A történet érdekessége, hogy senki – illetve majdnem senki – nem  tette fel mindeközben a kérdést: hol lenne az útlevélben az a bizonyos 666-os szám, és ha már ekkora problémát okoz, miért nem lehetne eltekinteni tőle. Mindenekelőtt hadd mondjuk el, mitől a „Sátáné” a 666-os. A Jelenések Könyvének 13. fejezetében olvassuk a következőket:

„Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult.

Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat”.

Az egyház felháborodása tehát akár jogos is lehetne, hiszen – a Jelenések Könyvének tanúsága szerint – a „vadállat”, vagyis a Sátán mindenkit megjelöl majd a számával, aki pedig nem viseli ezt a számot, attól megvonják az „adásvétel”, magyarán a földi élethez szükséges műveletek elvégzésének jogát. Érthető, hogy az egyház és a hívek minden erejükkel tiltakoznak az ellen, hogy a Sátán számával megjelöljék őket.

Térjünk vissza a hivatalos okmányokhoz. Az útlevél – egyebek mellett – egy mikrocsipbe, illetve egy vonalkódba rejtve tartalmazná tulajdonosának valamennyi személyes adatát. Vonalkódot mindenki látott: különböző vastagságú fekete-fehér vonalak egymásutánjáról van szó, amelyek egyedi kombinációja lehetővé teszi az azonosítást. A vonalkódok egységes rendjét Európában az EAN-13 elnevezésű szabvány biztosítja.

Nem célunk a vonalkódok rendszerének teljes bemutatása; az útlevélhez kapcsolódó történet megértéséhez elegendő annyi, hogy a vonalak vastagságát a kettes számrendszerrel is le lehet írni (a vonalkódolvasók is ezt veszik alapul), mivel minden vonal adott egységnyi vastagság (az EAN-13 szabványban 0,33 mm) többszöröse. Ha a fehér közöket a 0, a fekete vonalakat pedig az 1-es szám jelöli, akkor egy vonalkód részlete például a következőképpen is felírható: 1011001.

Ami annyit tesz, hogy egységnyi fekete vonalat követ egységnyi fehér köz, majd kétegységnyi fekete vonalat, kétegységnyi fehér köz, végül egységnyi fekete vonal zárja a sort.
Minden egyes vonalkód – univerzális szabvány szerint – tartalmaz az elején, a közepén és a végén egy-egy, rendszerint a többinél hosszabb vonalakkal jelölt szekvenciát, amelyek csupán azt a funkciót szolgálják, hogy a vonalkódolvasót tájékoztatják: itt kezdődik, és itt végződik a kód. Ezek a zárószekvenciák egységnyi fekete, egységnyi fehér és egységnyi fekete vonalat „tartalmaznak”, amelyeket a kettes számrendszerben az 101 számsorral lehet leírni. És most érkeztünk el a legérdekesebb részhez.

Az ortodox egyház matematikusai, jelesül egy athoszi szerzetes, Hristodul Aghioritul szerint a kettes számrendszer 101-es száma megfelel a tízes számrendszerbeli 6-osnak, így a vonalkód elején, közepén és végén levő 6-osok összességében 666-ot adnak, ami a Sátán száma. A magyarázat kétségtelenül erőltetettnek tűnik, de még mindig nem értünk a történet végére. A kettes számrendszerbeli 101-es szám ugyanis nem a 6-osnak, hanem az 5-ösnek felel meg.

Az útlevélben – és Európa szinte valamennyi vonalkódjában – tehát nem a 666-os, hanem az 555-ös szám van „elrejtve”. Hristodul Aghioritul érvelését vakon átvették az ortodox egyház legmagasabb körei, anélkül, hogy utánanéztek volna szavai valóságtartalmának.

Ezek után több kérdés vetődik fel. Egyrészt nem tudni, milyen érdeke fűződik az egyháznak ahhoz, hogy ezt a képtelenséget továbbra is erőltesse, hiszen nyilvánvalóan a leleplezés és a nevetségessé válás veszélyét egyaránt hordozza. Másrészt viszont az a furcsa, hogy nem akad az országban egy matematikus, vagy akár egy általános műveltséggel rendelkező ember, aki az egész helyzet fonákságát és képtelenségét leleplezze (tisztelet a nagyon ritka kivételnek, akiknek a szava sajnos sokkal kisebb súllyal esik latba, mint az idézett szerzetesé vagy a pátriárkáé).

Bár az is igaz, hogy az utcára vonuló tüntető, jószándékú emberek számára ez már nem is lényeges. Ha ugyanis az ortodox egyház azt mondja, hogy a bináris 101 a decimális 6-osnak felel meg, akkor az – legalábbis az átlagos román hívő fejében – pontosan úgy is van. Kérdések, gondolkodás nélkül. Ördögük van.

Szerző: Lukács János