Búcsúzó BBC, SZER: életünk részei voltak

Ilyen két híresebb, befutottabb „rádiós egyéniség” volt, illegális és mégis mérvadó közéleti szereplő a kommunizmus évtizedei alatt a Szabad Európa Rádió (rövidítve SZER) és a betűszóval brandosított BBC (British Broadcasting Corporation). Tucatnyi nyelven sugározták a cenzúramentes, szabad információkat a vasfüggönyön át, tárgyilagos rendszerkritikájukkal pótolták azt az űrt, amelynek kitöltésére a hatalom akkori urainak (elvtársainak…) is nagy szüksége lett volna. Már ha az ellenzéket s annak jótékony, korrekciós szerepét a totalitárius diktatúrák megtűrték volna.
A BBC a második világháború kezdetén indította el adásait Kelet-Európa irányába is, általában a frontvonalak mögé, s vette ki derekasan részét a tényleges hadi eseményeket kiegészítő, de ugyanolyan fontos információs háborúból, lélektani hadviselésből. Ugyancsak információs háború hozta létre később, az ötvenes évek elején a Szabad Európa Rádiót is. Az Amerikai Egyesült Államok anyagi támogatásával, müncheni központtal és portugáliai, rövidhullámú adótornyokkal. Magyarul, románul egyaránt hallgatták, hallgattuk őket, „recsegtettük”, szinte lopva, a készülékeket, a vételi viszonyok napi ingadozásainak a függvényében, amire még a keleti tömb zavaróállomásai is rátettek néhány lapáttal. Ennek ellenére nemzedékek hallgatták napról napra az olyan híres rádiósokat, mint a sepsiszentgyörgyi Mikóból indult Koréh Ferenc, a Brassóban pályakezdő Mikes Imre, azaz Gallicus, híres rovatával, a Reflektorral, vagy várták a hét közepét, amikor a Szabad Európá-s Vajda Albert csütörtököt mondott. A BBC magyar adásában pedig Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Határ Győző szólaltak meg, és sorolhatnám tovább a jeles és rangos munkatársakat. De minderről csak zárójelben.
Mindkét adó magyar adása már évekkel ezelőtt megszűnt, témánk is a két állomás augusztus elsejétől elnémuló román adásainak a méltatása. A SZER román adásait Enescu rapszódiája vezette be, nagy öregjei, mint Noel Bernhard, Vlad Georgescu, Virgil Ierunca, Monica Lovinescu, Max Bănuş már csak archivált hangjaikkal vannak jelen a rendszeres feldolgozásra váró fonotékában. Az adó fiatalabb ászai, Nicolae Constantin Munteanu vagy Emil Hurezeanu pedig régen hazatértek, legális, sőt hivatalos médiaszemélyiségekké váltak. Jómagam még a müncheni adónál, a nevezetes Angol Kertben találkozhattam velük, rögtön, ahogy kinyíltak a kapuk, kilencven augusztusában, Velük, meg a mindig kitűnően dokumentált és visszafogottabb hangú kedves kisöreggel, Şerban Orescuval, akivel együtt szakmai interjúnk is készült...
Azóta pedig... Igen, a kor, a feladatok, a környezet és a technika alaposan megváltozott. Most, hogy az egykori „béketábor” országai uniós taggá váltak, szabadon áramlik az információ, nemcsak a tévécsatornák százain át, de az interneten korlátlan mennyiségben, írott, hangos, képi változatban, és mindezek bármikor, bárhonnan lehívhatók, archivált formáiban is. A világpolitika nagy gondja már régen nem a kommunizmus elleni harc, a sötétebb fellegek a Közel-Kelet tájain gyülekeznek. Oda kell tehát a pénz, a tájékoztatás, amint a BBC frissiben indított adásai is bizonyítják.  A rádiózásnál maradva, a recsegő rövidhullámok is kimentek a divatból, az FM-en fecsegő helyi adók tucatjaié a pálma. A BBC és a Szabad Európa most megszűnő román adásaira emlékezve, méltatásul és elismerésként csupán annyit: magyarul, románul – életünk részének tekintettük őket…

Krajnik-Nagy Károly