Autonómia: előre menekül az RMDSZ

Borbély hangsúlyozta, hogy a vasárnapi nagy menetelés a magyar közösség szolidaritását mutatta meg. Hozzátette, az RMDSZ két hónap alatt befejezi a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét. „Dél-Tirolban és Finnországban pozitív példák vannak, amelyeket át lehet venni, de mindez a többség politikai akaratától függ” – mondta. Az RMDSZ alelnöke szerint a magyar közösség üzenete az, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni Románia 1,3 millió lakosának akaratát”.

Mindez kimondottan jól hangzik, a körülmények ismeretében azonban inkább úgy tûnik, hogy az RMDSZ így akar ismét az elõtérbe kerülni. A székelyek nagy menetelésében ugyanis csupán másodhegedûsként vett részt – hasonlóan a többi magyar párthoz, lévén hogy a megmozdulást a civil szervezetként nyilvántartott Székely Nemzeti Tanács szervezte. Bár a civil kezdeményezés körül kialakult öszszefogás jól hangzik, azért a magának a romániai magyar közösség elsõ számú képviselete címet vindikáló szervezet nem tûrheti, hogy mások vigyék el a show-t. Ha már az SZNT újdonságként több mint ötven kilométeres élõlánc ötletével állt elõ, amely több mint százezer embert mozgatott meg, és megmutatta a bukaresti hatalom felé, hogy a magyarok részérõl valós igény mutatkozik az autonómiára, akkor illik valami ennél is nagyobb szabású akcióval elõállni. Ezért aztán – hogy ismét magához ragadja a kezdeményezést az autonómiaküzdelemben – elõállt az autonómiatörvény ötletével. Ez abból a szempontból jó húzás, hogy riválisai hasonló kezdeményezéssel nehezebben tudnának elõállni, lévén hogy jelenleg az RMDSZ az egyetlen, parlamenti képviselettel rendelkezõ magyar politikai szervezet. A tervezettel kitûnõen lehet kampányolni a jövõ tavasszal esedékes európai parlamenti választások elõtt. Az pedig, ha a román többségû parlament vagy a kormány elsüllyeszti, vagy hátráltatja a szavazási procedúrát – amelynek kapcsán jelen állás szerint aligha várható más eredmény, mint az elutasítás –, szintén csak az RMDSZ malmára hajtja a vizet, hiszen még így is az erdélyi magyar önrendelkezések magányos parlamenti szélmalomharcosának szerepében tetszeleghet. Különösen úgy, hogy ellenzékben van, tehát nem köti a kezét semmilyen, a kormányzás fejében megkötött politikai alku, miszerint a kormányszereplésért cserében csak visszafogottan vagy egyáltalán nem bírálhatja Románia kisebbségpolitikáját. Mindennek nyomán – bár nem vonható kétségbe, hogy az RMDSZ vezetõi is óhajtják az autonómiát – nehéz nem észrevenni a rövid távú politikai megfontolásokat, a pártérdeket a kezdeményezés mögött. Az ezzel kapcsolatos aggályokat azzal oszlathatnák el, ha a tervezet kidolgozásába a többi magyar szervezetet is bevonnák.

Autonómiamenet: újszerű üzenet

Egyébként a székely meneteléssel újabb nagyszabású autonómiamegmozduláson van túl az erdélyi magyar közösség, és az esemény kapcsán érdemes annak – legalábbis Erdély tekintetében értett – újszerûségét kiemelni. Szakított ugyanis azzal a gyakorlattal, hogy a városok utcáira, tereire gyûjtik össze az embereket, és ez mindenképpen pozitívum, hiszen a tüntetések elõbb-utóbb óhatatlanul unalmassá, megszokottá, érdektelenné válnak. Egy ilyen látványos akció azonban alkalmas arra, hogy felrázza az embereket, hogy több embert bírjon rá a részvételre, mintha csak egy egyszerû utcai megmozdulásról lenne szó. Arról nem is beszélve, hogy a követelések címzettjei, illetve a román média is nagyobb eséllyel figyel fel rá – ami ezúttal be is igazolódott. A demonstráció abból a szempontból mindenképpen beteljesítette a hozzá fûzött reményeket, hogy tömegerõt tudott felmutatni, hogy jelezte a bukaresti hatalom felé: az önrendelkezés nem csupán néhány magyar politikus vesszõparipája, hanem az erdélyi és partiumi magyar közösség jelentõs részének valós igénye. Emellett azért is fontos, mert az összes, egyébként egymással hadakozó romániai magyar politikai alakulatot fel tudta sorakoztatni az ügy mellett. Ezúttal az idõpontválasztás is szerencsés volt, nem szorította háttérbe más, a bukaresti sajtó érdeklõdésére inkább számon tartott rendezvény, mint tavaly a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen Sepsiszentgyörgyön szervezett, az Igazság Napja nevû tüntetést Traian Bãsescu államfõ kisebbik lányának, Elenának az esküvõje, amely minden román médiumban elnyomott, eljelentéktelenített bármilyen más eseményt. Ennek nyomán a román hírcsatornák kiemelt hírként, a nap eseményeként tálalták a megmozdulást, ami már önmagában eredmény. Más kérdés, hogy a hírtelevíziók jelentõs része megpróbálta lejáratni a rendezvényt. Egyrészt azzal, hogy megkísérelték elbagatellizálni azt, mondván, százezres nagyságrend helyett csupán 15 ezer résztvevõ volt jelen – ez a tényekkel köszönõ viszonyban sem nagyon levõ információ amúgy a csendõrségtõl származik. Másrészt pedig azáltal, hogy kevés kivétellel jórészt olyan szélsõséges román politikusokat szólaltattak meg, akik kapcsán egyértelmûen tudni lehet, hogy a székely menetre használt legenyhébb jellemzésük az „alkotmányellenes”, valamint „az ország egységes nemzetállamisága elleni merénylet” lesz. A nap során legtöbbet szereplõ román politikussá ezáltal Bogdan Diaconu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselõje vált, aki rendszerint semmilyen konkrét politikai vagy gazdasági kérdéshez nem szól hozzá, politikusi tevékenysége gyakorlatilag kizárólag a magyarellenes nyilatkozatokban merül ki. (A honatya a hét elején bûnvádi feljelentést tett a menetelés szervezõi ellen, késõbb azonban visszavonta keresetét.)

Menetrendszerű román reakciók

A román politikum amúgy a várható módon reagált. Diaconu mellett a másik kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu is azt vizionálta, hogy valakik „enklávét” akarnak az ország közepén létrehozni, az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) vezetõ politikusa, Anca Boagiu pedig Victor Ponta kormányfõ nyakába próbálta varrni a megmozdulást, mondván: a tüntetés annak nyomán jöhetett létre, hogy a miniszterelnök Koszovó elismerésének a lehetõségérõl nyilatkozott. Ezek a reakciók nem meglepõek, hiszen a román pártok körében ma is megszokott gyakorlatnak számít, hogy magyarellenes nyilatkozatokkal próbálnak szimpatizánsokat szerezni maguknak. Ezen nyilatkozatokkal azonban tulajdonképpen még jó szolgálatot is tesznek az önrendelkezés ügyének, hiszen csak még elszántabbá teszik az autonómia követelõit. Konkrétabb kellemetlenség is akadt, és nem kell megrögzött összeesküvéselmélet-hívõnek lenni ahhoz, hogy a Csíkszeredában kibérelt különvonat vasárnap kiderült „váratlan meghibásodását” ne tekintse véletlennek az ember. Pozitívum azonban, hogy olyan hírcsatorna is akadt, amely megpróbált objektíven tájékoztatni az eseményrõl, így annak valós céljairól is értesülhettek a román nézõk. Márpedig az ilyen és ehhez hasonló rendezvények legfõbb célja épp ez: a bukaresti politikum mellett a szélesebb román közvélemény is értesüljön a magyarok igényeirõl, valamint arról, hogy azok nem sértik egyetlen román nemzetiségû állampolgár érdekeit sem. Emellett ugyanakkor fontos célpont a nemzetközi közvélemény is, ezért vélhetõen az is pozitív eredményeket hoz, ha az ilyen rendezvények szervezésekor a külföldi sajtó képviselõivel is fölveszik a kapcsolatot. Az önrendelkezés ügyének ugyanis még akkor is segíthet, ha bekerül a nemzetközi köztudatba, és ha az Európai Bizottság visszautasította az illetékességét a kisebbségi ügyek uniós szintû rendezését célzó kezdeményezést. Ezáltal ugyanis fölkelthetõ a nemzetközi közvélemény rokonszenve az ügy iránt, ami megfelelõ nyomásgyakorló eszköz lehet mind a bukaresti, mind a brüsszeli illetékesekkel szemben. Mindent összevetve tehát a székely menet alapvetõen jól sikerült akciónak tekinthetõ. Az önrendelkezés szempontjából pozitív hozadékai lehetnek, ha a jövõben megrendezendõ autonómiamegmozdulások is hasonló, újszerû és formabontó módon nyilvánulnak meg. Legalább ennyire fontos azonban az is, hogy továbbra is teljes körû, összpárti támogatást élvezzen minden, az autonómiát célzó kezdeményezés.

Mensura Transylvanica Politikaelemzõ Csoport