Bemelegít a nagy visszatérő

A Bérczesi Róbert által a 90-es évek legvégén életre hívott Hiperkarma tűnt a magyar poppaletta egyik legeredetibb produkciójának. A zenekar sajnos csupán két lemezzel jelentkezett – Hiperkarma (2000) és Amondó (2003) –, mivel a nemzedéke egyik legtehetségesebb dalszerző/szövegírójaként emlegetett Bérczesi úgy gondolta, a rock and roll életforma sötétebbik oldalát is megvizsgálja.

Gyergyai Csaba

2011. augusztus 25., 22:572011. augusztus 25., 22:57

A vékonydongájú copfos énekes/gitáros az elmúlt évtől kezdődően újra aktivizálta magát: 5-6 év után újjászületett a Hiperkarma, Nemes Andrással közösen életre hívta a Biorobot nevű projektet, a Panírozott Barikák nevű formációban pedig népdalokat és világslágereket vegyítenek, idén tavasszal pedig májusban egy csapatnyi közreműködővel – köztük nyilván a Hiperkarma és a Panírozott Barikák tagjaival – Én meg az Ének előadónéven jelentette meg az Emléxel? című feldolgozáslemezt.

Bérczesi rehabilitációs kúrájának fontos állomásaként is felfogható ez a lemez, hiszen a művész többször, több helyen is elmondta már: kedvenc magyar dalai is segítettek abban, hogy újra talpra álljon, és maga mögött hagyja a kábítószerek szörnyű poklát. S bár nyilván számára is egyértelmű, hogy mindenki egy újabb Hiperkarma-lemezt vár tőle, fontosnak tartotta, hogy megörökítse, lemezbe préselje ezeket a hangulatokat.

A korong egyszerre merít a táncdalfesztiválok, az alternatív rock és a magyar beatkorszak gyöngyszemeiből, találunk itt Bródy János, Bonanza Banzai, A. E. Bizottság, Z’zi Labor, Kex, Zorán, Beatrice, Kispál és a Borz feldolgozásokat is, úgy, hogy Bérczesi az „alapanyag” sokszínűségét dicséretes módon saját képére tudja formálni. Ami közös a dalokban, hogy legtöbbjük szövegcentrikus – nagyjából mindegyikben egyenrangú a dalszöveg a zenével –, tehát ilyen értelemben nem is áll távol attól a világtól, amit Bérczesi képvisel a saját zenekarával. A Hiperkarma lemezeihez képest azonban itt szó sincs zeneileg bonyolult(nak ható) megoldásokról, az elhangzó tételek néhány akkordos, feszes gitárkíséretet kapnak, a megszólalás pedig inkább olyan, mintha Bérczesi törzshelyén, a budapesti Gödör klubban rögzítette volna közönség nélkül, egy fellépés előtti délutáni hangpróba közben. Épp emiatt tűnik úgy, hogy a lemez nem is akar többet annál, hogy néha egy házibuli másnapján, laza sörözés közben szóljon a szoba sarkából, a nálunk ragadt vendégekkel kiegyezve pedig innen is beválogassunk egy-két szösszenetet a zenelejátszónk épp futó dallistájára. Aranyos kísérlet, őszinte kis munka, melytől nem kell túl sokat várni. Felfogható egy laza bemelegítésként, egy jelzésként, hogy Bérczesi Róbert újra aktív, kedvet kapott a zenéléshez, és az Emléxel?-t csupán azért nyomta a kezünkbe, hogy könnyebb legyen kivárni, míg elkészül a harmadik Hiperkarma-lemez.

Én meg az Ének: Emléxel? – 1G Records (2011). Értékelés az 1–10-es skálán: 6,5

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei