Bírósági sztrájk: veszélyben a jogállam

Akár szolidárisak is lehetnénk magisztrátusaink jogos követeléseivel, ha nem lennének komoly fenntartásaink az eszközökkel kapcsolatban, melyek révén elérni remélik a céljaikat. Mert egyes bírói testületek, sajnálatos módon, kezdettől a törvényesség határait súrolva kezelték konfliktusaikat, amikor például saját jogaik felett bíráskodtak és önmaguknak ítéltek meg előjogokat.

Közismert a bírák alapfizetésének 50 százalékát kitevő, elmaradt stresszpótlék ügye, amikor a kormány a gazdasági válság közepette halasztotta a kifizetést, mert képtelen volt előteremteni a milliárdos összeget, mire a Bukaresti Táblabíróság gyorsított eljárással érvénytelenítette a halasztó kormányrendeletet, és azonnali fizetésre kötelezte a Pénzügyminisztériumot. Sokan úgy vélik, hogy az ilyen és hasonló túlkapások a bírák túl korai elmozdíthatatlansági státusának és felelősségre vonhatatlanságának egyenes következményei.

Erősen vitatható a legújabb tiltakozási akció jogszerűsége is, amikor az új bértörvénytervezet kapcsán a bírói testület a bérhierarchiában történő magasabb besorolásért és a különböző bérpótlékok levágása ellen úgy döntött, hogy határozatlan időre beszünteti tevékenységét. Kaotikus állapotokat eredményezett ez a bíróságokon. A bírák nem ítélkeznek, a folyó ügyeket a jövő évre halasztják, az iktatókban és levéltárakban nem fogadnak ügyfeleket.

Történik mindez Románia alkotmányának durva megsértésével, melynek 21. szakasza mindenkinek garantálja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést és azt, hogy jogait és kötelezettségeit a független bíróság méltányos tárgyaláson és ésszerű határidőn belül bírálja el.
Nyilvánvaló, hogy a bírói hatalom felelőtlen akciója alaposan túllőtt a célon, amikor a kormányra és a parlamentre irányzott nyomásgyakorlásként a munkabeszüntetést alkalmazza, mert ezzel valójában nem a kormányt, hanem a peres feleket, az állampolgárokat bünteti, akikkel szemben megtagadja az igazságszolgáltatást.

És akkor még nem is szóltunk a gazdasági egységeknek okozott jelentős összegű károkról, melyek a kereskedelmi jogviták szándékos lassításából, valamint a cégbírósági tevékenység megbénításából származnak, és amelyekért utólag az Európai Emberi Jogi Bíróság által megítélt kártérítéseket a román állam az adófizetők pénzéből fogja majd kifizetni.

Az említett okokból nemcsak a józan ész, hanem a törvény sem engedi meg a sztrájkot az igazságszolgáltatásban. Az 1999. évi 168. sz. törvény büntetés terhe mellett tiltja, hogy a bírák, ügyészek és a fegyveres testületek tagjai sztrájkba lépjenek. Jól tudják ezt a magisztrátusok is, és ezért a szóvivőik gondosan kerülik a „sztrájk” kifejezést, és következetesen tiltakozó munkabeszüntetésről beszélnek, de az akció jogellenességét és a szervezők bűnügyi felelősségét amúgy is az a bíróság lenne illetékes elbírálni, amelyik éppen jogellenesen sztrájkol. Ezáltal bezárul az ördögi kör és érvényesül az önkény, amelyben a törvényesség őrei és a törvényszegők azonosak.

A helyzet sokkal súlyosabb, mint egy munkaügyi konfliktus. Alkotmányos konfliktus ez, amikor az államhatalom egyik ága fellázad a másik kettő ellen, annak érdekében, hogy a törvényhozót arra kényszerítse, hogy megfeleljen követeléseinek. Csakhogy a bírói hatalom nem a népi szuverenitásból eredezteti magát, legitimációja a törvényhozásból származik, ez utóbbi pedig a nép akaratát képviseli. Ennek megfelelően a bírói hatalom nem lázadhat fel a törvényhozás és az államrend ellen, nem zsarolhatja az államot.

Szerző: Gulyás József, nagyváradi jogtanácsos