Büntetnék a holokauszttagadást

A jogszabály – amelyet Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje nyújtott be – három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt, aki nagy nyilvánosság előtt tagadja a holokauszt tényét, illetve kétségbe vonja, vagy jelentéktelen színben tünteti fel azt.

Mesterházy a holokauszt nemzetközi emléknapján, január 27-én jelentette be kezdeményezését, amit azzal indokolt, hogy ma Magyarországon a mindennapokban ismételten tapasztalható az antiszemitizmus, a szélsőséges újfasiszta eszmék terjedése. Az előterjesztést a fideszes Répássy Róbert úgy változtatta volna meg, hogy a nemzeti szocialista és a kommunista rendszerek emberiség elleni bűneinek nyilvános tagadását egyaránt büntesse a jogszabály, módosítási javaslata azonban nem kapta meg a kellő arányú támogatást az Országgyűlésben.

Szakértők szinte bizonyosra veszik, hogy Sólyom László az alkotmánybírósághoz fordul a jogszabály kapcsán, mivel mandátuma során következetesen minden, a szólásszabadságot korlátozó jogszabályt a taláros testülethez utalt. Lövétei István alkotmányjogász az MTI-nek úgy nyilatkozott: a parlament által most elfogadott törvénymódosítás ellentmond az eddigi alkotmánybírósági gyűlöletbeszéd-felfogásnak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a holokauszttagadás az európai országok többségében büntetendő, és megkülönböztetik a gyűlöletbeszéden belül.

„Ha a köztársasági elnök az alkotmánybírósághoz fordul, akkor valószínűleg úgy vélekedik, hogy a módosítás sérti az alkotmányosságot, illetve a szólásszabadságot” – állapította meg Lövétei, hozzátéve: arra is van lehetőség, hogy az elfogadott törvényt a gyűlöletbeszéd egy speciális részeként beleillesztik a büntető törvénykönyvbe. Mint hangsúlyozta, az államfői elutasítás többé-kevésbé mindig ahhoz vezetett, hogy az alkotmánybíróság elfogadta a köztársasági elnök erre vonatkozó érveit. „Valószínűleg az alkotmánybíróság ebben az esetben is követni fogja az államfő véleményét” – vélekedett Lövétei István.

EU-s szabvány?

Az MTI ezzel kapcsolatban közölt összeállítása rámutat: az Európai Unió valamennyi tagállamában legkésőbb ez év decemberében szigorú büntetéssel lesz sújtható a holokauszt tagadása. A rasszizmus és idegengyűlölet elleni uniós kerethatározatot 2008 novemberében fogadták el az EU-tagországok bel- és igazságügyi miniszterei, miután a tervezet vitáját valamennyi érintett uniós intézményben lefolytatták.

A kerethatározat értelmében a rasszista gyűlöletre vagy erőszakra bujtogató, szándékos és nyilvános kijelentések esetén egy és három év közötti szabadságvesztést kell kiszabni. Büntetendővé kell tenni azt is, ha valaki „népirtás vagy emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény megtörténtét nyilvánosan helyesli, tagadja, vagy azt ártalmatlanként állítja be”. (Ennek a határozatnak az átültetése történt meg most a magyar jogba). Az uniós keret szerint a tagállamok eltekinthetnek az eljárástól, ha a kijelentések nem veszélyeztetik a közrendet, vagy nem fenyegető vagy sértő, gyalázkodó jellegűek.

Az EU-ban egyébként hét évig tartott, mire a tagállamok megállapodásra jutottak a holokauszttagadás, a rasszizmus és az idegenellenesség egységes büntetéséről. Az első hivatalos jogszabályjavaslat 2001-ben készült a témáról. Belgiumban a holokauszttagadást büntető törvényt még 1995-ben fogadta el a törvényhozás, egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Még a Flamand Blokk nevű szélsőjobboldali csoport is megszavazta, hogy kitörhessen a politikai elszigeteltségből, bár korábban saját soraikban fel-feltűntek holokauszttagadók.

A tilalom „a német nemzetiszocialista rezsim által a II. világháborúban elkövetett népirtás tagadására, jelentőségének lekicsinylésére, igazolására vagy elfogadására” vonatkozik, és az ilyen cselekményt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, valamint 2500 euróig terjedő pénzbüntetéssel rendeli büntetni.

Kommunizmus: más mérce

Franciaországban 1881-ben született meg az első törvény, amely büntet minden rasszista, diszkriminatív, gyűlöletkeltő, illetve ezekre bujtogató megnyilvánulást. Ennek kiegészítéseként 1990-ben fogadta el a parlament azt a jogszabályt, amelynek értelmében az 1945-ös nürnbergi perben megállapított definíció szerinti minden emberiségellenes bűntett vitatása vagy tagadása, így a holokauszté is, bűncselekménynek tekintendő, és egytől öt évig terjedő börtön- és 45 ezer eurós pénzbüntetést von maga után.

Jean-Marie Le Pent, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökét holokauszttagadásért és egyéb gyűlöletkeltő megnyilvánulásaiért eddig közel harmincszor ítélték el pénz-, illetve felfüggesztetett szabadságvesztésre. A francia nemzetgyűlés első olvasatban 2006-ban elfogadott egy törvénytervezet, az örmény népirtás tagadásának büntethetőségéről is, de annak végső parlamenti szavazása azóta is várat magára. A kommunista diktatúrák bűneinek tagadását nem tiltják a francia törvények és vita sem folyik erről. Nagy-Britanniában a holokauszttagadást külön törvény nem bünteti, börtön fenyegeti azonban azokat, akiket faji gyűlöletkeltés címén idéznek bíróság elé, és előfordult már, hogy e törvényt holokauszttagadókra alkalmazták.

A brit jogszabályok hét évig terjedő elzárással rendelik büntetni a faji gyűlölet szítását, és a törvény hatálya az antiszemita uszításra is kiterjed. Az egyik legnagyobb feltűnést keltő ügy tavaly nyáron zárult: a leedsi koronabíróság az 51 éves Simon Sheppardra négy év tíz hónap, a 42 éves Stephen Whittle-re két év négy hónap letöltendő szabadságvesztést rótt ki, azzal a váddal, hogy faji gyűlöletkeltésre alkalmas tartalmakat terjesztettek az interneten. Az anyagokon egyebek mellett meggyilkolt zsidókról készült képek, etnikai kisebbségekből gúnyt űző karikatúrák, cikkek voltak láthatók és olvashatók.

A német jog szerint a holokauszt megkérdőjelezhetetlen történelmi tény, és aki ezt tagadja, súlyát kisebbíteni igyekszik, vagy a nácik által elkövetett bűncselekményeket helyesli, az a büntető törvénykönyv szerint népcsoport elleni uszítást követ el, és 5 évig terjedő börtönnel sújtható. Noha Németországban elítélik a kommunista diktatúrák bűneit, tagadásuk ügyében nincs törvény s az utóbbi időben vita sem volt róla.

Ausztriában 1992 óta törvény tiltja a holokauszt „vagy más, emberiesség elleni nemzetiszocialista bűntett” megtörténtének nagy nyilvánosság előtti tagadását, kisebbítését, helyeslését vagy az igazolásukra való kísérletet. Szlovákiában és Csehországban ugyancsak bűncselekménynek számít a holokauszttagadás, egyik volt szocialista államban sem esik hasonló súly alá viszont a kommunista diktatúra bűneinek tagadása.

Amerika: a szólás szabadsága

Nem büntethető a holokauszt tagadása Oroszországban és az Egyesült Államokban sem, az amerikai alkotmány első, a szólásszabadságot a politikai tartalomtól függetlenül szavatoló kiegészítése a holokauszttagadók számára is jogot biztosít arra, hogy nézeteiket, propagandájukat kifejtsék és terjesszék, ez azonban nem kötelezi a médiát arra, hogy teret is adjanak nekik.

Romániában 2002 óta érvényben van egy jogszabály, amely tiltja a fasiszta, a rasszista és az idegengyűlölő szervezetek működését, valamint azok jelképeinek a használatát; a rendelkezés a háborús bűnösök kultuszának az ápolását is törvénytelennek minősíti, olyan törvény azonban nincs, amely kifejezetten a holokauszt tagadását tiltaná. Traian Băsescu államfő 2006-ban a parlamentben hivatalosan elítélte és bűnösnek nyilvánította a romániai kommunista diktatúrát, de  nem született olyan törvény, amely tiltaná az 1949 és 1989 közötti diktatúra bűneinek a tagadását.