Beder Tibor: iskolakezdés és önbecsülés

A választás a kevéstől a sokig igen széles pályán mozog. Városi környezetben több iskola közül választhatja ki a legmegfelelőbbet, faluhelyen már csak egy iskola marad a számára. Tovább bonyolítja a helyzetet a nyelvi kérdés. Míg a Székelyföldön ez nem jelent gondot, addig a szórványban komoly döntés elé állítja a szülőt. Legtöbb esetben csak román nyelvű iskola áll a rendelkezésére. Hogy magyar iskolába járassa gyermekét, szerencsésebb helyzetben iskolabusszal oldja meg, nagy távolság esetén kollégiumi szórványiskolába küldi gyermekét, amely komoly anyagi megterhelést jelent a szülő számára.

A Székelyföldön – amint már említettem – az iskolaválasztás nyelvi szempontból nem okoz gondot. Faluhelyen is, de a székely városok mindenikében nagy hagyományú iskolák állnak a tanulók rendelkezésére, ahol felkészült tanárok sokasága készíti fel őket a nagybetűs életre. Mégis sok szülő az érvényesülésre hivatkozva román iskolába íratja gyermekét.

De nemcsak itt, máshol is szedi áldozatait a mindent csak az érvényesülésre alapozó szemlélet. Így van ez Felvidéken is: a magyarok lakta, magyar Betlehemnek is nevezett Borsiban, ahol II. Rákóczi Ferenc született, a szülők kérésére szlovák nyelven folyik az oktatás. Ennél is furcsább eset a kárpátaljai színmagyar Tiszapéterfalva, ahol a magyarok ukrán nyelvű, a cigányok magyar nyelvű iskolába járatják gyermekeiket. Azt hihetnénk, hogy ennél kirívóbb eset már nem fordulhat elő. Ennek cáfolataként hadd álljon itt egy nyugat-magyarországi példa.

Az osztrák határ mentén fekvő, 250 ezer lakosú Burgenland (Várvidék) – magyar nevén Őrvidék – 1921-ben a trianoni békediktátum következtében került Ausztriához. A szövetségi tartomány székhelye Kismarton. A túlnyomóan német többségű tartományban a magyarok száma mindössze 4147. A kommunizmus idején szögesdrót-kerítés választotta el Magyarországtól, innen a vasfüggöny elnevezés. Manapság, a határok megszűntével bármikor lehet oda-vissza menni. Napjainkban a pénzügyi szigor az oktatási rendszert is érinti.

Osztályokat csak bizonyos létszámú tanulóval lehet alakítani, ugyancsak bizonyos számú osztály szükséges egy iskola fenntartásához. Ezért nem mindegy, hogy az iskolaköteles tanulók a lakóhelyükön, vagy máshol kívánnak iskolába járni. Ausztriát és a hozzá tartozó Burgenlandot nem sújtotta a kommunizmus mindent tönkretevő rendszere, és így sikerült egy viszonylag fejlettebb jóléti államot megteremtenie.

Az iskolák felszereltsége is jobb, mint a határ magyarországi oldalán. Nemrég arról adott hírt a média, hogy sok magyarországi szülő gyermekét Burgenlandba járatja iskolába, és ezzel nagyon sok magyar iskola létét teszi kérdésessé. Ottani tanárok emeltek szót iskolájuk védelmében. De a Burgenlandi Szövetségi Tartomány képviselői, vezetői is elégedetlenek a helyzettel. A burgenlandi iskolák jó része csak a volt határ túloldaláról átigazolt magyar tanulókkal tudják biztosítani a szükséges osztálylétszámot, a fejpénzt viszont a szövetségi tartomány költségvetéséből kell fedezni. Ez pedig csak az ottani tanulóknak járna.

De itt nem az osztálylétszámról meg a fejpénzről van szó, hanem egy olyan lehetőségről, amit egy vélt haszon kedvéért önként adunk fel. A magyar nyelvű oktatás biztosításának lehetőségéről. Tanuljon csak németül, románul, szlovákul vagy ukránul a magyar, mert annak hasznát veszi, jobban érvényesül majd a „csak” magyar iskolát végzett társainál. Megint a pénz, a haszon és semmi más. De történhetett volna másképpen is. A német tanulók is átjöhettek volna Magyarországra tanulni. A távolság ugyanannyi ide és vissza. De ez fel sem merült bennük.

Mert ők többre tartják a német nyelvet, a német kultúrát a magyarnál. Ahogy a gyerekeiket odaküldő magyar szülők is gondolják. Pedig ők semmivel sem érnek többet, mint mi, sőt több olyan dolog van, amiben messze megelőzzük őket. A baj az, hogy nem vagyunk büszkék magyarságunkra, és mélyponton van az önbecsülésünk is. Ez pedig azért van, mert nem ismerjük saját történelmünket és helyünket a környező világban.

De a példával maradjunk csak itthon Erdélyben. Amint már említettem, a többségében székelyek lakta székely városokban és Erdély sok olyan városában, ahol még működnek a nagy hagyományokkal rendelkező magyar iskolák, a szülők egy része a jobb érvényesülés reményében román iskolába járatja gyerekét. Ezzel a két legnagyobb dologtól fosztjuk meg őket, amit gyermekeinknek adhatunk: a gyökereiktől, és akaratlanul is beállunk a magyar iskolák és a magyar kultúra erdélyi sírásói közé.

Szerző: Beder Tibor, nyugalmazott pedagógus, író, Hargita megye volt főtanfelügyelője