszersmind én voltam a kutyatetem is, amly velem szemben a földön hevert. Meg se mertem mukkanni, nehogy felébresszem a másik énemet, miközben görcsösen szorongattam izzadó tenyeremben a megmentő P-t.