Balkáni játszma

Bukarest új, szociálliberális urai az utóbbi hetekben megváltoztatták a választási rendszert (ezt vélhetően csak átmenetileg még blokkolni tudta az alkotmánybíróság), leváltották a képviselőház és a szenátus ellenzéki elnökeit, valamint az emberi jogok fölött őrködő ombudsmant, átvették a közszolgálati televízió, illetve rádió vezetését, offenzívát indítottak valamennyi fontos állami intézmény bekebelezése érdekében, sürgősségi kormányrendelettel törölték az alkotmánybíróság feladatai közül a parlamenti határozatok alkotmányosságának vizsgálatát, s nyilvánvalóan mondvacsinált okokkal elindították a nagy ellenségnek tartott Traian Băsescu államfő tisztségéből való felfüggesztését. A Szociálliberális Unió nem is tagadja, hogy az ellenzékbe szorult jobbközép demokraták megsemmisítése a tét, s e szent cél érdekében bármire képes.

Az Európai Unió nyugati felében csigalassúsággal ugyan, de kezdenek ráeszmélni a bukaresti folyamat súlyosságára, a tiltakozások hangereje viszont még mindig távol áll attól, ami Magyarország esetében történt, mondjuk a médiatörvény elfogadásakor. A román helyzet egyébként kitűnő alkalom arra, hogy bárki elmélyüljön a most Bukarestben történtek, illetve a magyar kormányt ért szitokáradat vélt vagy valós okainak összehasonlításában. Ha Magyarországot korábban pellengérre állították, akkor Victor Ponta kabinetje milyen büntetést érdemel? Kizárást az Unióból? Nem halljuk az idegességtől vöröslő nyugat-európai szocialisták és liberálisok üvöltő tiltakozását. Sőt, még vitázni sem szeretnének bukaresti elvtársaikról. Nem mellékes, hogy az MSZP azt a Victor Pontát védi európai parlamenti hallgatásával, aki első intézkedésével visszavonta a marosvásárhelyi orvosi egyetem önálló magyar karát létrehozó kormányhatározatot. Kettős mérce a javából, mondhatnánk, ha nem lenne ez a kifejezés is legalább annyira kiürítve, mint a diktátorozás.

Az esetleg magyar–román párhuzamot vonóknak pedig elsősorban azt kell látniuk, hogy Bukarestben a szociálliberális szövetség nem választások révén jutott hatalomra. Egy kívülálló számára úgy tűnhet, mintha legalábbis kétharmados szavazói felhatalmazással rendelkezne a mindent szétromboló bukaresti vezetés. Holott annyi történt csupán, hogy jó néhány demokrata honatya elárulta pártját, s politikusi jövőjének folytatása reményében átállt a korábbi ellenség oldalára, és kíméletlenül megbuktatta sajátjait. A módszert parlamenti puccsnak, de egyszerű opportunizmusnak is nevezhetjük, egy bizonyos, a történetnek nincs köze a demokráciához. Pontáék jelenleg nem rendelkeznek semmiféle legitimációval, hiszen senki sem választotta meg őket. Ők egyelőre csupán a népszerűségi lista vezetésére és egy helyhatósági megméretésen aratott sikerre lehetnek büszkék, ez pedig édeskevés a hatalom bitorlásához. Ahhoz meg végképp, ami most Bukarestben zajlik.

A szociáldemokraták és a liberálisok szövetsége a demokrácia szüneteltetésével igyekszik kikövezni az őszi választási siker felé vezető utat. És ennek a nagyon sötét balkáni játszmának a főszereplői mellett ott vigyorognak kárörvendően a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői. Végre megbuktathatják Băsescut. Az elnök már nincs abban a helyzetben, hogy pozíciókat osztogasson, vesszen hát! Európa, demokrácia, magyar érdekvédelem? Ugyan már.

Pataky István

A szerző a Magyar Nemzet napilap külpolitikai rovatának helyettes vezetője