Botrányos törvényhozás

Az ország hitelessége jelentős csorbát szenved a döntés nyomán, amely hatályba lépése esetén megingatja a jogállamot. A politikusok büntetőjogi felelősség alóli mentesítését célzó akció puccsszerűen zajlott. A képviselőház jogi bizottsága december 9-én, hétfőn az éj leple alatt készítette a tervezetet, a parlamenti többség pedig másnap páratlan gyorsasággal, minden előzetes vita nélkül szavazta meg a büntető törvénykönyv (Btk.) módosításáról szóló törvényt, mely kiiktatja a honatyákat a köztisztviselők köréből, gyakorlatilag megszüntetve ezzel a köztisztviselőkre vonatkozó büntetőjogi felelősségüket.

A módosítás következményei rendkívül súlyosak. Mivel a Btk. a köztisztviselőkre vonatkozóan szabályozza és bünteti a korrupciós cselekményeket, a módosítás nyomán a jövőben nem indítható eljárás választott tisztségviselők (képviselők, szenátorok, megyei tanácselnökök, polgármesterek) vagy szabadfoglalkozásúak (ügyvédek, közjegyzők) ellen megvesztegetés, hivatali visszaélés vagy mulasztás miatt.

Mi több, a kivizsgálás alatt levő vagy már bíróság elé állított politikusok is mentesülnek a korrupciós vádak alól, a jogerősen szabadságvesztésre ítéltek pedig kérhetik a szabadlábra helyezésüket, mivel a számukra kedvezőbb új törvénynek a büntetőjogban visszaható hatálya van. A módosítás értelmében változik az érdekkonfliktus meghatározása is. A választott tisztségviselők kiesnek az összeférhetetlenség hatálya alól, ami azt eredményezheti, hogy ezentúl például a polgármesterek nyugodtan a rokonaiknak ítélhetik a közpénzekből vagy európai alapokból finanszírozott szerződéseket.

Az elképesztő Btk.-módosítást a képviselőház fondorlatos érvekkel próbálja alátámasztani. A hivatalos indokolás szerint a parlamenti képviselők és szenátorok, valamint a szabadfoglalkozásúak azért nem tartoznak a Btk. 147. szakaszában meghatározott köztisztviselői kategóriába, mert nincs munkaszerződésük és munkaköri leírásuk, mint a közigazgatásban alkalmazott köztisztviselőknek.

Ez az érvelés viszont figyelmen kívül hagyja, hogy a különböző jogágazatokban meghatározott fogalmak nem azonosak, ezeket nem lehet tetszés szerint cserélgetni a jogágak között. A közigazgatási jogban definiált köztisztviselő mást jelent, mint ugyanaz a kifejezés a büntetőjogban. Következésképpen egy közigazgatásjogi kategória átültetése a Btk.-ba – a fogalmak úgymond „összhangba hozása” ürügyével – jogi képtelenség. A büntetőjog köztudottan egy szélesebb, közszolgálati (public servant) értelemben határozza meg a köztisztviselői fogalom tartalmát, normatív eszközként a társadalom hatékony védelme szolgálatában a közhivatalnokok túlkapásaival szemben, beleértve a választott tisztségviselőket is.

A módosítást szorgalmazó törvényhozók másik érve, hogy a törvény nem akadályozza az igazságszolgáltatás normális működését, hiszen nem nyúltak sem az ügyészségek, sem a  bíróságok hatásköréhez, a honatyákat sem mentesítették büntetőjogi felelősségük alól, csupán a büntetőkódexben eszközöltek kisebb módosításokat. Ezt az állítást joggal nevezhetjük cinikusnak. A Btk.-ban eszközölt módosításokkal éppen hogy megfosztották az igazságszolgátatást a korrupció elleni küzdelem normatív eszközeitől.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a  törvényhozók szándéka önmaguk büntetőjogi felelősség alóli mentesítése volt, mint az, hogy csupán a Btk. általános részében, a köztisztviselők büntetőjogi fogalmát meghatározó szöveghez nyúltak, kiiktatva onnan a képviselőket, szenátorokat és szabadfoglalkozásúakat, viszont „elfelejtették” úgy módosítani a kódex különös részében szabályozott bűncselekmények megfelelő tényálladéki elemét, melyek elkövetői köztisztviselőként vannak meghatározva, hogy az új helyzetben a honatyákkal szemben is alkalmazhatók legyenek.

Ennek pedig egyenes következménye, hogy a zömében korrupciós cselekményekre vonatkozó törvénycikkek a módosítás hatályba lépése esetén már nem vonatkoznak a képviselőkre, szenátorokra és szabadfoglalkozásúakra, ezek nem lévén köztisztviselők. Ilyenek például a megvesztegetés (Btk. 254. szakasz), hivatali visszaélés (248. sz.), hivatali mulasztás (249. sz.) sikkasztás (215. sz.) és az összes többi büntetőnorma, melyek tényálladéki eleme az elkövető köztisztviselői minősége.

Márpedig ez nem egyéb, mint a parlamenti képviselők és szenátorok mentesítése bünügyi felelősségük alól egy sor korrupciós cselekmény esetében.

Megengedhetetlen, hogy felelőtlen törvényhozók saját mentelmük érdekében módosítják a büntető törvénykönyvet, és akadályozzák a korrupció elleni küzdelemben elkötelezett igazságszolgáltatást.

Dr. Gulyás József

A szerző nagyváradi jogtanácsos